Molekuláris tesztek nem kissejtes tüdőrákban
Még ma is hihetetlen szakadék van a molekuláris markerek tesztelésével kapcsolatos ismereteink és az előrehaladott nem kissejtes tüdőrák célzott kezelése között.
A közelmúltban közölt két új elemzés is arra utal, hogy még mindig ritkán végzünk molekuláris teszteket az előrehaladott állapotban lévő, nem kissejtes tüdőrákos (NSCLS-s) betegeknél.
A(z) US Oncology Network-ben most megjelent retrospektív poszter táblázata kapcsán a kutatók kiemelték, hogy milyen keveset emelkedett az előrehaladott tüdőrákban végzett molekuláris vizsgálatok száma. Az elemzés 3474, előrehaladott NSCLC-s (81%-ban nem laphám szövettanú) tüdőrákos beteg 2018 és 2020 közötti adatait dolgozta fel. A kutatókat leginkább a következő tesztek érdekelték: PD-L1, EGFR, ALK, ROS1, BRAF-V600E, melyeknek a PD-L1-től eltekintve legalább egy, vagy több, FDA által jóváhagyott és a National Comprehensive Cancer Network (NCCN) által ajánlott célzott terápiája van.
Bár az eredmények jóindulatú közlője kijelentette, hogy az előrehaladott NSCLC-s betegek 90%-ánál legalább egy (rendszerint PD-L1) biomarker vizsgálat történt, kiábrándító volt látni, hogy az összes betegnek csak 46%-ánál, a nem laphámrákos NSCLC-betegeknek csak 49%-ánál történt meg mind az öt, klinikailag releváns biomarker vizsgálata. Ráadásul a vizsgálatok aránya az utóbbi 2 évben sem javult, az egyetlen kivétel a BRAF-próbák aránya, ami 51%-ról 59%-ra emelkedett. Továbbá, annak ellenére, hogy az NCCN ezeknél a betegeknél következő generációs szekvenálást (next generation sequencing, NGS) javasol, a kutatók úgy találták, hogy a vizsgálat első 6 hónapjában csak a betegek 33%-ánál történt NGS, ami az analízis utolsó 6 hónapjában végül 45%-ra növekedett.
A második, legújabb analízis megerősítette az említett arányok helyességét. A vizsgálatban 2017. január és 2020. október között diagnosztizált 14.748 előrehaladott NSCLC-s beteg szerepelt. Az összes beteg 49%-ánál, a nem laphám szövettanú NSCLC-s betegek 53%-ánál történt NGS próba.
Az is lehangoló, hogy az afro-amerikai betegeknél szignifikánsan kevesebb molekuláris tesztet végeztek, illetve ritkábban sorolták be őket klinikai vizsgálatokba.
Mindkét tanulmány kutatói keresik a probléma okát. Miközben örülünk az új, célba vehető mutációk (pl. a KRAS G12C) felfedezésének, aközben gyorsítanunk kellene az új ismeretek a klinikai gyakorlatba ültetését. A tesztelések adott hiányosságai mellett elsőbbséget kell biztosítani a molekuláris próbák előtt álló akadályok felismerésének és legyőzésének. Mindenekelőtt, ami mérhető, azt mérjük is meg. Többféle ok is állhat a próbák hiányosságai mögött, pl. a korlátozott daganatos szövetminták, a kezelés megindításának akadályai, és a költségek.
Az NGS használat kiterjesztésére az egyik megoldás az lehet, hogy bár a keringő tumor-DNS NGS vizsgálata nem helyettesíti a szöveti molekuláris markerek vizsgálatát, de bármelyik onkológiai klinikán el lehet végezni, utalhat a potenciálisan megcélozható további biomarker-vizsgálatokra, ráadásul sokkal gyorsabb a szöveti teszteléseknél. A költségekről sem szabad megfeledkezni, a biztosítók felé pedig le kell szögezni, hogy az NGS tesztelés előrehaladott NSCLC-ben az ellátás standardja, csakúgy, mint azt emlőrákban az ERBB2 tesztnél láttuk.
A fent idézett vizsgálatokban is kimutatták, hogy a tüdőrákos betegek jelentős hányada a standardnál gyengébb ellátásban részesül. Egyre mélyül a szakadék az akadémiai kutatások, és az azokból származó ismeretek - a betegeknek a legtöbb haszonnal járó - gyakorlati felhasználása között. Pl. miért kutatjuk fokozott figyelemmel a mindössze 2%-os gyakoriságú driver mutáció által okozott szerzett rezisztencia mechanizmusát, ahelyett, hogy a tüdőrákos betegek többségére kedvezően ható molekuláris tesztelésekre koncentrálnánk? A releváns molekuláris targetek szaporodásával – köztük van már a RET, a MET és a KRAS, és pár hónaponként újak jelennek meg – a folyadék biopsziás molekuláris vizsgálatok elterjedéséig úgy tűnik még hosszú az út.
Forrás:
West HJ. Oncologists still failing ’woefully’ at molecular testing in lung cancer. Medscape Oncology > West on Lung Cancer. September 14, 2021.
Robert NJ, Nwokeji ED, Espirito JL, et al. Biomarker tissue journey among patients (pts) with untreated metastatic non-small cell lung cancer (mNSCLC) in the U.S. Oncology Network community practices. J Clin Oncol. Published online May 28, 2021.39(15)Suppl.9004
Bruno DS, Hess LM, Li X, et al. Racial disparities in biomarker testing and clinical trial enrollment is non small cell lung cancer (NSCLC). J Clin Oncol. Published online May 28, 2021.39(15)Suppl. 9005
