hirdetés
hirdetés

Kardiológia, lipidológia, diabetológia

Újabb bizonyítékok a sztatinok által indukált diabetes mellitusról

A diszlipidémiák kezelésében széles körben alkalmazott sztatinok mellék­hatásaként diabetes mellitus alakulhat ki. Az újonnan jelentkező diabétesz incidenciája a sztatin típusától és dózisától is függ. A veszély nem elhanya­golható, ám a sztatinok primer és szekunder kardiovaszkuláris prevenció­ban kifejtett előnyös hatásai így is felülmúlják a kockázatot.

Postgraduate Medicine, 2017. február

hirdetés

A sztatinok a diszlipidémiák kezelé­sében széles körben alkalmazott, hatásos és biztonságos szerek, a kardiovaszkuláris (CV) betegségek primer és szekunder prevenciójának gyógyszerei. A vizsgálatok szerint az LDL-koleszterin (LDL-K) szintjének minden 1 mmol/l-nyi csökkentése 5 évre számítva 20−25%-kal csökkenti a CV események előfordulását. A nagyobb sztatindózistól erőteljesebb hatás várható, ezért az új irányelvek az enyhén hiperdipidémiás populációra is kiterjesztik az ateroszklerotikus CV beteg­ségek prevencióját.

Bár a sztatinok biztonságos szerek­nek tekinthetők, az újabb adatok alapján mellékhatásként újonnan fellépő cukor­betegség (new onset diabetes mellitus, NODM) jelentkezhet. Az NODM emelkedett incidenciája mögött álló mechanizmusok egyelőre nem pontosan tisztázottak, bár a sztatinok befolyásolhatják az inzulinszek­réciót és az inzulinrezisztenciát. Úgy tűnik azonban, hogy NODM veszélye csak a dia­bétesz szempontjából veszélyeztetett sze­mélyeknél áll fenn (idősek, nők, elhízottak, metabolikus szindrómában, kardiológiai betegségben vagy magas vérnyomásban szenvedők). Az NODM incidenciáját be­folyásolja a sztatin típusa és dózisa is, pl. napi 80 mg atorvastatin mellett 8,1%, napi 10−20 mg atorvastatin mellett 6,6%, 20 mg rosuvastatin szedése esetén 28%. Ennek el­lenére a sztatinkezelés előnyei több vizsgá­lat szerint meghaladják a veszélyeket.

A sztatinok indukálta NODM randomizált vizsgálatainak metaanalízisei

Az irodalomban eltérően adják meg az NODM incidenciáját. Nagy (80 mg/nap) és kis dózisú (10−20 mg/nap) atorvastatin szedése mellett az NODM átlagos incidenciája az imént idézett forrás szerint 8,1%-nak, illetve 6,6%-nak adódott. Egy másik metaanalízisben összesen 57 593, sztatinnal (pravastatin, simvastatin, atorvastatin, rosuvastatin) kezelt személyt és 28 751 kontrollszemélyt felölelő hat vélet­len besorolásos, kontrollcsoportos vizs­gálat adatai alapján az átlagos incidenciát 13%-ban adták meg sztatinkezelés mellett. Pravastatin szedése esetén észlelték a leg­alacsonyabb incidenciát, ez nem sokban tért el a placebocsoportban regisztrált értéktől. Egy másik metaanalízis szerint az összegzett incidencia 4,9%; a lovastatint szedő csoportban kapták a legalacso­nyabb értékeket, idős személyek között a legmagasabbakat.

