Kevés bor a cukorbetegek kockázati tényezőit csökkenti

Az alkohol, különösen a bor hatásával kapcsolatosan szinte mindenkinek van valamilyen egyéni tapasztalata, véleménye, de ha megfelelően kontrollált, tudományosan tervezett vizsgálatok eredményeit keressük a borivás hosszú távú egészségügyi befolyását illetően, meglepetéssel tapasztaljuk, hogy ezen a területen ismereteink meglepően hiányosak. Érthető, hogy éppen a kardiovaszkuláris területen dolgozók számára volt nagy figyelmet keltő anyag az Annals of Internal Medicine-ben október 20-án megjelent dolgozat, amelyben 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő felnőttek 2 éves napi borivását hasonlították össze ásványvíz ivásával.

Irish Shai vezetésével a 27 tagú szerzőgárda két intézetben sorolt be a „Cardiovascular Diabetes and Ethanol” (CASCADE) vizsgálatba 224, megfelelően kontrollált, 2-tipusú diabéteszben szenvedő beteget. Csak olyan beteg került a vizsgálati csoportba, aki induláskor általában nem ivott alkoholt, a korábbi alkoholistákat és a napi kettőnél gyakoribb inzulinadásra szorulókat kizárták a tanulmányból. A cukorbetegek életkora 40 év és 75 év között volt. Étkezésük mediterrán diéta volt, kalóriamegszorítás nélkül. A vizsgált személyek randomizáltan kaptak 2 éven keresztül a vacsorához vagy 150 ml ásványvizet, vagy fehér- vagy vörösbort.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a cukorbetegek alkoholfogyasztásával kapcsolatban a diabetológusok álláspontja megfelelő adatok hiányában nem egységes. Az American Diabetes Association (ADA) a döntést a páciensre bízza, az American Heart Association (AHA) azt ajánlja, hogy minden cukorbeteg kérje az alkoholfogyasztást illetően kezelőorvosa tanácsát.

A vizsgálat kezdetekor, illetve befejezésekor mérték a vérnyomást, a májfunkciót, a genetikai viszonyokat, a gyógyszerfogyasztást, a testsúlyt, a panaszokat és az élet minőségét. Időnként laboratóriumi kontroll és egyéb ellenőrző vizsgálat is történt. Rendszeresen meghatározták a vércukorszintet, a lipidek szintjét, a haskörfogatot, a gyógyszerszedést, a genetikai viszonyokat, a májfunkciót és az életminőség mutatóit.

Két esztendei megfigyelés során szignifikáns eltérés a vizet ivó, illetve a bort fogyasztó csoport tagjai között a vérnyomásban, testsúlyban, májfunkcióban, gyógyszerelésben, esetleges tünetekben nem mutatkozott. Az életminőséget illetően a kutatók kiemelik, hogy a bort ivók alvása lényegesen javult (p=0,04).

A vízivó csoporthoz képest a vörösbort fogyasztók HDL-koleszterin-szintje szignifikánsan magasabb lett 0,05 mmol/l-rel (2,0 mg/dl-rel, p=0,001), és megemelkedett az apolipoprotein(a)1 szintje is 0,03 g/l-rel (p=0,05). A vörösbort fogyasztó csoport összkoleszterin/HDL-koleszterin aránya 0,27-dal csökkent (p=0,04); a fehérbort és az ásványvizet fogyasztók között lipideltérés nem volt. A fehérbort ivók éhomi plazmaglükózszintje viszont szignifkánsan, 1,0 mmol/l-rel alacsonyabb lett a vizet ivókhoz képest (p=0,004), amit a vörösbort ivók esetében nem tapasztaltak.

A trigliceridszintet mindkét borféleség szignifikánsan javította a vízhez mérve: a vörösbor –0,1 mmol/l-es (–12 mg/dl, p=0,02), a fehérbor -0,09 mmol/l-es (–7,9 mg/dl, p=0,004) változást hozott.

Az ADH1B-1 allélt hordozó ún. lassú etanolmetabolizálók glikémiás kontrollja bor hatására szignifikánsan javult az ADH1B-2 homozigótákhoz („gyors etanolmetabolizálókhoz”) képest. Ez alacsonyabb éhomi plazmaglükózszinttel (p=0,01) és HbA_1c/**/-szinttel (p=0,02) járt együtt. Az ADH1B-variánsok „lehetővé teszik azoknak a cukorbetegeknek az azonosítását, akik számára a mérsékelt borfogyasztás klinikailag kedvező” – írják a kutatók. A vizsgálatban adott borok alkohol- és kalóriatartalma azonos volt, a vörösborban hétszer annyi fenol és négyszer–tizenháromszor annyi rezveratrolszármazék volt, mint a fehérben. „A vörösbor kedvezően befolyásolta a HDL-koleszterin-szintet, a fehérbor pedig javította a vércukorkontrollt. Ez azt jelenti, hogy bármilyen színű bor jó választást jelenthet a cukorbeteg metabolikus kockázatának javítására” – foglalták össze a szerzők.