A gyermekkori kövérség okozta kardiometabolikus kockázat
Már számtalanszor felmerült, hogy a gyermekkori, serdülőkori elhízás különös veszélyekkel jár, ezért igen komolyan kellene venni és gyógyítani is.
A súlyos obezitásban szenvedő gyermekekben sokszor magas a vérnyomás, emelkedett a triglicerid szint, több a gyulladás, észlelhetők a szubklinkus ateroszklerózis, a csökkent glukóztolerancia, a prediabetes jelei.
És milyen módszerek állnak az orvos rendelkezésére? Csak egyetlen testsúlycsökkentésre szolgáló gyógyszert, az orlistatot (Xenical) fogadta be az amerikai gyógyszerhatóság (FDA) serdülőkori használatra. Ráadásul a szernek csak minimális hatása van, ugyanakkor jelentős mellékhatásokkal rendelkezik.Az FDA által ugyancsak a közelmúltban felnőttalkalmazásra befogadott két testsúlycsökkentő gyógyszer, a locaserin (Belviq®) és a fentermin/topiramat kombináció (Qsymia®) serdülőkori alkalmazhatóságának klinikai vizsgálatai jelenleg folynak. Mi marad akkor a gyermekkorra? Talán az évekkel ezelőtt fiatalokon még őrültségnek tartott testsúlycsökkentő („bariátrikus”) műtét? Nincs bizonyíték, hogy az életmódváltás a súlyosan elhízott serdülőknél sikerrel járna, de ezek szerint a gyógyszeres kezelés sem segít.
Dr. Asheley Skinner (University of North Carolina, Chapel Hill School of Medicine) a New England Journal of Medicine-ben most megjelent tanulmányában megjegyzi, hogy összességében a gyermekek akár 16%-a is túlsúlyosnak, ill. obeznek nevezhető. A szerzők szerint az is probléma, hogy általában nem teszünk különbséget az obezitás különböző fokozatai között, pedig ez fontos lenne az elhízottság megfelelő szűrésének és kezelésének megválasztásához. Az Észak-Karolinai Egyetem gyakorlata szerint a kevésbé súlyos obezitásban szenvedő gyermekeknél nem szükséges állandóan ellenőrizgetni a vérképet, az csak a komolyabb elhízásban szenvedőknél javasolt.
A tanulmányban a US National Health and Nutrition Examination Survey-ben 1999 és 2012 között felvett 8 579 olyan túlsúlyos, vagy éppenséggel obez, 3 és 19 év közötti gyermek és fiatal felnőtt adatait elemezték. Az életkornak és a nemeknek megfelelő testtömeg-index (BMI) alapján kategóriákba osztották a vizsgált gyermekeket és fiatalokat: túlsúlyosnak nevezték a 85% és 95% közöttieket. Az obezitás I. osztályába azokat sorolták azokat, akiknél a BMI a 95 és a 120% közé esett, II. osztályú obezitásról volt szó, ha a vizsgált személynél a BMI a 95% 120%-a és 140%-a közé esett (vagy a BMI 35 kg/m² alatt volt), és a súlyos, III. osztályú obezitásról volt szó, ha a BMI a 95%-os érték 140%-a fölé emelkedett (vagy 40 kg/m²-nél magasabb volt).
A 8 579 gyermeket és fiatal felnőttet a következőképpen lehetett osztályokba sorolni: 46,9% tartozott a túlsúlyosak közé (a BMI 85%, vagy magasabb volt), az I. obezitás osztályba 36,4%, a II. obezitás osztályba 11,9%, míg a III. obezitás osztályba 4,8% tartozott. Többváltozós analízissel (figyelembe véve az életkort, nemet, etnikai csoportot, stb.) egyértelműen kimutatható volt, hogy az alacsony HDL-koleszterint-szint kockázata, a magas szisztolés és diasztolés vérnyomás, a magas triglicerid, a magas HbA1c szint magasabb arányban szerepelt a III. obez csoportban az I. obez csoporthoz képest. Például: az abnormális HDL-koleszterin a II. obez csoportban az I. csoporthoz képest 65%-al gyakoribb volt (RR: 1,65, p<0,001), a III. obez csoportban pedig már 89% volt a különbség (p<0,001). A kardiometabolikus kockázati faktorok jelentősen romlottak a testtömeg emelkedésével: a szisztolés vérnyomás a II. csoportban 1,67-szeresen, a III. csoportban már 2,24-szeresen emelkedett, a diasztolés vérnyomás a III. csoportban 4,57-szeres arányban emelkedett. A trigliceridek kockázati aránya az I. csoporthoz, mint referenciához képest a II. csoportban 0,99, a III. csoportban 1,63 volt, a HbA1c a II. csoportban 1,58-nak, a III. csoportban 2,59-nek adódott.
A tanulmányt szerző munkacsoport mindenképpen javasolja az elhízás mértékének egymástól megkülönböztethető osztályokba való sorolását, a betegek stratifikálását. Az életmóddal, a viselkedés megváltoztatásával, a megfelelő diétával, a több testedzéssel javíthatók a kardiometabolikus kockázati faktorok még akkor is, ha a gyermek testsúlya drámaian nem változik.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
