hirdetés

Méregtelenítés és társai: varázslat vagy medicina?

Az internet jelentős változást hozott az életünkben, és persze a medicinában is. Egy kattintás elég, hogy a legújabb eredményekről értesüljünk, de a net már „gyó­gyít” is. A beteg nemritkán úgy érkezik a rendelőbe, hogy a blogtársak megoldot­ták a betegségét, már csak a gyógyszert kell felírni, de ha nem írjuk fel, a beteg ránk csapja az ajtót, és a csodaszert beszerzi a netről. Szép új világot élünk, ahol a csoda­szereknek se szeri, se száma. Sok olyan szert hirdetnek, amelyek használata akár ha­lálos kockázatot rejt magában. De hát élni is veszélyes dolog.

hirdetés

Dr. Zacher GáborDr. Zacher Gábor
Péterfy Sándor utcai Kórház, Toxikológia, Budapest

Lúgosítás, csodás daganatellenes szerek, méregtelenítő kapszu- lák, lábfürdők, ezek mind-mind az egészséges élet titkait jelenthetik az olvasók számára, hiszen csodálatos gyógyulással, egészséges időskorral, minden bajtól való meg­szabadulással, betegségmentes élettel kecsegtetnek.

Ki ne kapna ilyen leveleket naponta, vagy olvasna ilyen esetekről a „szak­irodalomban”? Igazak-e az ígéretek? Ha igen, akkor a fenti „terápiákat” mi­ért nem említik a hagyományos gyógyításról szóló könyvek, ha nem, ak­kor viszont még több kérdés merül fel: vajon miért hallgat a szakma, miért nem áll ki a nyilvánosság elé, fejti ki szakmai véleményét e csodálatos te­rápiás lehetőségekről, hiszen az ilyen terápiák jelentős része nyilvánvalóan a sarlatánság, az emberek bizalmával való visszaélés kategóriájába tartozik.

Mégis miért hisznek sokan ezek­ben a „csodákban”? A válasz egyszerű: mert hinni akarnak bennük, mert nem gondolják át, hogy milyen veszélye­ket rejtenek magukban ezek a szerek. És ott van a szakma felelőssége, hogy nem mondjuk el az igazságot ezekről a szerekről. A kapszulák és különböző terápiák helyettünk is megoldást kínál­nak, nem kell gondolkodni, elég a be­tegnek kinyitni a pénztárcáját, meg­rendelni a csodaszert, és minden el van intézve. Persze ne gondoljuk azt, hogy akár mi, orvosok is ne eshetnénk bele ebbe a csapdába. Igen, beleeshetünk, mert a kétségbeesett ember látása be­szűkül, elhiszi a csodák ígéretét. Igen, én magam is beleestem a csapdába, hi­szen hajkoronám korai elvesztése en­gem is rávitt a Patientia hajnövesztő használatára. Talán kor- és kórtársaim emlékeznek még erre a csodás szerre, ami az avas libazsír szagával bírt, és a bedörzsölést követően 8–10 órát kel­lett dunsztkötéssel a fejen ülni, állni, aludni. Az eredmény magáért beszél, több mint 30 éve büszkén viselem kopaszságom, mely számtalan előnnyel bír. A másik ilyen kalandom az atópiás dermatitiszem kezelése volt, melyre it­tam csalánteát, szülői késztetésre szed­tem csodakapszulát, ám állapotom mit sem változott. Mégis a szerencsések közé tartozom, úgy tudtam lecserélni a sebész szikéjét a mérgekre, hogy eb­ből győztesen kerültem ki. Álljon itt néhány példa arra, hogy a csodaszerek valójában milyen veszélyeket hordoz­nak magukban.

 Méregtelenítés

Életünk tele van veszéllyel, egyre több kémiai anyagot használunk, melyek lerakódnak szervezetünkben és ott különböző betegségeket okoznak. Ez igaz, és a tisztelt olvasó is számtalan példát tudna említeni. De vajon le­het-e a szervezetet méregteleníteni? Már a szóhasználat is sántít egy ki­csit, hiszen a toxikológus méregtele­nítésen pl. azt érti, ha a fagyállót ivott betegen elvégzett dialízis kezeléssel mind az alapvegyületet, mind a ká­ros metabolitokat eltávolítják a szer­vezetéből. Ide sorolható a különféle antidótumok használata, melyek ké­pesek megkötni, mobilizálni a szerve­zetünkbe bekerült toxinokat. Mind­addig azonban, amíg a méregtelenítés szó szerepel a 11/1997. (V. 28.) NM rendeletben, melynek egyik mellékle­te a természetgyógyászati tevékeny­ség gyakorlásának egyes kérdéseiről szól, addig már magát a szót is tévesen használjuk. Önmagukban a vízhaj­tás, hashajtás és egyéb módszerek nem méregtelenítő terápiák.

