Mikroműanyagok az emberi spermában
Kínai kutatók analitikai elemzése mikroműanyag – leggyakrabban polisztirol – jelenlétét mutatta ki valamennyi vizsgált férfi spermájában.
A Science of the Total Environment folyóirat nyári kiadásában jelent meg több kínai intézet kutatóinak cikke, amelyben riasztó adatokat publikáltak: mikroműanyagokat mutattak ki az összes általuk bevizsgált egészséges férfi spermájában. Korábbi kutatások már kimutatták, hogy a mikroműanyagok szinte mindenütt jelen vannak, megtalálhatók hegycsúcsokon, távoli szigeteken, a légkör felső rétegeiben és a világ óceánjainak mélyén, ráadásul az emberi test minden szervében is megtalálták őket. Egy nemrégiben végzett vizsgálat során azt is megállapították, hogy egy átlagember hetente körülbelül egy hitelkártyának megfelelő mennyiségű műanyagot fogyaszt. A kutatók megjegyzik, hogy a műanyagok többféle módon is bekerülhetnek a szervezetbe, például vizes palackokból való ivással, a levegő részecskéinek belélegzésével vagy műanyag edényben melegített ételek fogyasztásával. Megjegyzik továbbá, hogy ma már gyakorlatilag lehetetlen elkerülni a mikroműanyagok szervezetbe történő bevitelét.
A mikroműanyagok egészségügyi hatásai egyelőre ismeretlenek, de világszerte számos kutatóintézet foglalkozik ezzel a jelenséggel, és azt gyanítják, hogy a többek között a mikroműanyagok felvétele állhat számos gyulladásos betegség hátterében.
A mostani vizsgálatban a kínai kutatócsoport arra volt kíváncsi, hogy a szervezetbe bevitt mikroműanyagok állhatnak-e a termékenységi ráták globális mértékű csökkenése mögött. Hogy ezt kiderítsék, 36 egészséges felnőtt férfit toboroztak, akik Kína keleti részén, Jinan városában éltek, és nem valamilyen műanyagipari gyárban dolgoztak, majd mindegyikük spermamintát adományozott a vizsgálathoz.
A kutatók Raman-mikrospektroszkópiát alkalmaztak a mikroműanyag-polimerek azonosítására és mennyiségi kimutatására, a spermiumok mozgékonyságát számítógépes elemzéssel vizsgálták, a morfológiájukat pedig Diff-Quik festéssel értékelték. A demográfiai adatok, a sperma paraméterei és a mikroműanyag-tartalom közötti összefüggéseket statisztikai elemzéssel vizsgálták. Megállapították, hogy kivétel nélkül mindegyik spermamintában kimutatható volt mikroműanyag, mintánként 0,72 és 7,02 μm közötti mennyiségben, és összesen 8 különböző összetételű mikroműanyag volt kimutatható a mintákból. A különböző mikroműanyag polimerek előfordulási gyakorisága az alábbi volt: polisztirol (PS, 31 %), polietilén (PE, 14 %), polivinil-klorid (PVC, 14 %), akrilnitril-butadién-sztirol (ABS, 11 %), polikarbonát (PC, 11 %), polietilén-tereftalát (PET, 8 %), polipropilén (PP, 6 %) és politetrafluor-etilén (PTFE, 6 %). A polisztirolnak kitett sperma magasabb progresszív spermium-motilitást mutatott, mint a polivinil-kloridnak (PVC) kitett csoport (43,52 ± 14,21% ill. 19,04 ± 13,46%). A spermiumok morfológiai rendellenességei megfigyelhetőek voltak ugyan, de nem voltak szignifikánsan összefüggésbe hozhatók a specifikus műanyagtípusokkal.
Az eredmények szerint a polivinil-klorid (PVC) műanyagdarabkákat tartalmazó spermamintákban az átlagosnál alacsonyabb volt a motilitás, ami részleges magyarázatot adhat a termékenységi ráta csökkenésére.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Microplastics found in every semen sample tested by research team
Irodalmi hivatkozás:
Ning Li et al, Prevalence and implications of microplastic contaminants in general human seminal fluid: A Raman spectroscopic study, Science of The Total Environment (2024). DOI: 10.1016/j.scitotenv.2024.173522
