Mediterrán diéta a szélütés ellen
A szív-és érrendszeri betegségek megelőzésében hatásosnak talált mediterrán diéta további vizsgálata azt is igazolta, hogy bizonyos genetikai adottságok esetén az így étkező embereknél a szélütés veszélye is jelentősen kisebb.
A mediterrán diéta Spanyolországban végzett PREDIMED tanulmányáról a vizsgálati eredmények megjelenése során ismételten beszámoltunk. Most a Diabetes Care közölte a legújabb adatokat, amelyek az étrend, a gének és a szélütés előfordulása közötti összefüggéseket ismertették.
Dolores Corella szerepel első szerzőként a 22 kutató neve alatt megjelent dolgozatban. A vizsgálatba hétezernél több, Spanyolországban élő, korosodó nőt és férfit soroltak be. A vizsgálati alanyok vagy 2-típusú cukorbetegségben szenvedtek, vagy legalább három kockázati tényezőjük volt a következőkből: hipertónia, diszlipidémia, elhízás, dohányzás.
A résztvevőket randomizáltan három diétás csoportba sorolták. A mediterrán étrend egyik változatában extra szűz olivaolajat fogyasztottak heti egy liternyi mennyiségben, a másik változat lényege a csonthéjas gyümölcsök rendszeres evése volt (naponta 30 g: 15 g dió, 7,5 g mandula, 7,5 g mogyoró). A vizsgálatban résztvevő családoknak ezeket az élelmiszereket a vizsgálat évei során folyamatosan eljuttatták. A kontroll személyek zsírszegény étrendet fogyasztottak. A vizsgálati idő átlagosan 4,8 év volt.
Az új vizsgálat szerint a mediterrán étrend nem csak a genetikailag 2-típusú cukorbetegségre hajlamosak éhezési vércukorszintjét és lipidértékeit csökkentette, de mérsékelte szélütésük kockázatát is. A 7-like 2 (TCFL7L2) gén transzkripciós faktorának polimorfizmusa szorosan kapcsolódik a 2-tipusú cukorbetegséghez, valamint bizonyos tanulmányok szerint a plazmalipidekhez és a szív- és érbetegségekhez. Ebben a vizsgálatban figyelték, hogy a mediterrán diéta mérsékli-e az egyik ilyen polimorfizmus, a TCF7L2-rs7903146 jelzésű hatását.
„A mediterrán étkezés olyan emberek esetében is csökkentette a szélütés előfordulását, akik a nevezett génvariáns két allélját hordozták” – mondotta José M. Ordovas professzor, aki a vizsgálatot vezette. „Az általuk fogyasztott étel elnyomta a szélütésre való hajlamot, ezáltal a hajlamosító allélre homozigóta egyedek olyanná váltak, mint ha a hajlamosító allélt csak egy példányban (heterozigóta formában), vagy egyáltalán nem is hordozták volna.”
„A mediterrán diéta különösen a genetikusan érzékeny emberek esetében kedvező hatású és azt jelzi, hogy a teljes diétás rendszert kell követni, nem csupán egyes komponenseit” -hangsúlyozta Dr Corella.
A vizsgálat igazolta, hogy azok a TT genotípusú résztvevők, akik a gondosan ellenőrzött mediterrán étrendet korábban nem tartották, magasabb átlagos vércukorszinttel éltek, mint a más genetikai változatot hordozók, viszont a tanulmány által előírt diéta követése után már nem volt ilyen különbség a genetikailag eltérő egyedek között. Az étrend hatására hasonló változást tapasztaltak az LDL koleszterin- és triglicerid szintek esetén is.
A megfigyelési idő alatt 262 nagyobb szív-és érrendszeri esemény történt, ebből 130 volt agyi katasztrófa. Ha a javasolt étrendet a résztvevők nem tartották, a TT genetikájúak szélütés kockázata nagyobb volt (hazárd ráció /HR/ 2,44). Ez a szignifikáns veszély nem volt kimutatható, ha a szélütés kockázata szempontjából kedvezőtlen genetikai adottságú személyek ragaszkodtak a mediterrán diétához (HR:0,99).
Az alacsony zsírtartalmú étrendet fogyasztó kontroll csoportban a homozigóta genetikájúak esélye az agyi katasztrófára háromszor nagyobb volt, mint a kedvezőtlen allélt nem hordozóknál. A kutatók igen fontosnak tartják, hogy a kétféle mediterrán étrend kedvező hatása azonos volt, tehát valóban nem csak a diéta valamelyik alkotó eleme a hatás alapja, hanem a mediterrán étkezés egésze. A dolgozat olvasói valószínűleg többségükben arra is gondolhatnak, hogy a teljes mediterrán életvitel a titok nyitja…
