Bár a kórkép diagnózisa nem különösebben bonyolult, a terápia lehetőségei meglehetősen korláto­zottak, így nem ritkák a refrakter vagy legalábbis annak látszó esetek. Jól tükrözi ezt az aggodalmat, hogy a közelmúltban az ACG (American College of Gastroenterology), valamint az UEG (United European Gastroenterology) és az ESNM (European Society for Neurogastroenterology and Motility) is friss ajánlást adott ki a kérdéssel kapcsolatban.

A cukorbetegség kezelésében mind több figyelem irányul a B₁₂-vitamin sze­repére. A közlemény részletesen foglalko­zik a hiányállapot 1-es és 2-es típusú diabetest érintő hatásaival, kiemelten a neuropathiás károsodásokkal, a metforminkezelés és a B₁₂-vitamin-hiány összefüggéseivel. A B₁₂-ellátottság rendszeres ellenőr­zésének kiemelt jelentősége van metformint rendszeresen szedő személyek esetében. B₁₂-vitamin-hiány esetén az orális bevitel biztonságos megoldást jelent.

A fázis III klinikai vizsgálatok eredményei alapján az FDA gyógyszer-engedélyezési vizsgálatra befogadta a diabéteszes gastroparesis kezelésére szolgáló Gimoti orrsprayt.

A belek gázossága, a puffadás és böfögés egy sor kórállapot kísérője lehet, de leggyakrabban funkcionális gyomor-bél rendszeri eltérésekhez társul, melyek jellemzője a motilitás zavara és a viszcerális hiperszenzitivitás. Ki­merítő kivizsgálás nélkül is jól elkülöníthető egymástól a puffadás gyomor eredetű, bél eredetű és székrekedéssel kísért formája. E tünetek hátteré­ben leggyakrabban funkcionális dyspepsia, irritábilis bél szindróma vagy krónikus idiopathiás obstipatio húzódik meg. A funkcionális emésztőszer­vi panaszok kezelésének első lépése az empirikus terápia. Fény derülhet gluténnal és az ételek más összetevőivel szembeni nem coeliakiás érzé­kenységre, ám a szigorú kizárásos diéták rutinszerű alkalmazása mellett nem szól elég adat.

Az akut respirációs distressz szindróma első, módosításokkal ma is elfo­gadott leírását Asbaugh és Bigelow közölte 1967-ben a Lancetben. Azóta a klinikai ismeretek gyarapodásával többször módosították a tünetcsoport leírását, a nómenklatúrát is beleértve. A jelenleg elfogadott berlini definíció enyhe tüdősérülést (ALI), valamint középsúlyos és súlyos ARDS-t különböz­tet meg. 

A gyomortartalom távozása betegségek kapcsán gyors vagy elhúzódó ürülésben nyilvánul meg. Ez a dysrhythmia a beteg gyermekek mintegy 50%-ánál következményes kórformákkal, például hányással, hasmenéssel, illetve azok káros utóhatásaival járnak együtt, amelyek befolyásolják az anyagcserét, a gyógyszerelést, ezáltal a beteg gyógyulási esélyeit jelentősen rontják. A közlemény célja a fiziológiás és patológiás gyomorállapot élettani hátterének, a vizsgálati módoknak és a terápiás lehetőségeknek bemutatása.

Meggyőző bizonyítékok szólnak amellett, hogy a gyomor a PD patofiziológiájának szerves része.

A betegek zöme „elégedett” vagy „nagyon elégedett” volt a kezeléssel, ami a tapaszra váltás után 6 héttel fennálló GI panaszok javulását illeti.

A Parkinson-betegségben (PD, Parkinson’s disease) szenvedők állapotának megítéléséhez nem elegendő a négy klasszikus motoros tünet – tremor, rigiditás, bradykinesia és poszturális isntabilitás − ismerete. A nem motoros tünetek közül a vegetatív diszfunkció kelti a legnagyobb érdeklődést mostanában, melyről bebizonyosodott, hogy fontos szerepet játszik a PD kórfolyamatában.

Különösen sok buktatók rejt a dysphagia, a gastroparesis és a székürítési rendellenességek kezelése.