A biológiai és a valódi életkor szerepe

A molekuláris biológia, az őssejtkutatás és a látással foglalkozó tudomá­nyok innovációi lényegesen bővítették eszköztárunkat a retinadisztrófiák következtében kialakult látásvesztés kezelésére. A diagnózis korai klinikai felismerése és a genetikai háttér tisztázása nélkülözhetetlen, hiszen a pon­tos genotípus és fenotípus ismerete a betegek számára lehetővé teheti a ma még csak klinikai tanulmányok kereteiben elérhetőúj terápiás módszerek kipróbálását.

Ajelenlegi számban néhány fontos ku­tatási és betegellátással kapcsolatos témát foglaltunk össze, amelyek az általá­nos orvosok és a nagyközönség körében is érdeklődésre tarthatnak számot.

Bár a mechanizmusok még nem ismertek, egyértelművé vált, hogy a bél baktérium összetétele és a táplálkozás fontos hatással vannak a kognitív funkciókra is.

A hypertonia egyik következménye a kognitív funkciók romlása. Az antihipertenzív kezelés neuroprotektív hatása egyértelmű, ám a kognitív funk­ciókra gyakorolt hatásáról kevesebb evidencia áll rendelkezésre

Az újabb vizsgálatok eredményei szerint daganatos megbetegedésekben nem csak az alkalmazott kezelés, hanem már maga a daganatos állapot is kognitív zavarokat okozhat.

A szigma-1 receptor agonista és NMDA receptor antagonista dextromethorphan (DM) ismert hatása a neuroprotekció glutamát excitotoxicitás, hypoxia és ischaemiás károsodás esetén, emellett gátolja a mikroglia-aktivációt. Nem ismerjük azonban az oligodendroglia (OL) és oligodendrocyta prekurzorokra (OPC) kifejtett hatását sejtkárosító stimulusokat követően. Sclerosis multiplexben (SM) a demyelinisatio megakadályozásához fontos lenne az oligodendroglia-sejtek védelme, a remyelinisatio forrásaként szolgáló oligodendrocyta prekurzorokkal együtt. Jelen tanulmány célkitűzései között szerepelt a dextromethorphan hatásának vizsgálata citotoxikus molekulák által előidézett OL- és OPC-károsodás megakadályozásában, és az OPC-proliferációra, -érésre gyakorolt hatásának tanulmányozása kevert gliasejtkultúra felhasználásával.

Az iszkémiás jelenségeket úgy kell elképzelni, mint egy hirtelen lezúduló bioké­miai vízesést, melyben a káros anyagcsere-folyamatok „vízsugarai” nem egymás után, hanem széles folyamban, egymás mellett zúdulnak alá. Ha csak egy bioké­miai reakciót blokkolunk, akkor annyi eredmény várható, mint ha esernyőnkkel egy lezúduló széles vízesés alá állnánk. 

Az Orvostovábbképző Szemle jelen számában az idegsebészi ellátást igénylő koponya­űri vérzésekről olvashatunk. A hazai ellátás szervezéséből adódóan ezek­kel az esetekkel a neurológus szakor­vosok is gyakran találkoznak, így sok múlik felkészültségükön, tapasztalatu­kon a betegek további sorsát illetően. Természetesen a diagnosztikus és terá­piás döntésekben az idegsebészre hárul a döntő szerep, de az ilyen betegek ellá­tásában jártas sebészek, az idegsebésze­ti osztályok elérhetősége az ország több régiójában korlátozott, így nem kerül­hető meg a neurológusok bevonása, együttműködése.

A „táplálkozás” (nutrition) és gyógyszeres („pharmaceutical”) szavak összeolvasztásával
képezett „nutraceutical” kifejezés olyan élelmiszereket vagy élelmi anyagokat jelöl, melyekről meggyőző klinikai bizonyítékok igazolják, hogy kedvezően befolyásolhatják az egészségi állapotot, többek között preventív hatásuk lehet bizonyos betegségek vonatkozásában. E csoportba táplálékkiegészítők éppúgy beletartoznak, mint specifikus diéták, gyógynövény-készítmények vagy feldolgozott élelmiszerek (pl. levesek, gabonatermékek vagy üdítőitalok). Ilyen hatása lehet bizonyos vitaminoknak, ásványi anyagoknak, gyógynövényeknek vagy izolált bioaktív vegyületeknek.