Hepatikus encephalopathia – bevezető

A hepatikus encephalopathia témaköréről szóló szimpózium aktualitását több ok is magyarázza. Az egyik a kérdés nagy gyakorlati jelentősége, hiszen a hepatikus encepahopathia igen sok beteget érint, és jelentős klinikai következményekkel jár. A másik az, hogy az utóbbi időben a kórkép patomechanizmusának újabb részleteit ismertük meg, bár a kórfolyamat számos eleme továbbra is tisztázatlan. A harmadik, hogy a diagnosztika egy igen egyszerű elven alapuló, viszonylag könnyen alkalmazható új módszerrel, a villogási frekvencia mérésével gazdagodott. A negyedik, hogy a hepatikus encephalopathiás epizódok kezelésére és megelőzésére hazánkban is regisztrálták és forgalomba hozták (a piacról visszavont neomycin helyett) a mellékhatások veszélye nélkül alkalmazható, nem felszívódó antibiotikumot, a rifaximint.

A szimpózium három kitűnő dolgozatát a hepatikus encephalopathia egyik legkiválóbb és legelismertebb munkacsoportjának, a Häussinger professzor által vezetett düsseldorfi munkacsoportnak a tagjai írták, s ezekhez dr. Horváth Gábor fűzött a hazai adatokat és szempontokat is figyelembe vevő kommentárt.

Az első dolgozatban a szerzők egy konkrét eset kapcsán mutatják be a hepatikus encephalopathiát kiváltó okok egyikét, a diagnózis és a terápia lehetőségeit. Egy máj-cirrhosisos beteget terápiarezisztens ascites miatt másfél évvel korábban TIPS (transzjuguláris intrahepatikus portoszisztémás stent) beültetésével kezeltek. A beteg az ascites fokozódása és spontán bakteriális peritonitis által kiváltott hepatikus encephalopathia tünetei miatt került kórházba. A típusos eset akár Magyarországon is történhetett volna, hiszen ma már hazánkban is több helyen végeznek TIPS-beültetést.