A műanyagrészecskék a bőr sejtjeibe is beszivárognak
Apró méretük miatt a sejtek nem tudják eltávolítani ezeket a részecskéket, pedig akár toxikus bevonattal is rendelkezhetnek.
A Journal of Hazardous Materials folyóirat augusztusi számában jelent meg a Texas A&M University kutatóinak tanulmánya, amelyben kimutatták, hogy a környezeti bevonattal rendelkező nanoplasztik részecskék képesek mikroszkopikus szinten megkerülni a bőr természetes védelmi mechanizmusait.
A műanyagok mára szinte mindenütt jelen vannak a modern világban, és közismert, hogy rendkívül hosszú idő alatt bomlanak le a környezetben – ha egyáltalán teljesen lebomlanak. Még a teljes lebomlás hiányában is képesek apró részecskéket leadni – ezeket rendkívül kis méretük miatt nanoplasztiknak nevezünk. Ezek a részecskék egyre inkább a hosszú távú egészségügyi kutatások középpontjába kerülnek, mivel potenciálisan káros hatással lehetnek az emberi szervezetre.
Dr. Wei Xu, a cikk első szerzője azt vizsgálta, hogyan viselkednek a nanoplasztik részecskék tengervízzel érintkezve. A kutatás fókuszában az állt, hogy ezek a részecskék milyen szerves és kémiai komponenseket képesek megkötni a környezetből, mielőtt az emberi szervezetbe jutnának. A környezetbe kerülő részecskék számos anyaggal léphetnek kölcsönhatásba, amelyek módosíthatják a felszínüket – ilyenek lehetnek például fehérjék, vegyületek vagy toxikus anyagok. Míg a közvélemény elsősorban a véletlenszerű lenyelés következményeitől tart, Xu kutatócsoportja azt vizsgálta, hogy a nanoplasztik milyen módon juthat be a szervezetbe a bőrön keresztül, és milyen anyagokat hordozhat magával.
Xu és munkatársai kimutatták, hogy a környezeti bevonattal rendelkező nanoplasztik részecskék képesek mikroszkopikus szinten megkerülni a bőr természetes védelmi mechanizmusait. A vizsgálatok során megfigyelték, hogy ezek a részecskék bizonyos sejten belüli területeken halmozódtak fel, és sikeresen elkerülték a sejtek hulladékkezelő rendszereit, amelyek normál esetben megsemmisítenék vagy kiürítenék az idegen anyagokat. A kutatók szerint ez olyan, mintha a részecskék álcázva lennének, lehetővé téve számukra, hogy hosszabb ideig maradjanak a sejten belül.
Bár a nanoplasztik részecskék hosszú távú egészségügyi hatásai még nem teljes körűen ismertek, a mostani kutatás rámutat arra, hogy a bőr kiemelt célpont lehet ezek számára, és hogy a környezeti tényezők jelentősen módosíthatják a részecskék tulajdonságait, mielőtt azok felszívódnának a szervezetben. A kutatócsoport célja nemcsak a nanoplasztik hatásainak feltárása, hanem annak megértése is, hogy a környezeti bevonatok milyen biológiai következményekkel járhatnak a szervezetben.
A kutatás során Xu és csapata nanoplasztik gyöngyöket hozott létre, amelyeket tengervízzel kezeltek, hogy modellezzék a környezeti hatásokat. Bár tudományos célokra kereskedelmi forgalomban is elérhetők nanoplasztik részecskék, ezek soha nem kerültek ténylegesen környezeti hatás alá. Ezért a toxicitási vizsgálatok előtt a kutatók a Mexikói öböl északi részén fekvő Corpus Christi partjainál gyűjtött tengervizet használták fel. A részecskék egy-két hetes tengervízzel való érintkezését követően elemezték az addig kialakult bevonatokat, majd azt vizsgálták meg, hogyan jutnak be ezek a részecskék laboratóriumi kultúrában tenyésztett bőrsejtekbe. Korábbi vizsgálataik során már kimutatták, hogy a bevonat nélküli nanoplasztik gyöngyök immunválaszt váltanak ki a bőrsejtekből, azonban a környezeti bevonattal rendelkező részecskék sokkal hatékonyabban kerülték el az immunrendszer támadását.
Xu kutatásai hozzájárulnak annak megértéséhez, hogy a toxikológia néhány legösszetettebb problémája még annál is bonyolultabb lehet, mint azt korábban feltételezték. A jelenlegi vizsgálatok során a kutatócsoport a környezeti bevonatok egy specifikus típusára, a fehérjékre koncentrált, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy mi történik akkor, ha az apró gyöngyökre rátapadó bevonatok algavirágzásból származnak, vagy más toxikus anyagokat tartalmaznak. További kutatások szükségesek annak feltárására, hogy például árvizek során a vízben keletkező keverékek milyen hatással lehetnek a részecskék viselkedésére.
Még ha sikerül is olyan megoldásokat találni, amelyek megakadályozzák bizonyos típusú bevonattal rendelkező nanoplasztik részecskék felszívódását, nincs garancia arra, hogy ezek a stratégiák hosszú távon is hatékonyak maradnak. A környezeti feltételek jelentős változása – akár 10–20 éven belül – új típusú bevonatok megjelenését eredményezheti, amelyekhez újabb kontrollmechanizmusokat kell kidolgozni.
Xu szerint az első lépés a nanoplasztik részecskékkel kapcsolatos kutatások szabványosításának kidolgozása lenne, amelyhez reményei szerint saját munkája is hozzájárul. Tapasztalatai szerint ugyanazon részecskékről szóló publikációk gyakran eltérő eredményeket közölnek, mivel a kutatókat semmi sem kötelezi arra, hogy figyelembe vegyék a környezetből származó bevonatokat - ezért a hosszú távú konzisztencia érdekében elengedhetetlen lenne a kutatási protokollok egységesítése.
A következő lépés a tengervízből származó bevonattípusok teljes körű elemzése, amelyet Xu és csapata már megkezdett. A kutatókhoz érkező visszajelzések alapján egyre nagyobb igény mutatkozik arra, hogy a fehérjéken kívül más típusú bevonatokat is vizsgáljanak. Bár ez jelentős munkát igényel, elengedhetetlen ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk a nanoplasztik részecskék környezeti és biológiai hatásairól.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Nanoplastics with environmental coatings can sneak past the skin's defenses
Irodalmi hivatkozás:
Simpson, K., et al. (2025). Environmental protein corona on nanoplastics altered the responses of skin keratinocytes and fibroblast cells to the particles. Journal of Hazardous Materials. doi.org/10.1016/j.jhazmat.2025.138722
