Szteroid hab gyulladásos bélbetegségben

Dr. William Sandborn és kollégái, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem munkatársai arról számoltak be az Amerikai Gasztroenterológiai Kollégium találkozóján, hogy a budesonide habbal kezelt proktitiszes és proktoszigmoidites betegek közül majdnem kétszer annyian kerültek remisszióba, mint a placebót kapó betegek körében.

A remissziós kritériumok egyenkénti elemzése azt mutatta ki, hogy a budesonide karon szignifikánsan több beteg érte el az endoszkópos gyógyulást és a rektális vérzés megszűnését.

A nemkívánatos események aránya hasonló volt a budesonide és a placebo csoportban, beleértve az ACTH által kiváltott kortizol választ is – mondták el a szerzők.

Poszter prezentációjukban azt írták, hogy „A rektálisan alkalmazott budesonide hab hatásos és jól tolerálható, s elősegíti a remissziót az enyhe-mérsékelt disztális colitis ulcerosában…A biztonságossági profil olyan volt, amilyet világszerte tapasztaltak a budesonide hab esetén.”

Az enyhe-mérsékelt proctitis ulcerosa vagy az ulceratív proktoszigmoiditisz hagyományos kezelése elsősorban helyi terápia, beöntés, hab vagy kúp formájában.

Általában véve a helyi terápiák hatásosnak bizonyultak, azonban a beöntést gyakran nehéz alkalmazni, különösen tartósan, s széklet inkontinenciához és sürgős székelési ingerhez vezethet. A kúpokat jobban tolerálják a betegek, de ezek rendszerint csak a rektális betegség esetében hasznosak. A hab állagú gyógyszerek tovább maradnak a bélben és a betegek adherenciája is nagyobb. Emellett a kúpokhoz és a beöntésekhez képest a hab egyenletesebben oszlik el a disztális vastagbélben és a végbélben.

A budesonide rektális hab Európában már évek óta rendelkezésre áll, de az USA piacán még nem jelent meg. Dr. Sandborn és kollégái két fázis III randomizált, placebokontrollált vizsgálatról számoltak be a budesonide habbal kapcsolatban.

Mindkét vizsgálatban olyan betegek vettek részt, akiknek endoszkópiával igazolt enyhe vagy mérsékelt ulceratív proktitiszük vagy proktoszigmoiditiszük volt. Olyan betegeket vontak be a vizsgálatba, akiknek a végbélnyílástól 5–40 cm-re levő bélterületük érintett volt és a Módosított Mayo Betegségaktivitási Indexük (MMDAI) pontszáma 5 és 10 közé esett, és emellett az endoszkópos képre és a rektális vérzésre vonatkozó alskálák pontszáma legalább 2 volt.

A multicentrikus vizsgálatban a kutatók a betegeket véletlenszerűen a budesonide hab, illetve az ehhez hasonló placebo csoportba sorolták. A habot az első 2 hétben naponta kétszer, majd az azt követő 4 hétben naponta egyszer alkalmazták. A betegek emellett szedhettek állandó dózisú orális 5-aminoszalicilsavat (5-ASA) is a vizsgálat folyamán.

Az elsődleges hatásossági végpont azoknak a betegeknek az aránya volt, akik a 6. hét végére remisszióba kerültek. A végpont az MMDAI három alskáláját tartalmazta: az endoszkópiás pontszám nem lehetett 1-nél több, a rektális vérzési pontszámnak 0-nak kellett lennie, és a székelés gyakorisága nem változhatott az alapszinthez képest. A fő másodlagos végpont a fenti kritériumok közül csak az első kettőt tartalmazta.

Minden betegen kétszer végeztek endoszkópos vizsgálatot: az alapszintnek megfelelő időben és a 6. hét végén.

A két vizsgálatban résztvevő betegek átlagos életkora 42 év volt, s a páciensek 55–60%-át a nők tették ki. A betegség átlagosan 4–5 éve állt fenn, s a normális széklet ürítési gyakorisága 1,4/nap volt. Az alapszint idején a betegek átlagos, teljes MMDAI pontszáma mintegy 8 volt.

A betegek kétharmadának-háromnegyedének proktoszigmoiditisze volt, és 55–60%-uk 5-ASA-t szedett a vizsgálat alatt.

A két vizsgálat elemzése azt mutatta, hogy a budesonide karon a betegek 38,3, illetve 44%-a került remisszióba a 6. hét végére, míg a placebo karon ezek az arányok csak 25,8, illetve 22,4%-ot tettek ki (p=0,0324, illetve p<0,0001). A kombinált eredmények a budesonide hab esetében 41,2%-os, a placebóéban 24%-os remissziót mutattak (p<0,0001).

Ami a másodlagos végpontot illeti, a két vizsgálat összesített eredménye szerint a budesonide-dal kezelt betegek 48,3%-ának volt 0 az MMDAI rektális vérzés pontszáma a 6. héten, míg a placebót kapó betegeknél csak 28,3% volt ez az arány (p<0,0001). Azoknak a betegeknek az aránya, akiknek MMDAI endoszkópiás pontszáma nem volt 1-nél több a 6. héten, a budesonide esetében 55,8%, a placebo mellett 39,8% volt (p=0,0002).

A betegek általában jól tolerálták a budesonide habot. A nemkívánatos események kumulatív aránya a budesonide-dal kezelt betegekben 45,9%, a placebóval kezeltekben 36,3% volt. A budesonide esetében több beteg hagyta abba a kezelést a nemkívánatos események miatt (1,9%, illetve 1,1%).

Minden nemkívánatos esemény gyakoribb volt a budesonide terápia esetében. A leggyakoribbak a következők voltak: csökkent vérkortizol szint (17,2%, illetve 2,2%), mellékvesekéreg-elégtelenség (3,7%, illetve 0,7%) és émelygés (2,2%, illetve 0,7%). Az alapszint idején mindkét csoportban mintegy 85% volt az ACTH-ra normális kortizol választ adó betegek aránya, s a 6. hétre ez 68,5%-ra (budesonide), illetve 76,6%-ra (placebo) csökkent.

Forrás: MedPage Today