A sztatinok indukálta NODM populációs vizsgálatai

A Women’s Health Initiative 153 840 posztmenopauzális (50−79 éves) korú résztvevőjének adatai alapján a sztatint szedők csoportjában az NODM relatív ha­zárdja (HR) 1,71-nak adódott a sztatinnal nem kezeltekhez képest, és ez az érték nem függött attól, hogy a beteg milyen sztatint szedett. Egy másik vizsgálatban 8749, a beválasztáskor 45–73 éves, nem cukorbeteg személyt követtek. Átlago­san 5,9 éves követés során a sztatinszedés 46%-ban mutatott összefüggést az NODM előfordulásával. Egy obszervációs kohorszvizsgálat (n=13 508) adatai alap­ján a 6 éves követés a normoglikémiás csoport 19%-ánál, míg a kóros éhomi vér­cukorszintet mutató személyek 24%-ánál derített fényt NODM-re. Egy olaszországi vizsgálat arra is rávilágított, hogy az NODM incidenciája a sztatinkezeléssel kapcsola­tos adherenciával is korrelál, miközben egymásik közlemény újabb adatokkal szolgált az NODM incidenciájának dózisfüggő jel­legéről: 5 éves követés alapján intenzív sztatinkezelés kapcsán 13,6%-ban, közepes dózis szedése mellett 13,0%-ban fordult elő NODM, ám az utóbbi csoportban 46,5% volt az akut coronaria-szindróma aránya, míg az előbbiben csak 44,8%. Ez is megerő­síti azt a megállapítást, miszerint az NODM előfordulása ellenére a sztatinkezelés elő­nyei meghaladják annak kockázatait.

Több kutatás is foglalkozott a sztatinok indukálta NODM kockázati tényezőivel, ezek szerint NODM szempontjából külö­nösen veszélyeztetettek az idősek, a túl­súlyosak, a magas vérnyomásban és/ vagy CV betegségben szenvedők. Egy vizsgálatban az egyes sztatintípusokhoz társuló kockázat a következő sorrendben csökkent: atorvastatin (1,22), rosuvastatin (1,18), simvastatin (1,10). A fluvastatin és a lovastatin esetében nem észleltek a pla­cebótól szignifikánsan eltérő kockázatot. Úgy tűnik, hogy a nagy dózisok fokozott NODM-kockázatot hordoznak a közepes dózisokhoz képest.

Egy ausztráliai vizsgálatban nők (n=8372) körében mérték fel a sztatinok indukálta NODM kockázatát. Több mint 10 éves követés alapján a sztatinexpozíció az NODM gyakoribb előfordulásával társult (HR: 1,33); nagyobb dózisok mellett 1,51- os, kisebbek mellett 1,17-os értéket kaptak. A szerzők óva intenek attól, hogy idős nők számára nagyobb sztatindózisokat írjunk elő, emellett arra figyelmeztetnek, hogy a már sztatinkezelés alatt álló idősebb nők esetében rendszeresen ellenőrizni kell a vércukorszintet a potenciális mellékhatás korai felismerése végett. Esetenként szük­ség lehet a sztatinkezelés mellőzésére is.

A sztatinok indukálta NODM kórélettana

A sztatinkezelés mellett fellépő NODM mögött meghúzódó összetett mecha­nizmusokat még nem értjük pontosan. Több vizsgálat alapján a sztatinok igen komplex mechanizmus révén vezethet­nek NODM kialakulásához, végeredmény­ben csökkentve az inzulinszekréciót vagy az inzulinszenzitivitást. A hasnyálmirigy β-sejtjeivel kapcsolatos vizsgálatok azt mutatták, hogy a rosuvastatin a β-sejtek feszültségkapuzott Ca2+-csatornáinak gát­lásán keresztül csökkenti az inzulintároló granulumok exocitózisát és az inzulinszek­réciót. Egy másik vizsgálatban napi 10 mg, 20 mg, illetve 80 mg atorvastatin dózisfüg­gően csökkentette a LDL-K-t, ugyanakkor az inzulinszenzitivitás és a HbA1c-értékek is csökkentek a placebóhoz képest.

