A nagy áttörést a membranosus nephropathia patogenezisének megis­merésében a 2009-ben felfedezett foszfolipáz A2 receptor (PLA2R) mint antigén jelentette. Míg hosszú ideig csupán ezt az antigént ismertük, addig is sejteni lehetett, hogy más antigének is szerepet játszhatnak a betegség ki­alakulásában. 2014-ben a thrombospondin type-1 domain-containing 7A-t (THSD7A), míg 2019-ben a neural epidermal growth factor-like 1 proteint (NELL-1) és az exostosin 1,2-t (EXT1, EXT2) azonosították új antigénként.

Az interstitialis tüdőbetegségek a tüdő kötőszövetes vázát érintő betegsé­gek, amelyek az interstitium gyulladásához, fibrotikus átalakulásához ve­zetnek. Ma már több mint 150 betegséget sorolunk e kórképek közé, melyek átfedést mutatnak a diagnózis, a prognózis, illetve a kezelés tekintetében.

A citokinviharral jellemezhető haemophagocytás lymphohistiocytosis (HLH) primer formájában genetikai eltérések vezetnek a citotoxikus sejtfunkció zavarához, míg a másodlagos formákban infekció, malignus betegség, gyul­ladásos reumatológiai kórkép, primer immunhiány vagy gyógyszeres kezelés provokáló szerepe feltételezhető.

Norvég sclerosis multiplexes betegekről készült felmérés azt mutatta, hogy a modern immunológiai kezelések bevezetése után körükben valamelyest nőtt a rosszindulatú daganatok gyakorisága.

A daganatos betegek életminőségét leginkább rontó vérszegénység szer­teágazó okokkal magyarázható, köztük a kemoterápia fontos negatív etiológiai tényező. 

Az emlőrák kemoterápiás kezelése mellett szedett antioxidánsokat, vasat, B12 vitamint és/vagy omega-3 zsírsavat tartalmazó táplálékkiegészítők károsan hatnak a betegség kimenetelére.

Friss kutatások szerint diffúz, nagy B-sejtes lymphomában egyes betegeknél elkerülhető a sugárkezelés.

Az Oncotype Dx gén-expressziós próba segítségével azonosíthatók azok a korai, hormonérzékeny emlőrákban szenvedő hölgyek, aki prognózisát javítja az endokrin kezelést kiegészítő kemoterápia.

A kissejtes tüdőrák a tüdő rosszindulatú megbetegedéseinek 10–15%-át teszi ki. Az első vonalas gyógyszeres terápiában több mint harminc éve nincs előrelépés, a platina–etopozid kezelés a standard. Két fontos, lezá­rult harmadik fázisú klinikai vizsgálat is igazolta előrehaladott stádiumú betegség esetén azt, hogy az immunterápia kombinálása a hagyományos platina–etopozid kezeléssel egyértelmű terápiás előnnyel jár (IMpower133, CASPIAN), összevetve a standard kemoterápiás metódussal első terápiás vonalban. Az IMpower133-as vizsgálat részletes ismertetésével a már be­fogadott indikációval rendelkező PD-L1-inhibitor atezolizumabkezelés hatékonysági analízisére fókuszálunk.

A hormonreceptor-pozitív, ERBB2-negatív, nyirokcsomó-negatív emlő­rákos betegeken végzett TAILORx vizsgálat nagy rekurrenciakockázatú részcsoportjaira irányuló újabb elemzés alátámasztja, hogy az adjuváns kemoterápia alkalmazásáról célszerű az Oncotype DX nevű 21-génes teszt segítségével dönteni.