Lábfájdalom csökkentése artritiszben

Az első metatarzofalangeális (MPT) ízület oszteoartritiszében (OA) az előregyártott, speciális ortézisek és billenő talpú (rocker sole) cipők hasonló mértékben csökkentették a lábfájdalmat, de a betegek szívesebben és többet viselték az ortéziseket, és ezeknek kevesebb nemkívánatos hatásuk volt.

Mindkét kezelés hatására nőtt a Foot Health Status kérdőív (FHSQ) fájdalomra vonatkozó pontszáma; a korrigált átlagos különbség csupán 2,05 pont volt, amely nem volt szignifikáns (95%-os konfidencia intervallum [CI]: 3,61–7,71; p=0,477) – mutatták ki Hylton B. Menz, PhD (La Trobe Egyetem, Bundoora, Victoria, Ausztrália) és munkatársai.

Azok a résztvevők azonban, akik ortézist kaptak, sokkal hosszabb ideig viselték ezt, mint azok, akiket billenő cipővel láttak el (448, illetve 287 óra, p<0,001) – számoltak be róla a kutatók az Arthritis Care & Research-ben. Az első metatarzofalangeális ízület oszteoartritiszében feltételezések szerint biomechanikai tényezők játszanak szerepet, így a mechanikai beavatkozások hatásos kezelést nyyújthatnak.

A metatarzofalangeális ízület oszteoartritisze a láb oszteoartritiszének leggyakoribb formája; a 35 évesnél idősebbek több mint egyharmadánál radiológiailag is kimutatható. Úgy gondolják, hogy a láb ortézisei az ízület dorzális kompressziójának minimalizálása révén csökkentik az első MPT ízület fájdalmát. Hasonló hatás érhető el a billenő talpú cipőkkel, amelyek az ízületi dorzálflexió mértékét csökkentik.

A kutatók össze kívánták hasonlítani a kétféle kezelés hatását, és vizsgálatukba 102 olyan beteget vontak be, akiknek állandósult MPT fájdalmuk volt és ízületükben kimutathatók voltak a megfelelő radiológiai elváltozások. Ötven beteg billenő talpú cipőt kapott, 52 pedig láb ortézist. A betegek átlagos életkora 57 év volt, és több mint a felük nő volt. Mindkét csoportban 5 személy szakította meg a vizsgálatot.

A cipőt viselő csoport tagjai majdnem 2,5-ször nagyobb valószínűséggel számoltak be legalább egy nemkívánatos hatásról a 12 hétig tartó vizsgálat során (39%, illetve 16%); a relatív kockázat (RR, relative risk) 2,47 volt (95% CI: 1,12–5,44; p=0,024). Emellett a billenő cipős csoportban többen jelezték, hogy új keletű derékfájdalmuk volt (17%, illetve 4%); az RR 4,52 volt (95% CI: 1,01–20,22; p=0,048).

A cipős csoport tagjai közül kevesebben érezték úgy, hogy egészében javult az állapotuk (39%, illetve 62%; RR: 0,63; 95% CI: 0,41–0,99; p=0,043), és egyötödükben sikertelen volt a kezelés (95% CI: 2,3–43,9).

A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy az előregyártott láb ortézisek és a billenő talpú cipők hasonló hatásossággal csökkentik a fájdalmat, de a választandó terápia az ortézis alkalmazása, mivel ennél nagyobb az adherencia és ritkábbak a nemkívánatos hatások.

A vizsgálat egyik gyengesége, hogy nem volt kontrollált, és emiatt nem lehet tudni, hogy a megfigyelt változások mekkora hányada a kezelések következménye, és milyen mértékű a placebo hatás. Másodszor, nem volt megoldható, hogy a betegek ne tudják, hogy milyen terápiát alkalmaznak náluk (azaz a vizsgálat nem volt vak).

Forrás: MedPage Today