Internet- és okostelefon-használat: csillagjainkban a hiba, avagy a gének szerepe az internetfüggőségben

Az egészség megőrzésében, a spor­tolásban, a gyógyulásban segítő és megfelelően kiválasztott (!) okostelefon-alkalmazások (mHealth) jelentős szereppel bírnak. Csakhogy az egészségügyi alkal­mazást letöltők 5 percnél nem fordítanak többet annak megtanulására, és 50%-a az mHealth alkalmazást telefonjukra letöltők­nek havonta csak egy alkalommal használja azt. Aminek természetesen alig van értel­me. Az emberek alapvetően nem az egész­ségükért használják okostelefonjukat, hanem pl. az életük szervezéséhez. De vajon otthon meddig bírjuk anélkül, hogy elővegyük az okostelefont? Erre kérdeztek rá az Index munkatársai. A hírportál 4500 olvasója körében végzett nem reprezenta­tív felmérés szerint1 öt emberből egy nem bírja letenni a mobiltelefonját.

Egy átlagos okostelefon-tulajdonos na­ponta több mint 2 órán keresztül nyom­kodja a telefont, sőt sokan nemcsak hasz­nos tevékenységre, hanem unaloműzésre vagy stresszoldásra is használják. Mindez nemcsak akkor van így, amikor az ember várakozik vagy unatkozik, hanem akkor is, amikor a hozzátartozóival van. Sokan egy családi ebéd alatt sem bírják ki anélkül, hogy megnézzék, jött-e levél. A válaszolók 21%-a tartja a keze ügyében vagy fél méte­res távolságon belül a mobilját még a csa­ládi ebédek idején is. A mobil folyamatos kézben tartása nemcsak az étkezéseknél feltűnő, hanem a különféle családi esemé­nyeken is. Akár temetés alatt. Egy 2015-ben az USA-ban készült felmérés szerint a vála­szolók 2%-a vallotta be: előfordult, hogy te­metés közben vásárolt az interneten.2 Talán azért, mert a mobil nyomogatása gyakran automatikus, és ezt a viselkedésünket sok­szor nem is vesszük észre.

A felmérés szerint¹ a magyar gyere­kek negyede bármennyit netezhet, azaz a mobilhasználó szülők 24%-a nem korlá­tozza gyermeke netezését, a „tágítsa csak a világképét” elvet vallja. Ma már a csalá­dok nyugdíjas tagjai is okostelefonozók, 56%-uknak megszokott dolog a hírolvasás és az e-mailezés, legalábbis a vá­laszadók szerint. A fiatalok – egy másik kutatás szerint – átlagosan óránként ötször, naponta 85 alkalommal nyúlnak a telefonjukhoz. Egy aktivitás átlagosan 30 másodpercig tart. Sok ember annyira kötődik a mobiljához, hogy könnyebben mond le az alkoholról, a csokoládéról vagy a szexről, mint az okostelefonjáról. A telefonnyomogatási kényszer – állítja az Index közleménye – a FOMO (fear of missing out) jelenségre vezethető vissza, ami azt jelenti: attól tartunk, hogy lema­radunk valamiről.

Genetikai és környezeti tényezők

Milyen tényezők befolyásolják az online eltöltött időt? Mind ez idáig főleg a pato­lógiás internethasználatot vizsgálták, azt is kis esetszámú vizsgálatokban. Egy pár hónapja megjelent közlemény következ­tetései szerint az, hogy mennyi időt tölt el valaki a közösségi hálón (pl. Facebook) online játékkal vagy az internet világában, a génjeitől is függ.³ Egy londoni intézet ku­tatói több mint 8500, 16 éves, egypetéjű és kétpetéjű ikerpárral végeztek felmérést.³ Azt találták, hogy a gének az emberek online szórakozással és játékkal, illetve internetes tudásgyarapítással eltöltött idejének egyharmadáért felelősek. Neve­zetesen, az öröklődés a szórakozás kedvé­ért a weboldalakon eltöltött idő 37%-áért felelős, az online játékkal eltöltött időt 39%-ban, a netes információszerzéssel töltött időt 34%-ban, míg a közösségi háló használatát 24%-ban befolyásolja. A fenn­maradó hányadért a környezeti tényezők a felelősek. A környezeti tényezők tehát – pl. az online médiához való hozzáférés lehetősége – nagyobb szereppel bírnak a genetikánál.

Hasonló eredményekre jutottak auszt­rál szerzők is 2059 ikerpár tanulmányozá­sával.⁴ A szerzők külön kimondták, hogy a genetika additív hatást gyakorol az este 11 óra után online eltöltött idő mértéké­re, illetve az interneten a társas kapcsola­tok elsődleges tartásával eltöltött időre. Az már korábbról ismeretes volt, hogy a túlzott (patológiás) internethasználat összefüggésben van a major depresszióval, a szociofóbiával és az egyéb abúzu­sokkal (alkohol-, drog-, nikotinabúzus), de az alvászavarral is. Mások igazolták, hogy a problémás internethasználatot 48–66%-ban genetikai tényezők befolyá­solják.⁵ A túlzott okostelefon-használatra jellemző lehet a készülék este, lefekvés után, az ágyban való használata is. Egy 844, 18–94 éves felnőttel zajló vizsgálat­ban az esti, ágyban való okostelefonozás összefüggött az inszomniával és a foko­zott fáradékonysággal.6 A már idézett amerikai felmérés azt is igazolta, hogy az emberek 37%-a vásárol este, ágyban fekve az interneten.²

Úgy gondolom, a közlemény annyiban illik az mHealth alkalmazásokat bemutató rovatba, hogy az orvosoknak – vélemé­nyem szerint – elsőként azon betegek körében érdemes kezdeményezniük a valóban hasznos egészségügyi alkal­mazások letöltését, akik hajlamosabbak az okostelefon- és az internethasználatra. Velük is sok nehézség lesz, mert az egész­ségvédelem nem tartozik az okostelefont sokat használók kedvenc céljai közé. Azo­kat viszont, akik jelenleg a való életben kevésbé fogékonyak az mHealth-re, re­ményem szerint a társadalom fogja majd később magával ragadni – mint környezeti tényező.

Levelezési cím: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Irodalom:
1. http://index.hu/bcs/2017/03/23/ kerdoiv_eredmeny_mobil_csalad_internetfuggo/
2. https://www.emarketer.com/Article/Mobile-Devices- Bring-Commerce-Everywhere-Really/1013174
3. Ayorech Z, von Stumm S, Haworth CM, Davis OS, Plomin R. Personalized Media: A Genetically Informative Investigation of Individual Differences in Online Media Use. PLoS One 2017;12:e0168895
4. Long EC, Verhulst B, Neale MC, Lind PA, Hickie IB, Martin NG, Gillespie NA. The Genetic and Environmental Contribu­tions to Internet Use and Associations with Psychopathol­ogy: A Twin Study. Twin Res Hum Genet 2016;19:1–9
5. Vink JM, van Beijsterveldt TC, Huppertz C, Bartels M, Boomsma DI. Heritability of compulsive Internet use in adolescents. Addict Biol 2016;21:460–468
6. Exelmans L, Van den Bulck J. Bedtime mobile phone use and sleep in adults. Soc Sci Med 2016;148:93–101