A mozgáshiány veszélyesebb, mint az elhízás
Újabb vizsgálatok szerint a rendszeres testmozgás hiánya jobban növeli a halálozást, mint az elhízás, és a javasolt heti 150 perces alacsony intenzitású testgyakorlás és 5-10%-os testsúlycsökkenés sem elégséges a 2 órás glukóz-szintek csökkentéséhez - csak a magas intenzitású testedzés javítja a cukor toleranciát.
Az obezitás számos iparilag fejlett országban népegészségügyi probléma, pl. az Egyesült Állaomokban a felnőtt lakosság mintegy 36%-a elhízott. Közismert, hogy az obezitásnak számos betegség kialakulásában igen fontos szerepe van, ilyenek: a kardiovaszkuláris, gasztrointesztinális, metabolikus, respiratorikus, ortopédiai, központi idegrendszeri, pszichológiai és a daganatos betegségek, de még a bőrbetegségekre (intertrigo, hirsutismus, carbunculusok) és a szociális helyzetre is jelentős hatással van.
Az ülőmunka, a fizikai aktivitás hiánya egy 2015 elején megjelent vizsgálat szerint még jobban növeli a halálozást, mint az obezitás. Az európai EPIC vizsgálatban szereplő 334161 (!) férfi és nő adatainak 12 éves feldolgozásából kitűnt, hogy a fizikai aktivitás teljes hiánya kb. kétszer magasabb mortalitással jár, mint maga az elhízás. Már napi 20 perces, vagy heti két órás fizikai aktivitás is jelentősen segíthet a helyzeten. A fizikai aktivitás nélküli ücsörgés erősen negatív kardiometabolikus hatására sok-sok epidemiológiai dolgozatban felhívták már a figyelmet. A Women’s Health Initiative (WHI) 2014-es beszámolójában 92234, 50 és 79 év közötti amerikai asszony adatait értékelve úgy találták, hogy a naponta leghosszabban ülő életmódot folytatók esetén a bármely okból bekövetkező halálozás kockázata növekszik (HR=1,12, 95%CI 1,05-1,21).
Egy szintén 2015 elején megjelent tanulmányban 47 korábbi közlemény utólagos analízise során kanadai szerzők úgy találták, hogy az ülő életmód növeli a bármilyen okból történő halálozást (HR 1,24, 95%CI 1,09-1,41). Az egyes megbetegedésekből származó halálozások tekintetében kissé eltérnek az arányok: a kardiovaszkuláris mortalitás esetén HR=1,179, rákhalálozás tekintetében HR=1,173, 2-es típusú diabétesz tekintetében HR=1,910. Alacsonyabb fizikai aktivitás esetén a kockázati arányok rosszabbak voltak, mint némi rendszeres testgyakorlás esetén.
Egy legújabban, 2015. március 3.-án, az Annals of Internal Medicine-ben megjelent kanadai közleményben (Ross) 300, abdominálisan obez férfit és nőt soroltak négy különböző csoportba. 75 résztvevő a testgyakorlást nem végző csoportba, 73 résztvevő a „low-amount, low-intensity” (LALI) csoportba, 76 résztvevő a „high-amount, low-intensity” (HALI) csoportba és a maradék 76 résztvevő a „high-amount, high-intensity” (HAHI) csoportba került. A testgyakorlatok az utóbbi három csoportban heti öt alkalommal történtek. A LALI csoportban a gyakorlatokra a nőknél 180 kcal, a férfiaknál 300 kcal ráfordítására volt szükség a maximum oxigén felhasználás (VO2 csúcs) 50%-ánál, átlagosan 31 perc alatt. A HALI csoportban ugyanezek az értékek 360 kcal és 600 kcal voltak, átlagosan 58 perces gyakorlat alatt. A HAHI csoport kapta a legnagyobb terhelést: szintén 360 kcal és 600 kcal ráfordítással, de 75%-os VO2 csúcsnál, és átlagosan 40 perc alatt. A vizsgálatot befejező 217 résztvevőnél a három gyakorlatokat végző csoportnál – egymáshoz képest - szignifikánsan nem változott a haskörfogat (p<0,43), bár a nem gyakorlatozó csoportnál mindegyik jobb volt: a LALI csoportban 3,9 cm-el, a HALI csoportban 4,6 cm-el és a HAHI csoportban szintén 4,6 cm-el csökkent. A súlyvesztés a három gyakorlatozó csoportban kb. azonos volt, de természetesen mindegyik csoportban nagyobb mértékű volt, mint a tétlenek körében. A kutatást vezető Dr. Robert Ross (Queen’s University, Kingston, Ontario, Kanada) szerint a vizsgálat legfontosabb tanulsága az az észlelés volt, hogy a 2 órás glukóz-tolerancia csak a magas intenzitású testmozgást végzők csoportjában javult számottevően, mintegy 9%-kal, bár ennek klinikai jelentősége még nem ismert. Nem volt viszont különbség a LALI és a HALI csoportok között. A kardiorespiratorikus fittness is a HAHI csoportban javult legjobban 24 hét után (19,6%, 2,2 metabolikus ekvivalens).
Az eredmények alapján az American Diabetes Association azon javaslata, mely szerint heti 150 perc alacsony intenzitású testgyakorlás és 5-10%-os testsúlycsökkenés elégséges a 2 órás glukóz-szintek csökkentéséhez- nem igazolódott. A fenti vizsgálat szerint a heti 150 perces, alacsony intenzitású testgyakorlással mindössze 5-6%-os testsúlycsökkenést lehet elérni és nem változik a glukóz tolerancia.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
