Elhízás elleni gyógyszerek és köszvénykockázat
Az orlistat szedésének nyomán elért testsúlycsökkenés már 1 éven csökkenti az incidens köszvény és a visszatérő köszvényes fellángolások kockázatát.
MÓDSZEREK:
A kutatók az Egyesült Királyságban a The Health Improvement Network adatait felhasználva populáció-alapú kohorszvizsgálatot végeztek, hogy megvizsgálják a túlsúlyos vagy elhízott betegeknél az elhízás elleni gyógyszeres kezelés (orlistat) megkezdését követő testsúlycsökkenés és a köszvényes esetek és a visszatérő köszvényes fellángolások kockázata közötti összefüggést.
A köszvény előfordulásának kockázatát 131 000 olyan túlsúlyos vagy elhízott betegnél elemezték (átlagéletkor 45 év; 77,3% nő; átlagos BMI 37,2), akiknek az orlistat szedésének megkezdése előtt nem volt köszvényük. A visszatérő köszvényes fellángolás kockázatát 3847 olyan túlsúlyos vagy elhízott személynél értékelték (átlagéletkor 56,6 év; 29,4% nő; átlagos BMI 38,5), akik köszvényben szenvedtek az orlistat szedésének megkezdése előtt.
A résztvevőket négy csoportba osztották az orlistat-használat első évében bekövetkezett fogyás mértéke alapján: súlygyarapodás vagy stabil testsúly (< 2%), illetve lassú (2%-tól < 5%-ig), mérsékelt (5%-tól < 10%-ig) és gyors (≥ 10%) testsúlycsökkenés.
Az elsődleges kimeneti eredmény az incidens köszvény, a másodlagos kimeneti eredmény pedig a visszatérő köszvényes fellángolások aránya volt az orlistat-kezelés megkezdése utáni 5 éves követési időszak alatt.
Eredmények
Az incidens köszvény 5 éves kockázata a gyors fogyást elértek csoportjába tartozók körében volt a legalacsonyabb (1,2%), és a súlygyarapodás vagy stabil testsúly csoportjába tartozók körében a legmagasabb (1,6%). A köszvény előfordulásának kockázata alacsonyabb volt a gyors (kockázati arány [HR], 0,73; 95% CI, 0,62-0,86) és a mérsékelt (HR, 0,82; 95% CI, 0,72-0,92) fogyást elérő betegek csoportjában, mint a súlygyarapodást mutatók, illetve stabil testsúlyúak csoportjában.
Hasonlóképpen, a gyorsabb súlycsökkenés a visszatérő köszvényes fellángolások alacsonyabb arányához kapcsolódott, a gyors és a mérsékelt súlycsökkenési csoportban 0,71 (95% CI, 0,60-0,84), illetve 0,83 (95% CI, 0,71-0,96) kockázati arányokkal.
Ez a vizsgálat megállapította, hogy az orlistat bevezetését követő testsúlycsökkenés különösen előnyös volt az elhízott egyének és a magas kiindulási szérum urátszinttel rendelkezők számára.
„Az orlistat és egyéb farmakológiai kezelések alternatív stratégiát jelentenek a túlsúly és az elhízás kezelésére. A szerzők tanulmánya empirikus bizonyítékot szolgáltat arra, hogy az orlistat kezelés megkezdése után 1 éven belüli súlycsökkenés a csökkenés mértékével párhuzamos módon csökkenti a köszvényes esetek és a visszatérő köszvényes fellángolások kockázatát” - írták Jie Wei, (Xiangya Hospital, Central South University, Changsha, China) és munkatársai az Arthritis & Rheumatology 2024. szeptember 19-én megjelent online kiadásában.
Annak ellenére, hogy az eredményeket számos változó szerint korrigálták, az olyan tényezőket, mint a betegség súlyossága, a testmozgás szintje és az étrend, nem sikerült teljes mértékben kiegyenlíteni, ami befolyásolhatta az eredményeket. A kórházi adatok hiánya azt eredményezhette, hogy a visszatérő köszvényes fellángolások számát aluljelentették. Torzítást eredményezhetett a súlymérések időzítéséből és a hiányzó frissített súlyadatokból eredő esetleges téves besorolás is.
Forrás:
Wei, J., Wang, Y., Dalbeth, N., et al. Weight loss after initiating anti-obesity medications and gout among overweight and obesity individuals: a population-based cohort study. Arthritis Rheumatol. 2024 Sept. https://doi.org/10.1002/art.42996