Egyik kedvencem a listából az ún. kolon-hidroterápia, melyet mi, toxikológusok is rendszeresen használunk. A lényege a következő. Nazojejunális szonda levezetését követően a szon­dán keresztül polietilén-glikol oldatot kap a beteg 1000–1500 ml/óra adag­ban, mely a béltraktusból nem szívó­dik fel, és mindent, amit maga előtt talál, kitolja a béltraktusból: előbb formált széklet, majd hasmenés, vé­gül víztiszta anyag ürül a végbélnyí­láson keresztül. Mikor használjuk ezt a technikát? Olyan esetekben, amikor a túladagolt gyógyszer vagy egyéb ké­miai anyag a vékonybélből szívódik fel leginkább, vagy enterohepatikus kör­forgásban vesz részt. Ilyen esetekben a szer felszívódását megakadályozandó alkalmazzuk a béltisztítást, mely mellett természetesen egyéb terápiában is részesül a beteg (lélegeztetés, folya­dék- és ionpótlás stb.). Így értelmez­ve ez a terápia valódi méregtelenítés. A technikát először a sebészek használták vastagbélműtétek előkészítése okán; mi, toxikológusok tőlük tanul­tuk el. De mit is ígérnek a mai kolon-hidroterápiák és hashajtásos tech­nikák? Álljon itt néhány mondat az internetről kimásolva:

Először a vastagbelet kell kitisztítanunk gyógynövényi rostokkal, hogy fokozatosan „kisöpörjük” belőle az évek során össze­gyűlt mérgező lerakódásokat és káros pa­razitákat. Miközben tisztítjuk a vastagbelet, pótolnunk kell a hasznos bélbaktériumo­kat, melyek egyensúlyban tartják a bélfló­rát, valamint méregtelenítenünk kell a má­jat olyan gyógynövényi kivonatokkal, mint a sylimarin (a máriatövis hatóanyaga). Végül specifikus gyógynövények, aminosavak, vi­taminok és ásványi anyagok segítségével méregtelenítjük a szervezetet az olyan ká­ros nehézfémektől, mint az ólom és higany, valamint az egyéb szennyező anyagoktól.

A kúra kivitelezéséről a következőket olvashatjuk az interneten.

A 100 gramm keserűsót osszuk el négyfelé, négy 2 dl-es pohárba, tegyük hozzá a 2 dl vizet és oldjuk fel! Az elosztott keserűsó- (nem glaubersó-!) oldatot délután négy alkalommal: 2, 4, 6 és 8 órakor kell megin­ni. Az első adag után még nem kell vécé­re mennünk, mivel a szervezet felszívja az értékes magnéziumot. A második adag, a 4 órai már megteszi a hatását. Erős és tartalmas székelésünk lesz. Májunk és be­leink megtisztulnak az ételmaradékoktól. A máj felszabadul a terhelés alól, és a mag­nézium elernyeszti, ellazítja. Este 10 órára a máj epevezetékei kitágulnak. Ekkor a 1,5 dl olívaolajat keverjük össze grépfrút frissen facsart és szűrt levével, majd igyuk meg ezt a keveréket. Ezután vízszintesbe kell helyez­nünk magunkat (feküdjünk le!) legalább 5 órára, hogy a természetes olajhidraulika működjön és kiszivattyúzza a szennyező anyagokat.
Másnap, ha meglátogatjuk az illemhelyet, tapasztalhatjuk, hogy bőven lesz székle­tünk, holott előző nap már minden kijött belőlünk. A májból távoznak a lerakódott méreganyagok és bomlástermékek. Azon­kívül szemmel látható, kis, zöld golyócskák fognak úszkálni a híg székletünkben. A ta­pasztalatok szerint megközelítőleg 2000 db kitines epekő kerül így napvilágra operáció nélkül. A golyócskák mikroszkópos vizsgá­lata igazolja, hogy a felületük porózus és a belsejükben minilabirintusok találhatók, amik ideális parazitafészkek.

Hát ez még olvasva is elborzasztó. Ha belegondolunk, 3–5 liter folyadék elvesztésével jár a beavatkozás, ami még egészséges ember esetében is ko­moly klinikai tünetekkel jár együtt, akár bele is lehet halni. Magában az anyagban van pár tárgyi tévedés is.

Az egyik a sylimarin. Ez egy ki­váló, recept nélkül is kapható szer, amely azonban nem méregtele­nít, hanem erős antioxidáns és szabadgyökfogó hatással rendelke­zik. Gátolja a szabadgyökök által indukált lipidperoxidációs folya­matokat, ezáltal védi és stabilizál­ja a sejtmembránt. Egyes esetekben (paracetamolmérgezés, gyilkosga­lóca-mérgezés) a kialakult vagy ki­alakulóban lévő májkárosodás miatt intravénásan is használjuk. Tartó­san absztinenssé vált alkoholbetegek májfunkciós értékeinek drámai ja­vulását tapasztaltuk igen sok esetben a sylimarin szedése mellett.

