CRATER-ek: a CD8+ T-sejtek tumorinfiltrációs pontjai

A Cell folyóiratban július 20-án jelent meg a Boston Children's Hospital kutatóinak tanulmánya, amelyben arról számoltak be, hogy a melanoma sejtek felszínén kráterszerű képződmények találhatók, amelyek immunológiai gócpontként működnek, és kiemelt szerepet játszanak a daganatsejtek elpusztításában. Ezek a struktúrák – melyeket a kutatók CRATER-eknek neveztek el (Cancer Regions of Antigen presentation and T cell Engagement and Retention) – potenciálisan új biomarkerként szolgálhatnak az immunterápiás válasz sikerességének megítélésében.

A tanulmány új megvilágításba helyezi az immunellenőrzőpont-gátláson (immune checkpoint blockade, ICB) alapuló daganatellenes terápiák működését. Az ICB lényege, hogy újraaktiválja a CD8+ T-sejteket, amelyek képesek felismerni és elpusztítani a daganatsejteket. Bár ismert, hogy ezek az immunsejtek infiltrálják a tumort, eddig nem volt világos, milyen lokális mechanizmusok segítik elő a célzott sejtpusztítást. A kutatók zebradánió-modellt alkalmaztak, amely egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy élőben, folyamatosan nyomon kövessék a CD8+ T-sejtek mozgását a melanoma háromdimenziós szöveti architektúrájában, akár 24 órán keresztül.

A megfigyelések szerint a T-sejtek nem a tumor teljes felszínét járják be, hanem meghatározott sejtcsoportokba tömörülnek a melanoma sejt határfelületén, ahol tartós kapcsolatot alakítanak ki a daganatsejtekkel. Ezeket a sejtcsoportokat nevezték el CRATER-eknek, amelyek immunstimuláció hatására megnövekedtek, és hatékony immunválaszt eredményeztek. A kutatócsoport vezetője, Dr. Leonard Zon kiemelte, hogy a CRATER-ek nemcsak zebradánióban, hanem humán melanoma mintákban is kimutathatók, sőt, hasonló struktúrákat figyeltek meg tüdődaganatokban is, ami arra utal, hogy ezek nem kizárólag melanomára jellemzőek, hanem más szolid tumorokban is kialakulhatnak.

A jelenlegi gyakorlatban az ICB-terápia hatékonyságát elsősorban a tumor nekrózisának és fibrózisának mértéke alapján értékelik. Bár a CD8+ T-sejtek infiltrációja összefüggést mutat a túlélési mutatókkal és a kezelési eredményekkel, eddig nem állt rendelkezésre közvetlen bizonyíték az immunsejtek és daganatsejtek közötti hatékony interakcióra. A CRATER-ek jelenléte és aktivitása azonban új lehetőséget kínál arra, hogy pontosabban értékeljük az immunterápia során kialakuló immunválaszt, és ezáltal javítsuk a kezelési stratégiák eredményességét.

A kutatócsoport jelenleg egy prospektív klinikai vizsgálat előkészítésén dolgozik, amelynek célja annak megállapítása, hogy a CRATER-ek valóban megbízható biomarkerként szolgálhatnak-e az ICB-terápia sikerességének előrejelzésében. A CD8+ T-sejtek által közvetített daganatsejt-elimináció az immunterápia hatékonyságának alapja, és ennek pontosabb megértéséhez a kutatók hosszú távú in vivo képalkotást, valamint nagy felbontású térbeli transzkriptomikai vizsgálatokat alkalmaztak zebradánió modellszervezetekben, továbbá multiplex képalkotást humán eredetű melanoma mintákon. A CRATER-ek a stroma és a melanociták határán helyezkednek el, és gazdagok antigénfelismerő molekulákban, valamint a tumorban megfigyelhető legnagyobb CD8+ T-sejt sűrűséget mutatják. Zebradánió modellekben a T-sejtek tartós interakciót alakítottak ki a melanoma sejtekkel ezen régiókban, ami az antigénfelismerésre jellemző. Immunstimuláció után a CRATER-ek megnövekedtek, és az aktivált CD8+ T-sejtek fő felhalmozódási és infiltrációs helyévé váltak. Humán biopsziákban a CRATER-ek sűrűségének növekedése az ICB-kezelést követően korrelált a klinikai válasszal, ami megerősíti, hogy ezek a struktúrák az aktív daganatellenes immunválasz helyszínei, és diagnosztikai jelentőséggel bírhatnak az immunterápiás beavatkozások sikerességének megítélésében.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

CRATERs identified as key sites for T cell-mediated tumor destruction

CRATER tumor niches facilitate CD8+ T cell engagement and correspond with immunotherapy success

Irodalmi hivatkozás:

Ludin, A., et al. (2025). CRATER tumor niches facilitate CD8+ T cell engagement and correspond with immunotherapy success. Cell. doi.org/10.1016/j.cell.2025.09.021