Áttétes melanomás betegek kezelésekor folyamatosan keresik a hatásosság növelésének a toxicitás csökkentésének, a progressziómentes túlélés és az objektív válaszadás növelésének lehetőségeit.

A BRAF-MEK gátló terápia felfedezésével a BRAF-mutációt hordozó metasztatikus betegség kezelésében is megjelent a túlélést meghosszabbító célzott terápia. 2015 és 2018 között dabrafenib+trametinib (D+T) terápiát 80 betegnél, vemurafenib+ kobimetinib (V+C) terápiát 38 betegnél alkalmaztunk. Vizsgálatunk célja az ORR (objektív terápiás válaszarány), PFS (progressziómentes túlélés), OS (teljes túlélés) megállapítása, valamint a mellékhatások feltérképezése volt. A medián követési idő a D+T terápiában részesülő csoportban 12 hónap, a V+C terápiában részesülő csoportban 18 hónap volt. Objektív választ D+T terápia esetén a betegek 82%-ában, V+C terápia esetén a betegek 76%-ában észleltünk. V+C terápiával a medián PFS 8 hónapnak, a medián OS 18 hónapnak bizonyult. D+T terápiával a medián PFS 8,5 hónap, a medián OS 12 hónap volt. V+C kezelésnél Grade 3-4 fokozatú mellékhatások 34%-ban, D+T kezelésnél pedig 10%-ban léptek fel. A BRAF-MEK gátló kezelés hatékonynak bizonyult BRAF-pozitív melanómában tolerálható, a kétféle kombinációban különböző mellékhatásprofil mellett. Magy Onkol 66:110-117, 2022

A melanóma az elmúlt évtizedekben egyre gyakoribb bőrdaganattá vált az UV-expozíció fokozódásával párhuzamosan. Ugyanakkor ez nem járt együtt a mortalitás fokozódásával, mert a korai diagnosztika is sokat fejlődött. A klasszikus onkológiai kezelésekkel szemben rezisztens melanóma terápiájában gyökeres fordulatot hozott az onkogén mutációs mintázatainak megismerése és a daganat immunbiológiai feltérképezése. Bár az immunterápia bármely molekuláris alcsoportjában alkalmazható a melanómának, a BRAF-mutáns daganatokon kívül nincsen törzskönyvezett célzott terápia. Másrészről a sikeres terápiás beavatkozások újabb kihívásokkal szembesítik az onkológusokat a kinázinhibitorokkal vagy az immunterápiával szembeni rezisztencia kialakulása és az e mögött rejlő genetikai változások miatt. Így az egyszeri mindent megoldó molekuláris profilírozást egyre inkább a folyamatos monitorozás kell, hogy helyettesítse.

Az immunterápia megjelenése fontos mérföldkövet jelentett a rosszindu­latú daganatok gyógyszeres kezelésében. A legjelentősebb előrelépést az immunogén tulajdonságú tumortípusok ellátásában sikerült elérni, ilyenek a veserák, a tüdőrák vagy a malignus melanoma. Folyamatos kutatás tárgyát képezi emellett azoknak a prediktív értékű biomarkereknek a feltérképezése, amelyek segíthetnek az alapvetően nem immunogén daganatok immunterápiára reagáló alcsoportjainak azonosításában. Az elmúlt években előrehaladott stádiumú colorectalis carcinoma esetén is elvégezték az immunterápiával kap­csolatos klinikai vizsgálatokat, amelyek az immunológiai alapon ható terápiák értékét mérték fel. A közlemény a meglévő eredményeket foglalja össze.

A pajzsmirigy papillaris carcinomája és annak sokszervi áttétei ellenére hosszú túlélést sikerült elérni. Több műtét, többszöri radiojód-kezelés, há­romféle besugárzás és éveken át tartó multikinázgátló kezelés történt. Az eset ismertetését a sokféle terápia, a hosszú túlélés és a felmerülő orvos­etikai kérdések indokolták.

A tirozin-kinázok a sejtműködésben alapvető szerepet játszó enzimek, me­lyek a sejtek közötti kommunikációban és olyan komplex széles spektrumú biológiai funkciók kontrollálásában játszanak szerepet, mint a sejtnöveke­dés, a sejtosztódás, a differenciáció és a metabolizmus. A tirozin-kinázok egyes receptorok (pl. növekedési faktorok receptorai) intracelluláris régióját képezik, melyek a receptor–ligand kötődés alkalmával aktiválódnak és indítanak be a sejt további sorsában lényegi eltérésekhez vezető kaszká­dokat. Ilyen kaszkád lehet például a sejtosztódást vagy apoptózist előidéző egymást erősítő folyamatok részjelensége, melyek circulus vitiosusként daganatos sejtdifferenciációt idézhetnek elő.

Az immunellenőrzőpont-gátlás mint terápiás lehetőség, forradalmian átalakította a mismatch-repair deficiens (dMMR)/mikroszatellita instabil (MSI-H) metasztatikus colorectalis rákok (mCRC) kezelését. A közleményben áttekintjük a CRC kezelésében alkalmazott immunellenőrzőpont-gátlók (Immune checkpoint inhibitor, ICI) klinikai vizsgálati eredményeit, haté­konyságát és indikációit.

Még ma is hihetetlen szakadék van a molekuláris markerek tesztelésével kapcsolatos ismereteink és az előrehaladott nem kissejtes tüdőrák célzott kezelése között.

Az anti-EGFR-antitest-terápiának csak hatékony negatív prediktorai vannak a RAS- és BRAF-mutációk révén, míg egyfajta pozitív prediktor a daganat oldalisága (bal kolonfél). A jelen vizsgálatban 97 áttétes vastagbélrák esetében elemeztük az EGFR-protein-expresszió prognosztikus és prediktív szerepét
vad RAS típusú daganatokban, amelyek anti-EGFR terápiában részesültek. Megállapítottuk, hogy a jobb oldali daganatok EGFR-protein-expressziója szignifikánsan magasabb a bal oldali daganatokhoz képest, amely független volt attól, hogy a primer tumort vagy áttétét elemeztük. Azt is megállapítottuk, hogy az EGFR-protein-expresszió szintje negatív prognosztikus faktor, mivel szignifikánsan magasabbnak bizonyult a többszörös szervi érintettségű áttétképző tumorokban, mint az egyetlen szervet érintőkben. Tovább menve, kimutattuk, hogy a cetuximabbal kezelt betegcsoportban (n=90), gyakorlatilag függetlenül az alkalmazott határértékektől, az
alacsonyabb EGFR-expresszió a kedvezőbb túléléssel függött össze. Ugyanakkor multivariáns analízisben az EGFR-expresszió
nem, míg a daganat oldalisága független prediktornak bizonyult. Adataink azonban azt mutatják, hogy az oldaliság nem EGFR-független marker vastagbélrákban.

A hasnyálmirigyben gyakran fordulnak elő többnyire ártalmatlan, de poten­ciálisan veszélyes cystás elváltozások. Elkülönítő diagnosztikai besorolásuk nehézséget okozhat, ugyanakkor a beteg számára nagy jelentőséggel bír a cystával összefüggő egészségi kockázat. Ebben a cikkben a kórisméző eljárásokat, a terápiás javallatokat és a követési stratégiákat szeretnénk áttekinteni.