Glikémiás kontroll 1-es típusú diabetesben

A Diabetes Technology & Therapeutics című lapban Nicole C. Forster (Jaeb Center for Health Research, Tampa, Florida) és munkatársai által közölt adatok alapján az 1-es típusú diabeteses (T1D) serdülők és a fiatal felnőttek körében a glikémiás kontroll egyre romlott a 2010-2012 és a 2016-2018 közötti periódusokban. Az 1-es típusú diabetesben szenvedő felnőtteket és gyermekeket gondozó centrumokat összefogó T1D Exchange Clinic Network tizezerszámra rendelkezése álló adatai közül a 2010-2012 közötti periódusból 25.529 beteg (1-93 éves), a 2016-2018 közötti periódusból 22.697 beteg adatait hasonlították össze.

Az inzulin-pumpa használata a 2010-2012 és a 2016-2018 periódusok között 57%-ról 63%-ra nőtt, leginkább a gyermekeknél: a 6 évesnél fiatalabbaknál 50%-ról 60%-ra, a 6-12 éves korúak körében 58%-ról 68%-ra, de a felnőttek is egyre gyakrabban használják. Ugyanebben a két időszakban a folyamatos vércukor-monitorozás (CGM) aránya átlagosan 7%-ról 30%-ra nőtt, különösen 2013-ban és 2014-ben. Az emelkedés a 6 évnél fiatalabbak körében több mint tízszeres volt (4%-ról 51%-ra), a 6 és 12 éves korosztályban 3%-ról 37%-ra ugrott. A növekedés valószínűleg annak köszönhető, hogy a gyermekek vércukor adatait a szülők a távolból is tudják ellenőrizni. Felnőtt betegeknél is fokozatosan emelkedett a CGM igénybevétele, 15%-ról kb. az egyharmadával nőtt a 26 éven felülieknél.

Viszont a készülék-használat mértéke jelentősen különbözött az etnikai hovatartozás és a család anyagi helyzete szerint. Pl. a legalább évi 75.000 dolláros jövedelemmel bíró fehér családok 13 évesnél fiatalabb gyermekeinél 81%-ban, míg a fekete, évi 50.000 dollárt el nem érő jövedelemű családok ugyanilyen korú gyermekei csak 37%-ban jutottak hozzá a pumpához. A vércukorértéket folyamatosan monitorozó készülékek használata tekintetében ezek az arányok 54% versus 8% voltak.

A HbA_1c adatok mindkét időperiódusból 9657 beteg esetén állnak rendelkezésre. Az átlagos, igazított HbA_1c érték 7,8%-ról 8,4%-ra nőtt (P<0,001). A növekedés különösen drámai volt a serdülők és a fiatal felnőttek körében, a 2016-2018 periódusban az átlagos HbA_1c a 15-18 évesek körében volt a legmagasabb (9,3%), majd az idősebbek életkori csoportjaiban fokozatosan csökkent, a 30 évesnél idősebbeknél stabilan megmaradt 7,5% és 7,9% között. Az elég meglepő eredmény oka talán az, hogy nem vettek figyelembe egyéb, zavaró faktorokat. Az afro-amerikaiaknál magasabbak voltak az átlagos HbA_1c szintek, mint a fehéreknél, vagy a spanyoloknál, még a szocioekonómiai helyzethez való igazítás után is. Az életkorhoz, a cukorbetegség fennállásának időtartamához, a rasszhoz, illetve etnikumhoz, az évi jövedelemhez való igazítás után a HbA_1c értékek alacsonyabbak voltak az inzulin-pumpát és CGM-et használók körében a nem használókhoz képest. Viszont a CGM használók körében a HbA_1c értékek nem különböztek lényegesen a pumpát használók és a napi több inzulin injekciót használók között, kivéve azon pumpa-használó serdülők és a fiatal felnőttek körében, akiknél a HbA_1c alacsonyabb volt.

Az akut komplikációk tekintetében a 2016-2018-as periódus alatt súlyos hipoglikémia jóval ritkábban alakult ki a pumpa-használók körében a pumpát nem használókhoz képest (5% versus 9%, P<0.001). Ugyanígy jóval kevesebb hipoglikémia volt megfigyelhető a CGM használók körében a nem használókhoz képest (5% versus 7%, P=0,06). Diabeteses ketoacidózis szintén ritkábban fordult elő a pumpa-használók, mint a nem használók körében (2% versus 4%, P=0,002), ugyanígy a CGM-et használók és a nem használók körében (1% versus 3%, P=0,04).

Az inzulin-pumpák és a CGM jelentősen megnövekedett használata ellenére az egész diabeteses népesség körében romlottak a HbA_1c szintek.

Források:

1. Medscape Medical News

2. Diabetes Technology & Therapeutics