Teljesgenom-szekvenálás PARP-gátlók hatékonyságának előrejelzéséhez

A Weill Cornell Medical College kutatói szerint a teljesgenom-szekvenáláson alapuló megközelítés ígéretesebb lehet a jelenleg elérhető kereskedelmi módszereknél abban, hogy több olyan beteget azonosítson, akik várhatóan jól reagálnak a PARP‑gátló daganatellenes kezelésekre. A Communications Medicine folyóiratban megjelent eredmények arra utalnak, hogy érdemes továbbfejleszteni ezt a diagnosztikai stratégiát.

A tanulmányban a kutatók több száz daganatos mintát elemeztek teljesgenom-szekvenálással egy precíziós orvoslási program keretében, a DNS‑szekvenálási technológiáiról ismert Illumina együttműködésével. Az így nyert adatok alapján egy olyan algoritmust fejlesztettek és validáltak, amely képes felismerni a homológ rekombinációs hibát, vagyis azt a DNS‑javítási zavart, amely különösen érzékennyé teszi a daganatsejteket a PARP‑gátlókra. Ezek a gyógyszerek tovább rontják a hibás DNS‑javító mechanizmus működését, ami a ráksejtekben halmozódó DNS‑károsodáshoz és végül sejtpusztuláshoz vezet. Hasonló okból a platinaalapú kemoterápiák is hatékonyabbak lehetnek ezekben az esetekben. Az eddigi eredmények azt mutatták, hogy az új algoritmus pontosabban jelzi előre a PARP‑gátlókra adott terápiás választ, mint a jelenleg használt módszerek.

A vizsgálat első szerzője, Dr. Juan Miguel Mosquera kiemelte, hogy a teljes genom átfogó elemzése számos előnnyel jár a célzott, hagyományos vizsgálatokhoz képest, amikor a homológ rekombinációs hibák felismeréséről van szó. A klinikai gyakorlat eddig elsősorban a BRCA1 és BRCA2 gének mutációira összpontosított, mivel ezek a leggyakoribb okai a DNS‑javítási zavaroknak, és gyakran fordulnak elő emlő-, petefészek-, hasnyálmirigy- és prosztatarákban. Az utóbbi évek kutatásai azonban rámutattak, hogy számos más gén hibája is vezethet hasonló mechanizmusú károsodáshoz. A teljesgenom-szekvenálás elérhetősége ma már megfelelő ahhoz, hogy ezeket a szélesebb körű eltéréseket rutinszerűen is azonosítani lehessen.

A kutatócsoport 305 daganatos mintát használt fel az algoritmus betanításához, majd egy 556 mintából álló független betegcsoporton validálta a módszert, végül további 212 tumor vizsgálatával hasonlította össze a kereskedelmi eljárások teljesítményével. Az algoritmus számos esetben mutatott ki DNS‑javítási hibát: az emlőtumorok 21 százalékában, a hasnyálmirigy- és epeúti daganatok 20 százalékában, valamint a nőgyógyászati daganatok 17 százalékában. Különösen figyelemre méltó, hogy az azonosított esetek 24 százalékában nem volt jelen BRCA1 vagy BRCA2 mutáció, ami jól mutatja a háttérben álló genetikai eltérések sokféleségét. Több olyan esetet is találtak, ahol az algoritmus rávilágított arra, hogy a kereskedelmi módszer által adott fals negatív vagy fals pozitív eredmények nem egyeztek a betegek tényleges klinikai kimenetelével.

A kutatók a jövőben nagyobb betegcsoportokon tervezik vizsgálni az új algoritmus alkalmazhatóságát, azzal a céllal, hogy általános eszközként segítse majd a daganatos betegek személyre szabott kezelésének megtervezését.

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Whole-genome sequencing may optimize PARP inhibitor use for cancer patients

Whole genome sequencing approach to assess homologous recombination deficiency in a pan-cancer cohort

Irodalmi hivatkozás:

Majd Al Assaad et al, Whole genome sequencing approach to assess homologous recombination deficiency in a pan-cancer cohort, Communications Medicine (2026). DOI: 10.1038/s43856-025-01308-5