A praediabetes a 2-es típusú cukorbetegség előállapota, a szénhidrát-anyagcsere zavarának olyan stádiuma, amikor a már kórosan emelkedett glykaemiás értékek még nem érik el a diabetesre jellemző laboratóriumi pa­ramétereket. A mérsékeltebb glykaemiás értékek ellenére a praediabeteses betegek kardiovaszkuláris rizikója fokozott, illetve a betegek többsége a későbbiek során manifeszt cukorbeteggé válik. 

A Nemzeti Egészségügyi Program 2018–2030 szakpolitikai stratégiai ter­vezet a lakosság betegségterhének mérséklése érdekében a prevenciós törekvések első helyén a szív- és érrendszeri betegségeknek, a harmadik helyén pedig az anyagcsere-betegségeknek a megelőzését szerepelteti. Az e betegségek kialakulásában szerepet játszó rizikótényezők és -állapo­tok már gyermek- és serdülőkorban észlelhetők, gyorsítják a metabolikus eltérések kialakulását és az atherogenesist, e hatások kivédése vagy csök­kentése a felnőttkori betegségek prevencióját szolgálja.

A prediabétesz olyan, magas diabéteszkockázattal járó állapotot jelöl, amelyet a normálisnál magasabb, de a cukorbetegségre még nem diagnosztikus glykaemiás paraméterek jellemeznek. A prediabétesz a 2­-es típusú diabétesz kialakulásának fokozott kockázatával járó állapot.¹ 

A testsúly és annak változásai a kardiovaszkuláris kockázattal több tekin­tetben ellentmondásos kapcsolatban állnak, különösen kardiovaszkuláris társbetegségek jelenlétében. A kardiovaszkuláris betegségben szenvedők túlsúlyának vagy mérsékelt elhízásának paradox védőhatása számos vizs­gálatban igazolódott. Ez azonban érdemben nem változtatta meg az eddigi ajánlások testsúlycsökkentő paradigmáját.

A fogyókúra-gyógyszertan, illetve az evés- és testsúlyzavarok nemzetközi hírű professzorai a rangos bostoni orvosi hetilapban körvonalazzák, amit ez idő szerint az egyik leggyakoribb kórállapot biokémiai-élettani hátteréről, következményeiről, életmódi, gyógyszeres és sebészi kezeléséről tudunk.

New England Journal of Medicine, 2017. január

Az elhízás gyógyszeres kezelésében közel egy évszázada próbálkoztak efedrin- és amfetaminszármazékokkal, de ezeket napjainkra idegrend­szeri és kardiovaszkuláris mellékhatásaik miatt nagyrészt kivonták a for­galomból. Hazánkban 5 év óta nincs étvágycsökkentő gyógyszer, az USA-ban viszont 3 éve alkalmazzák a más hatásmechanizmusú, szelektív 5HT_2C szerotoninreceptor-agonista lorcaserint, kedvező eredményekkel.

Már számtalanszor felmerült, hogy a gyermekkori, serdülőkori elhízás különös veszélyekkel jár, ezért igen komolyan kellene venni és gyógyítani is.

Az Egyesült Államokban négy, különböző hatásmechanizmusú gyógyszer áll az orvosok rendelkezésre, hogy a diétát és a testedzést kiegészítve segítsék betegeik fogyását. 

A máj-cirrhosisban szenvedő betegek körében 20–30%-os gyakorisággal alakul ki hepatogén diabetes. A gyógyszeres kezelést elsősorban a mellékhatások határozzák meg. Különösen alkoholabúzus esetén kell szem előtt tartani a hypoglykaemia fokozott veszélyére.

Az elhízás – főleg annak zsigeri formája – elősegíti az inzulinrezisztenciát. Egy járványtani vizsgálat eredménye szerint a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása körülbelül 70%-ban az elhízás terhére írható. A diabetes járványszerű terjedésén csak akkor tudunk úrrá lenni, ha visszaszorítjuk az elhízást.