Apróság ugyan, de felesleges a grépfrút levét összekeverni az olívaolaj­jal, mert nem keverednek, de talán így egyszerűbb lenyomni a torkunkon. Az ún. olajhidraulika a szervezetben nem működik. És végül: kitines epekő nem létezik.

Saját klinikai gyakorlatomban is több olyan beteggel találkoztam, akik sikeres hashajtás, máj- és epeméregtelenítés után kiszáradva, hiponatrémiától zavartan, hipokalémia okozta szívritmuszavarral kerültek kórházba. Pedig biztosan nem ez volt a céljuk.

Egy titokzatos „vitamin”

Egy másik kedvenc terápia a B17-vitamin mint univerzális daganatmegelőzési és -kezelési lehetőség. Mi is a B17-vitamin? Nem tudom, mert ilyen vitamin nincs. Az amigdalint nevezik így, ami pár éve egyes vé­lemények szerint forradalmasította a daganatos betegségek megelőzését és terápiáját.

Az igazság megismeréséhez egy ki­csit vissza kell ugrani az időben. Kr. e. 3000 körül Meni (görögösen Ménész) fáraó lett Alsó- és Felső-Egyiptom ura, az I. dinasztia első fáraója volt, nevé­hez fűződik Memphisz megalapítása. Korának egyik felvilágosult, tudomá­nyok iránt érdeklődő embere lehetett. Sok, természetben előforduló méreg­gel végzett kísérleteket rabszolgáin. Ne feledjük, 5000 évvel ezelőtt járunk, és ami ma elképzelhetetlen emberkí­sérlet, az akkoriban elfogadható volt. Ő volt az, aki rájött arra, hogy a sár­gabarack magja akár ölni is képes. Méreganyaga, az amigdalin növényi cianoglikozid, két rész cukorból, egy rész benzaldehidből és egy rész cián­ból áll, melyek szorosan összekap­csolódnak. A szervezetben hidrolízis során a béta-glikozidáz enzim jelen­létében hidrogén-cianid szabadul fel. A folyamatot megadózisú aszkorbin­sav elősegíti. A keserűmandulában és a sárgabarack magbélben viszony­lag sok, 1–8%-nyi amigdalin és kevés prunazin (szintén cianoglikozid) ta­lálható.

Hét–tíz nyers szem (5–10 mg) elfo­gyasztása gyermekekre már halálos le­het. Mit ír a reklám?

A B17-vitamin a rákos sejtek területén bom­lik fel, mérgező tartalmát a rákos sejtek te­rületén engedi szabadon, és sehol máshol!

Hát ez érdekes, úgy látszik a tumorsejtek (mindegyik!) rendelkeznek olyan receptorokkal, melyek képesek megkötni az amigdalint, így tulaj­donképpen öngyilkosságot követnek el. De jó lenne, ha lenne ilyen csoda­szer!

Nézzük, mi a hivatalos hazai állás­foglalás? Az Országos Gyógyszerésze­ti Intézet a B17 témájában a következő közlemény közzétételét kérte.

Az Országos Gyógyszerészeti Inté­zet a www.b-17.hu/felhívás internetes oldalon közzétett felhívásra reagál­va tájékoztatja a T. Kollégákat, hogy a B17-vitamin (Laetril/Amigdalina) megnevezésű készítményeket (in­jekció, tabletta) az Országos Gyógy­szerészeti Intézet, illetve az EU sem gyógyszerként, sem gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készít­ményként nem engedélyezte. Toxikus mellékhatásai miatt a B17-vitamin/Laetril/Amigdalina nem elfogadott szer az engedélyezett gyógyászatban, és egyébként nem tekinthető vitamin­nak. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet, valamint a hivatalos szak­irodalom és a nemzetközi szakható­ságok (Európai Gyógyszerügynökség [EMEA]; az Egyesült Államok Élel­miszer- és Gyógyszer-engedélyezési Hivatala [FDA]; Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság [EFSA]; Egyesült Államok Nemzeti Rákkutató Intézete [NCI]) egyértelmű álláspontja szerint is a Laetril (B17-vitamin) toxikus ve­gyület. Megjegyezzük, hogy az USA-ban 1980 óta tilos a fenti készítménye­ket rákellenes szerként vagy bármilyen más terápia részeként alkalmazni.

