A klórtalidon a kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás csökkentésének hatásos szere esszenciális hypertoniában. Eddig azonban viszonylag kevés adattal rendelkezünk a klórtalidon hatásosságának és biztonságosságá­nak megítélésére előrehaladott krónikus vesebetegséghez társuló magas vérnyomásban. Jelen vizsgálatban a klórtalidon adásával 12 hét elteltével eredményesebb vérnyomáskontroll volt elérhető, mint placebóval.

Egy új vizsgálat szerint előrehaladott vesebetegségben a klórtalidon eredményesen csökkenti a terápia-rezisztens vérnyomást.

Az ACCOMPLISH vizsgálat kimutatta, hogy amennyiben az ACE-gátlót amlodipinnel kombinálják hidroklorotiazid helyett, akkor a nagy kocká­zatú hypertoniás betegeknél a kardiovaszkuláris kockázat csökkenésének mértéke kifejezettebb (HR 0,80; p<0,001). Jelen elemzés fő kérdése az volt, hogy az ACEI + CCB kombináció előnyei fennmaradnak-e az ACCOMPLISH vizsgálatban részt vevő, terápiarezisztensnek tűnő magas vérnyomásban szenvedő betegeknél.

Bár még számos kérdés megválaszolásra vár a tekintetben, mi is a magas vérnyomás optimális kezelése, egyre több olyan adat kerül a birtokunkba, mely segíthet választ adni bizonyos kérdésekre. A Medscape cikke ezeket veszi sorra.

A 2013-as európai hipertóniaajánlásban új, általános célértékeket határoztak meg, figyelembe véve az idős kor és a diabetes mellitus problematikáját. A diagnosztiká­ban előtérbe került a 24 órás vérnyomás-monitorozás és az otthoni vérnyomásmé­rés. A kemény evidencia szintjére emelkedett a kettős RAAS-gátlás korlátozása. Az invazív vérnyomáscsökkentés nagyobb szerephez jutott, de itt a hosszú távú ered­mények még váratnak magukra.

Minden orvos, aki a klinikumban dolgozik, találkozik a víz-, az elektrolit- és a sav-bázis-háztartás zavaraival. Ezeknek az állapotoknak a felismerése, kórélettani alapjaik meghatározása és a megfelelő kezelés megtervezése bonyolult feladat. Ezen a szakterületen az informatív, gondosan feldolgozott esetismertetések a leghasznosabbak, a véletlen besorolásos kontrollcsoportos vizsgálatok ritkaságnak számítanak.

Bár a beteggel kapcsolatos tényezők (pl. terápiahűség) alapvetően fontosak a kontroll megvalósításában, hasonlóan lényegesek az orvoshoz kapcsolódó faktorok is (pl. hogy az orvos elfogadja-e a célérték feletti vérnyomást; mennyire biztos abban, hogy a mért érték megfelel a beteg „valódi” vérnyomásának; illetve mennyire aktív a gyógyszerfelírásban).