A primer mitochondrialis betegségek talán a leggyakoribb metabolikus kórképek. A klinikailag igazolt primer mitochondrialis betegségek mini­mális prevalenciája földrajzi régiótól függően 1:4300 és 1:8000 közötti értékre tehető. A betegség gyakorisága vélhetően jóval több, és a fejlődő diagnosztika miatt várhatóan a felismert esetek száma nőni fog. A primer mitochondrialis betegeknél multiszisztémás és sokszor nehezen értelmez­hető tüneteik miatt sok esetben hosszú diagnosztikus út végén születik meg a kórisme. A betegség felismeréséhez elengedhetetlen a holisztikus szemlélet.

A zsírszövet fejlődése, működése transzkripciós faktorok hálózatán ke­resztül zajlik. A molekuláris események összehangolásában – s így az adipogenezisben, lipidmetabolizmusban, inzulinérzékenységben – a peroxiszóma proliferátor aktiválta receptor-γ (PPARγ) különös jelentőséggel bír. A jelátvitellel összefüggő zsírszövet-működési zavarok állnak az el­hízás és a hozzá társuló anyagcsere-betegségek hátterében. Az emberi barna zsírszövet metabolikusan igen aktív, a fehér zsír közötti bézs sejtek is potenciálisan termogén tulajdonságúak. Rágcsálókon és emberen vég­zett vizsgálatok alapján lehetőség nyílik az energiafelhasználást stimuláló gyógyszerek, tényezők alkalmazására az elhízás elleni kezelésben.

A cikkben bemutatott eredmények két szempontból is figyelemreméltók. Egyrészt a statisztikai adatok meggyőzően bizonyították, hogy a hazánkban elérhető, az inkretintengelyen ható gyógyszerek (mind a DPP4-gátlók, mind a GLP1-receptor-agonisták) kardiovaszkuláris szempontból biztonságosak. Másrészt a részeredmények, a másodlagos és harmadlagos végpontok koc­kázata terén olyan finom különbségeket tártak fel az egyes gyógyszerek hatásai és mellékhatásai között, amelyek alapján a betegek individuális kezelése tovább javítható.

Az ontariói McMaster Egyetem munkacsoportja új, innovatív módszert talált a kóros sejtek elpusztítására akut myeloid leukaemiában, miközben sikerült megőrizni és regenerálni az egészséges vörösvérsejteket. 

A hazai diabetológia folyamatos fejlődé­sének jelentős periódusa esik az elmúlt 20 évre. A terápiás lehetőségek bővülése – a tényeken alapuló orvostudomány térnyerésével összefüggésben – rendkívül markáns volt, ezekre az évekre esik a Magyar Diabetes Társaság (MDT) szervezeti egységének és működésének meg­erősödése, jelentős nemzetközi kong­resszusok szervezése, a szakellátó helyek létrejötte, a diabetológiai minősítés és a szakápolóképzés megteremtése. Érdemes a fontosabb eredményeket összegezni abból az alkalomból, hogy a diabetológiai eredmények publikálására mindig nyitott Orvostovábbképző Szemle indulásának 20. évfordulóját ünnepli 2013-ban.

Az orális antidiabetikumok (OAD-k) a 2-es típusú cukorbetegség (2DM) vércukorcsökkentő kezelésének alapgyógyszerei. Javallataik és ellenjavallataik, adásuk feltételei és mérlegelési szempontjai jól ismertek. Időről időre felmerül azonban bizonyos készítménycsoportok, s azokon belül egyes szerek más vegyületekéhez viszonyítva kedvezőtlenebb kardiovaszkuláris hatása, valamint az a kérdés, hogy milyen anyai/magzati kockázatot jelent az OAD-knek a fogamzás idején, a terhesség vagy a szoptatás során történő alkalmazása. E kérdések jelen ismereteink szerinti összefoglalására vállalkoztunk munkánkban.