Ennek ellenére, mind a mai napig a szer az internetes kereskedelemben elérhető, és jelenleg is büntetőper van folyamatban a terjesztők ellen. Persze a másik oldalon ott állnak a csodálatos gyógyulást hirdető mexikói klinikák, melyek híreivel a tudományos tények sajnos nem vehetik fel a versenyt. Igen érdekes olvasmánynak bizonyult az amigdalin témájában Victor Herbert cikke, mely a The American Journal of Clinical Nutrition 1979. májusi számá­ban jelent meg, még a hivatalos egye­sült államokbeli betiltás előtt (http://ajcn.nutrition.org/content/32/5/1121.full.pdf).

Kelátképző terápia

Érdekes jelenség, s mint annyi okos és buta dolog, ez is a tengerentúlról származik: az évi egyszeri kelátkép­ző terápia. A kelátképző szerek olyan antidótumok, amelyek a nehézféme­ket képesek mobilizálni és eltávolítani a szervezetből úgy, hogy az ionjaikkal komplexeket képeznek. Klinikai hasz­nuk jelentős. Napjainkban sem ritka az ólommérgezés, de időnként egy-egy réz-, higany- vagy arzénmérgezett be­teggel is találkozunk. Nos, az új őrület azt mondja, hogy „évente 1×1 hóna­pig ajánlatos kelátképző gyógyszereket szedni, mert a szervezetünk tele van nehézfémekkel”.

Az, hogy van bennünk nehézfém, egy percig sem kétséges, de hogy toxi­kus mennyiségben legyenek jelen, az évi 6–10 esettől eltekintve elképzel­hetetlen, hiszen ahhoz, hogy a nehéz­fém felhalmozódjon, valamilyen úton fokozott mennyiségben kell bekerül­nie a szervezetbe. Normál életmód esetén ennek esélye gyakorlatilag nul­la. A nehézfémterhelés, -mérgezés diagnózisának felállítása nem könnyű dolog. A klinikai tünetek mellett szükség van az adott anyag vérszintjének és vizeletben való megjelené­sének mérésére is. Önmagában egy vagy két mérési eredményből nem le­het a diagnózist felállítani, komplex módon kell vizsgálni a beteget. Persze van „más” lehetőség is. A neten akad­tam bele abba a vizsgálati módszerbe, mely minden más vizsgálatot helyet­tesít, hiszen egy csepp vérből is felál­lítható a diagnózis. A hirdetés alapján az alábbiakra derülhet fény egy csepp vérből:

az anyagcsere állapota / az emésztés és a felszívódás hatékonysága, felszívódá­si zavarok / ásványianyag-, vitaminhiány / érelmeszesedés, trombózis kialakulásának korai jelei / egyes szervek (pl. máj, vese, szív) meggyengülése, terheltsége / az oxigénellátás aktuális állapota / baktériu­mok, paraziták, gombák jelenléte / a vér­ben történő salakanyag-felhalmozódás / a pajzsmirigy működése és a hormon­háztartás felborulása / a baktériumflóra egyensúlyzavara / daganatos elváltozá­sokra utaló jelek / külső és belső mérgező­anyagok jelenléte / a sav-bázis háztartás eltolódásának jelei / különféle vérképzési zavarok.

És íme, a vizsgálat menete:

A vizsgálat a Páciens kikérdezésével kez­dődik. Apró tűszúrással az ujjbegyből leveszünk egyetlen csepp vért, melyet tárgylemezre cseppentünk. A mikroszkóp képét Páciens és orvos együtt folyamato­san követi a monitoron, elemezve a látot­takat. A vizsgálat közben konzultáció zajlik, a vizsgálatot végző orvos tanácsokkal látja el a Pácienst. A vizsgálatot további terápiás javaslatok követhetik.

Nos, kedves olvasó, dobjuk a sarok­ba a fonendoszkópot, a hagyományos betegvizsgálati módszereket, felesleges volt a hat év tanulás, a többéves (évti­zedes) gyakorlat, egy csepp vér min­dent megold. A történet persze itt még nem ér véget, lehetne beszélni a lúgo­sításról, az SPA méregtelenítő lábfür­dőről, az őssejtstimulálásról, a csodás kristálygombáról és sok egyébről.

Az egyszerű gyakorló orvos milyen következtetéseket vonhat le a fentiekből? A hazai általános egészségkultúra, vall­juk be őszintén, a béka feneke alatt van. Nekünk, egészségügyben dolgozóknak lenne a feladatunk, hogy megpróbál­junk ezen változtatni, ami sok-sok időt, energiát és türelmet igényel. Kívánom magunknak a sok-sok időt, energiát és türelmet, mert reménytelen eset nincs, vagy legalább is ne higgyük el, hogy van.

Levelezési cím: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.

Dr. Zacher Gábor
a szerző cikkei

hirdetés

Kapcsolódó fájlok

Olvasói vélemény: 10,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.