A 20. század 60-as éveiben drámai hatású felismerés volt, hogy a váran­dósság első trimeszterében a thalidomid-tartalmú gyógyszert szedő vá­randósok újszülöttjei között szignifikánsan gyakoribbak a végtagfejlődési rendellenességek. E megfigyelés hívta fel a figyelmet arra, hogy a terhesség alatti gyógyszeres kezelés és bizonyos veleszületett fejlődési rendellenes­ségek között ok-okozati összefüggés állhat fenn. Azóta folyamatosan bő­vül és gazdagodik a reproduktív toxikológia és a teratológia tudománya, melyek közül az előbbi a teljes reprodukciós ciklusban megjelenő, károsító tényezők hatását és azok következményeit vizsgálja, míg az utóbbi a követ­kezményesen kialakuló veleszületett fejlődési rendellenességekre fókuszál.

Nagy esetszámú vizsgálat bizonyította, hogy nincs összefüggés a proton-pumpa gátlók (PPI-k), ill. a hisztamin H2 receptor antagonisták használata, valamint a demencia kockázata között.

Az antikoaguláns kezelés az elmúlt évtizedben óriási fejlődésen ment ke­resztül, köszönhetően a direkt orális antikoagulánsok megjelenésének. Az alvadásgátló kezelés a medicina talán minden szegletét érinti, ennek meg­felelően a korábbi K-vitamin-antagonista és heparinszármazékokra épült terápiákat újra kell gondolni. Ez azonban óriási és hosszadalmas munka napjaink evidenciára épülő medicinája mellett.

A vénás thromboemboliák (akut mélyvéna-thrombosis és/vagy akut pulmonalis embolia) gyakori megbetegedések, népbetegségnek tekinthetők. E két betegség hátterében a legfontosabb rizikófaktorok a veleszületett vagy szerzett thrombophiliák. A közlemény a veleszületett és szerzett thrombophiliákat mint a VTE legfontosabb kockázati tényezőit tárgyalja.

A célzott terápiák jelentősen javították a gyulladásos és autoimmun reuma­tológiai kórképek, így a rheumatoid arthritis kezelését. A betegek kezelése során elsődleges a terápiaválasztás, melynek során mérlegre kell tenni a kitűzendő célt, a hatás és kockázat viszonyát és a betegpreferenciákat. Cikkünk az ezzel kapcsolatos legfontosabb megfontolásokat tárgyalja.

Az osteoarthrosis az ízületi porc mennyiségi és minőségi károsodásával jellemzett degeneratív ízületi megbetegedés, mely a porcon túl érinti a subchondralis csontot, az ízületi tokot, a környező lágyrészeket és izmo­kat. A betegség lefolyása progresszív és funkciókárosodáshoz, rokkantság­hoz vezethet. A nemzetközi szakirodalomban a kórfolyamat elnevezése az osteoarthritis, mely a gyulladás szerepére is utal a patogenezisben.

A US Preventive  Services Task Force (USPSTF) közölte a kardiovaszkuláris betegségek (CV) megelőzése céljából használt aszpirinnel kapcsolatos legújabb javaslatait.

A 2-es típusú cukorbetegségben és diagnosztizált atheroscleroticus szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegek halálozási aránya jelentős mértékben csökkent a SGLT2-inhibitor + GLP-1 RA kombinációs kezelés hatására.

KEDVES OLVASÓK!

Egy remek színvonalú lapszámot tarthat­nak a kezükben, mely a keringési betegsé­gekre fókuszál. Valóban gondolatébresztőek a sorok, hiszen egyrészt örökzöld témákat közelítenek meg korszerű szem­lélettel, mint a béta-blokkolók kérdései, összekapcsolódva a hypertoniával, corona­ria-betegséggel, ritmuszavarral. Másrészt olyan, koncepciójában is újdonságokat sugalló kérdésről is olvashatnak, mint az intracoronariás képalkotás, melyektől va­lóban megindul a képzelet.

Azt kutatták, mi a legmegfelelőbb stratégia a thrombózisok megelőzésére a nagy csípő-, vagy térdízületi helyreállító műtétek után.