Vérplazma terápia COVID-19-ben
Egy Argentínában végzett klinikai vizsgálat szerint a COVID-ból gyógyultak vérplazmája csak igen szerényen befolyásolja az új koronavírus okozta súlyos tüdőgyulladásban szenvedők állapotát.
A betegségen átesett személyek antitesteket tartalmazó, u.n. „konvaleszcens plazmája” a fertőzött betegeknek beadva nem javította szignifikánsan a betegek klinikai állapotát, és nem csökkentette halálozási kockázatukat sem a placebóhoz képest.
A COVID-19-en átesett, gyógyult betegek antitesteket tartalmazó, u.n „konvaleszcens plazmáját” – leginkább megfigyelésekre alapozva - gyakran adják koronavírus fertőzötteknek, de csak igen kevés, adekvát módon kialakított, randomizált, kontrollált vizsgálat történt hatásának pontos megítélésére. A módszer elsősorban nyílt, nem randomizált vizsgálatokban látszott hatásosnak SARS-ban, MERS-ben, influenza A-ban, madár-influenzában (H5N1) és Ebolában.
A rendkívül korlátozott ismeretek ellenére 2020. augusztusban Donald Trump amerikai elnök „történelmi áttörésnek” nevezte a konvaleszcens plazmával történő kezelést, amit az USA-ban az FDA Emergency Use Authorization ( EUA) alapján ma is igen gyakran adják a SARS-CoV-2 fertőzött betegeknek. Egy kis esetszámú indiai vizsgálat 2020. októberében szintén azt mutatta, konvaleszcens plazma valamennyit javított a COVID-19-es betegek tünetein (pl. csökkent a nehézlégzés és a fáradtság), de nem csökkentette a halálozás kockázatát és a betegség súlyos progresszióját 28 nap elteltével sem.
A NEJM-ben november végén publikált argentin vizsgálatba súlyos COVID-19 pneumoniában szenvedőket vettek be, akiket 2 : 1 arányban „konvaleszcens plazma”-, vagy placebo kezelésre randomizáltak (228 beteg : 105 beteg). A kezelés átlagosan 8 (5-10) nappal az első tünetek megjelenése után kezdődött. A betegek átlagéletkora 62 év (52-72 év) volt, 67,6%-uk férfi beteg volt, 64,9%-uknak volt egyéb betegségei is. A betegek oxigén szaturációja vizsgálatba lépéskor 93% alatt volt, ezért nagy részük (több mint 90%-uk) oxigén- és glukokortikoid kezelésben részesült. A kísérőbetegségek aránya a két csoportban csaknem megegyezett, azonban a konvaleszcens plazmát kapók között jóval több volt a COPD-s és a dohányos.
Az infundált konvaleszcens plazma átlagos SARS-CoV-2 antitest titere 1: 3200 arányú volt. A 30 napos követés után a két betegcsoport között nem volt szignifikáns különbség a klinikai mutatók tekintetében (OR: 0,83, 95%CI 0,52-1,35, P=0,46). A konvaleszcens plazmát kapók csoportjában az összes halálozás 10,96%, míg a placebo csoportban 11,43% volt, azaz gyakorlatilag megegyezett (95% CI: -7,8 – 6,8). A SARS-CoV-2 antitesttiter 2 nappal a beavatkozás után egy kissé magasabbnak mutatkozott. Mellékhatás (67,1% vs 62,9%) és súlyos mellékhatás (23,7% vs 18,1%) mindkét csoportban gyakorlatilag azonos mértékben fordult elő.
Az argentin NCT04383535 kódjelű vizsgálat (PlasmAr Clinical’Trials.gov) tehát nem talált szignifikáns különbséget a „konvaleszcens plazmát” kapó és a placebót kapó COVID-os betegek klinikai státuszának alakulása és mortalitása között.
Források:
Mesterséges intelligenciával is keresik a COVID-19 lehetséges gyógyszereit
