A rák világszerte vezető halálok. 2012-ben több mint 14 millió új megbetegedést regisztráltak, és a becslések szerint ez a szám 2030-ra eléri a 23 milliót évente, ami kb. 70%- os növekedést jelent 2012-höz viszonyítva. ez a tendencia várhatóan még drámaibb lesz az alacsony és közepes emberi fejlettségi indexű (human development index, HDI) országokban. Az immunterápia, ezen belül is az immunellenőrzőpont-gátlók alkalmazása alapjaiban változtatta meg a rákbetegek kezelési lehetőségeit. E terápiás megközelítés hatásossága és biztonságossága – egyéb daganattípusok mellett – melanoma, tüdő- és veserák esetén igazolódott. Az igen biztató klinikai eredmények ellenére az új immunterápiás szerek magas költsége alapos elemzést tesz szükségessé, hogy biztosítsuk az egészségügyi rendszer gazdasági fenntarthatóságát és a hozzáférést minden rászoruló beteg számára. Fontos eszközt jelent ebben a gyógyszertámogatási módozatok hatásának elemzése, a költséghatékonysági analízis (costeffectiveness analysis, CEA) és minőségkorrigált életév (quality-adjusted life year, QALY).

A tumorimmunológiai ismeretekben az utóbbi 30 évben bekövetkezett jelentős előrelépés vezetett a napjainkban egyre inkább tért hódító új immunterápiás ágensek kifejlesztéséhez. Az ezzel párhuzamosan folyó genomikai vizsgálatok pedig több daganattípusban azonosítottak a tumorgenezist irányító onkogén mutációkat. Ez elvezetett a személyre szabott, precíziós medicina korszakába, melyben a betegek a tumoruk mutációs státuszán alapuló specifikus, molekulárisan célzott szerrel kezelhetők. A célzott terápiákkal magas válaszarány érhető el, de a betegek nagy részében egy idő után rezisztencia alakul ki. Az immunterápiák ugyanakkor tartós betegségkontrollt képesek előidézni, mely hosszú távú, kezelésmentes túlélést eredményez egyes betegekben.

Néhány kiegészítő esetében megállapították, hogy befolyással bírnak bizonyos kemoterápiában alkalmazott hatóanyagok metabolikájára.

Egy most megjelent közlemény szerint a nagydózisú immunkezelés autológ hematopoietikus sejtátültetéssel kombinálva jelentősen képes elnyomni a gyulladásos aktivitást sclerosis multiplexben, és ezzel lassítani a betegség progresszióját.