A legfrissebb adatok alátámasztják azt a feltevést, hogy a sztatinok – leg­alábbis részben − a HMG-CoA-reduktázra kifejtett gátló hatásuk révén segítik elő NODM kialakulását, míg más szakirodal­mi adatok szerint megváltoztathatják a lipoprotein partikulumok méretét. Kimutatták, hogy a sztatinok a VLDL-koleszterin partikulumok méretét növelik, míg a LDL-K-és HDL-K-partikulumokét csökkentik, mindez az NODM incidenciájának növekedésével társul. A különböző sztatinok eltérő módon befolyásolhatják a lipoprotein partikulumok méretét, és ez ad­hat magyarázatot arra is, hogy az egyes sztatinok szedése miért jár különböző NODM-kockázattal.

A sztatinok által indukált NODM továb­bi lehetséges magyarázataként kínálkozik a glükóz-protein transzporter 4 (GLUT4) csökkent expressziója, az adiponektin koncentrációjának emelkedése, illetve az ubikinon (CoQ10) koncentrációjának csökkené­se, de felmerült egyebek mellett az is, hogy a sztatinok a β-sejt-transzporterek gátlá­sával zavarják meg a glükózanyagcserét, késleltetik az ATP-termelést, proinflammatórikus vagy oxidatív hatásokat fejtenek ki, vagy gátolják a kalciumcsatorna-függő inzulinszekréciót.

Az ezzel foglalkozó vizsgálatok mind azt jelzik, hogy a sztatinok diabetogén hatása többféle kórélettani mechanizmussal valósul meg, amelyek vagy az inzulinszenzitivitás, vagy az inzulinfelszabadulás csökkenéséhez vezetnek. Mint említettük, nem minden sztatin vált ki egyformán NODM-et, ebből a szem­pontból az atorvastatin, a rosuvastatin és a simvastatin előnytelenebb, míg a lovastatin, a pravastatin és a pitavastatin sem­leges vagy előnyös hatású.

Összegzés

Levonhatjuk a következtetést, hogy a sztatinok indukálta NODM incidenciája a sztatin típusától is függ, a hatás összességében csak csekély vagy átlagos (3,8−8,8%), és leginkább a diabéteszre egyébként is haj­lamos személyeknél érvényesül. Veszélyeztetettek a prediabéteszben, metabolikus szindrómában, CV betegségben, hiperlipidémiában vagy magas vérnyomás­ban szenvedők, valamint az elhízottak és az idősek. A sztatinkezelés megkezdése előtt hasznos lehet a cukorbetegség kockázati tényezőinek felmérése. Az eddigi adatok alapján a nagy kardiovaszkuláris kocká­zatú személyek sztatinkezelését nem kell felfüggeszteni, még NODM iránti hajlam esetén sem, mivel a sztatinkezelés kardio­vaszkuláris előnyei meghaladják az NODM rizikóját. E személyeknél rendszeresen kontrollálni kell a glükóz- és HbA1c-szinteket az NODM korai felismerése céljából. Ha az NODM már kialakult, kedvezőbb hatású sztatinra, pl. atorvastatinra vagy még in­kább pitavastatinra célszerű váltani, vagy csökkenteni kell a dózist. Ha a koleszterin­kontroll gyengül, vissza kell állítani a koráb­bi sztatinkezelést, és azt antidiabetikummal is ki kell egészíteni.

Az ismertetés alapjául szolgáló közlemény:
Chrysant SG. New onset diabetes mellitus induced by statins: current evidence. Postgraduate Medicine, 2017, DOI: 10.1080/00325481.2017.1292107

Dr. Simonfalvi Ildikó
a szerző cikkei

hirdetés

cimkék

Kapcsolódó fájlok

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés

blog

Egy 57 éves, frissen kezelni kezdett hypertoniás, dohányzó férfibetegnél korábban, hegymenetben jelentkezett már anginaszerű panasza, ami miatt kardiológushoz előjegyezték. Most favágás közben jelentkezett retrosternalis szorító-markoló fájdalom.

Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.

Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.

Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.