A gasztro-özofageális daganatok még mindig vezető helyet foglalnak el a daganatos halálozásban. Az immunterápiák bevezetésével a kezelési stratégia változott. A gasztro-özofa­geális junkció (GEJ), illetve a gyomor adenokarcinómája pe­rioperatív kezelésére az idei ASCO-kongresszuson bemutatott MATTERHORN klinikai vizsgálat eredményei hoznak a jövőben kezelési stratégiaváltást. Nyelőcsőtumorok esetében adjuváns nivolumabot alkalmazunk. Áttétes betegségben szövettani altípustól függően a kezelési döntéshez molekuláris vizs­gálatok elvégzése szükséges, mint a PD-L1 CPS és TPS, HER2, MSI-H. Metasztatikus stádiumban a nivolumab és pembrolizumab kombinációk fluoropirimidin- és platinaalapú kemoterápiával javították a túlélést. HER2-pozitív betegek körében a pembrolizumab hozzáadása – PD-L1 CPS ≥1 esetén – a trasztuzumabhoz és kemoterápiához új standarddá vált. Külön említést kell tennünk az MSI-H daganatokról, ahol az immunterápia hatékonysága kiváló, adjuváns kemoterápia pedig nem javasolt a jelenlegi ajánlások alapján. Magy Onkol 69:451-459, 2025

A nem kissejtes tüdőrák esetén mind a korai, mind a loká­lisan kiterjedt, mind pedig az előrehaladott stádiumokban kulcsszerepet játszik a szisztémás kezelés, ezen belül az immunterápia. Míg a neoadjuváns kemoterápia immunterá­piával történő kiegészítésének hatékonyságát egyre több adat támasztja alá, a célzott terápiáknak ebben az indikációban még nincs evidenciaértékű helye. A nem onkogénaddiktív esetekben a klinikai vizsgálatok eredményei alapján az adju­váns immunellenőrzőpont-gátló kezelésnek helye van a kli­nikai gyakorlatban. Több vizsgálat zárult pozitív eredménnyel a perioperatív immunterápia tekintetében is. Jelenleg a sze­mélyre szabott döntési folyamatban az onkoteam szerepe alapvető. Lokálisan kiterjedt esetekben a radiokemoterápia után alkalmazott immunkezelés szintén evidencia. Nem onkogénaddiktív metasztatikus nem kissejtes tüdőrákban az immunterápia helye jól meghatározott, mind monoterápia, mind pedig immun+kemoterápia kombinációja tekintetében. Kissejtes tüdőrákban is előrelépés tapasztalható limitált és extenzív stádiumban is. Extenzív stádium esetén PD-L1- gátlók platinabázisú kemoterápiához való hozzáadása ma már a standard of care. Újabb vizsgálat (ADRIATIC) jelentős túlélési előnyt jelez limitált betegség fennállásakor a radio­kemoterápia után adott immunterápia alkalmazásával. Magy Onkol 69:443-449, 2025

A lokálisan alkalmazható gyógyszerleadó gél tartós gyógyszerhatást biztosít, ráadásul a sugárkezelés hatékonyságát is fokozza.

Magyarországon 2022 óta kijelölt centrumokban elérhető a neuroendokrin tumorok radioligand terápiája. Az irányelvek, szisztémás terápiás lehetősé­gek áttekintésével szeretnénk segítséget adni a 177Lu-DOTATATE-kezelés indikációjának meghatározásához.

Az elmúlt hónapban az FDA négy új gyógyszert és két új készítményt hagyott jóvá, három szer indikációját bővítette, egy tüdőrák elleni gyógyszer jóváhagyását elutasította, és két vizsgálati szerrel kapcsolatos vizsgálatokat leállított.

A gyógyszerek által okozott tüdőbetegségek heterogén csoportot alkotnak, melyeknek hátterében többféle gyógyszercsoport állhat. Az intersticiális tüdőbetegségek kialakulásában egyre gyakrabban mutatható ki valamilyen gyógyszertoxicitás, és a potenciális kiváltó szerek listája sajnos egyre bővül.

A zolbetuximabot kemoterápiával kombinálva előrehaladott claudin 18.2 pozitív gyomor- vagy gastrooesophagealis adenokarcinoma első vonalbeli kezelésére engedélyezték.

Az ozimertinib egy harmadik generációs epidermális növekedési faktor receptor–tirozinkináz gátló (EGFR-TKI), amely szelektív az EGFR-aktiváló és az EGFR T790M-rezisztencia mutációkra. Korábbi, első generációs EGFR-TKI hatóanyagokkal végzett vizsgálatok eredményei arra utaltak, hogy a kemoterápiával kombinált kezelés fokozhatja a kezelés hatásosságát. Ezt a mostani cikkben közölt, ozimertinibbel végzett FLAURA2 fázis III. klinikai vizsgálat eredményei egyértelmű hatékonysági előnyt igazoltak a kombi­nált terápia javára a monoterápiás alkalmazással szemben.

The New England Journal of Medicine 2023

A fiatalkori emlőrák emelkedő incidenciája egyre nagyobb figyelmet és multidiszciplinaritást igényel. Bár a szakmai útmutatókban, irányelvekben az életkor alapvetően nem határoz meg eltérő kezelési protokollokat, dó­zisokat vagy terápiahosszat, a premenopauzális állapot mégis eltérő meg­közelítést követel, egyrészt az endokrin terápia miatt, másrészt a várható hosszú távú túlélés és a potenciális késői toxicitás következtében.

A PETRA klinikai vizsgálatban a szaruparib hatóanyag jobbnak bizonyult az olaparibnál szolid tumorok kezelésében.