Allopurinol köszvényes vesebetegeknek
Egy új vizsgálat eredményei szerint az allopurinol még 5 évvel a kezelés megkezdése után sem növeli a köszvényes és krónikus vesebetegségben szenvedők halálozását.
Átlagosan minden ötödik köszvényes betegben krónikus vesebetegség alakul ki. Mivel korábbi vizsgálatok tanúsága maga a hiperurikémia is hozzájárul a vesebetegség kialakulásához, ezért a szérum húgysavszintet csökkentő gyógyszereket mindkét esetben használják. Azonban két korábbi randomizált, kontrollált klinikai vizsgálat arra utalt, hogy krónikus vesebetegségben(de köszvény hiányában) a vesebetegség lassításának szándékával adott allopurinol alkalmazása mellett kétszeresére nőtt a mortalitás, ezért óvatosságra intettek az allopurinol adásával vesekárosodásban és egyidejű köszvényben.
Dr. Jei Wei (Xianga Hospital, Central South University in Changsha, Kína) és munkatársai 2022. január 25-én az Annals of Internal Medicine-ben megjelent tanulmányukban ezért az allopurinollal kezelt és nem kezelt köszvényes és vesekárosodásban szenvedő betegek kimeneteleit hasonlították össze. A vizsgálatba 5277 olyan 40 évnél idősebb köszvényes, és mérsékelt vagy súlyos vesekárosodásban szenvedő beteget vontak be, akiket allopurinollal kezeltek és kontrollként 5277 olyan hasonló korú beteget, akiknek nem adtak allopurinolt. Az allopurinol-kezelések megkezdése után 5 évvel az allopurinollal kezelt betegek mortalitása 15%-kal alacsonyabbnak bizonyult, mint az allopuronollal nem kezelt kontrolloké (HR: 0,85, 95%CI 0,77-0,93; az allopurinol-csoportban 100 személyre évenként 4,9; a kontroll csoportban 5,8 a halálozás).
A fentiekkel párhuzamosan azt is kívánták tisztázni kívánták, hogy az allopurinol adása képes-e a szérum urát szintjét legalább 0,36 mmol/l-re csökkenteni, illetve azt, hogy jobb hatású-e a gyógyszer nagyobb dózisa. Az allopurinollal kezeltek közül 1484 beteg érte el a megcélzott szérum urát szintet, esetükben 13%-kal csökkent a mortalitás – bár ez éppen a statisztikai szignifikancia határa alatt maradt (HR: 0,87, 95%CI 0,75-1,01). A dózis-eszkaláció azt jelentette, hogy 773 betegnél a kezelés megkezdése utáni első évben megemelték az allopurinol dózisát – a kezdeti 100 mg/nap adagról medián 300 mg/nap adagra, míg 2923 beteg az eredeti 100mg/nap dózist szedte. A megemelt dózisú allopurionollal kezelt betegeknél 12%-kal csökkent a mortalitás az átlagos dózist kapókhoz képest – azonban ez a különbség sem volt statisztikailag szignifikáns (HR: 0,88, 95%CI 0,73-1,07).
Az eredmények értékelésekor megemlítik, hogy a célként kitűzött szérum urát-szintet elérők általánosságban jobb állapotúak voltak a többieknél, ami indokolhatta az alacsonyabb mortalitást.
Dr. Angelo Gaffo (Birmingham VA Medical Center, University of Alabama at Birmingham) kommentárjában fontos eredménynek tartotta, hogy míg voltak adatok, amelyek növekedett halálozásról szóltak, az „igazából jól végzett” vizsgálatok megerősítették, hogy az allopurinol adásával csökkenthető a mortalitás. Bár az eredmények értékéből sokat levon, hogy az allopurinollal kezelt betegek kevesebb kísérőbetegséggel rendelkeztek, az egyéb betegséggel rendelkezőknek nem kezdtek el allopurinolt adagolni, vagy nem növelték annak adagját, helyette gyakran más gyógyszert adtak, és annak adagját növelték. Nyomatékosan megjegyezte, hogy nagy adatbázisokból származó, prospektív, randomizált klinikai vizsgálatokban kell igazolni az eredményeket.
Forrás:
Nogrady B. Allopurinol found safe in patients with concomitant gout, CKD. Medscape Medical News. January 25, 2022.
Jie Wei, Hyon K. Choi, Tuhina Neogi, et al. Allopurinol initiation and all-cause mortality among patinets with gout and concurrent chronic kidney disease. Ann Intern Med. 25 January, https://doi.org/10.7326/M21-2347.
