Az elhízás krónikus, visszatérő, progresszív betegség, amely jelentős nép­egészségügyi problémát okoz világszerte, így Magyarországon is. Az elhí­zás prevalenciája a világjárvány szintjére nőtt, és világszerte emelkedett a megnövekedett testsúlyhoz kapcsolódó társbetegségek és halálozások száma. Az életmódbeli beavatkozások önmagukban csak az egyének kis hányadánál biztosítanak klinikailag szignifikáns-hosszú távú testsúlycsök­kenést, és a bariátriai műtét sem minden beteg esetében alkalmazható vagy elérhető. Hasonlóan más krónikus betegséghez, a testsúlycsökkentő gyógy­szeres terápia is az életmód-változtatással kombinálva javasolt. A jelenlegi irányelvek szerint azoknál a betegeknél, akik életmódváltást kíséreltek meg, és a testtömegindexük (BMI) továbbra is 30 kg/m2-nél nagyobb, vagy a BMI ≥ 27 kg/m2, emellett elhízással összefüggő társbetegségük is van, javasolható a testsúlycsökkentő gyógyszeres kezelés megkezdése.

Az elhízás világméretű népegészségügyi problémává terebélyesedett az elmúlt évtizedekben. Globálisan több mint 650 millió felnőtt küzd elhízás­sal, és százmilliókat érint gyermek- és serdülőkorban. Az elhízás számos kardiometabolikus szövődmény kialakulásának kockázatát növeli. Rontja az életminőséget és csökkenti a várható élettartamot, jelentős társadalmi és gazdasági terhet ró az egészségügyi rendszerekre, a megnövekedett ellátási igény és a csökkenő munkaképesség miatt. A cikkben átfogó képet kaphatunk az elhízás epidemiológiájáról, patofiziológiai hátteréről, legfőbb szövődményeiről; a metabolikus, kardiovaszkuláris, onkológiai, pszichés és mozgásszervi következményeiről, diagnosztikai kritériumairól és mód­szereiről, valamint a kezelési lehetőségekről, a megelőzés stratégiáiról és a népegészségügyi programokról is.

Egy nagyszabású megfigyeléses tanulmány eredményei szerint a túlzott nappali álmosság (EDS) szignifikánsan megnöveli az összes okból származó halálozás kockázatát a nőknél.

A 3 hónapon át tartó napi 8 órás időablakban történő étkezés tartós testsúlycsökkenést eredményez.

Új adatok szólnak az újabb testsúlycsökkentő gyógyszerek egyes krónikus bőrbetegségekre gyakorolt előnyeiről, és arról, hogy a bőrgyógyászoknak szerepük lehet az elhízás kezelésében.

Az efimosfermin havi egyszeri alkalmazása jelentős javulást hozott metabolikus diszfunkcióval járó steatohepatitisben.

Az elhízás a gyulladásos bélbetegségben (IBD) szenvedő betegeknél csökkenti az IBD kezelésre adott választ.

A pénzügyi nehézségek, a csökkent fizikai aktivitás, a szabadidőben a képernyő előtt töltött idő növekedése, a depressziós és szorongásos tünetek, valamint az érzelmi evés összefüggött a testtömegindex (BMI) növekedésével.

Cél: Munkánk célja a daganatos betegségnél a malnutríciórizikó önszűrésének bevezetése volt a PG-SGA kérdőív használatával, és az új módszer eredményeinek összehasonlítása a régebben használt BMI és MUST módszer eredményeivel. Módszerek: 101 onkológiai beteg bevonásával végeztük el párhuzamosan a PG-SGA kérdőív szerinti önszűrést, a MUST rizikószűrést, valamint a tápláltsági állapotnak a BMI meghatározásán alapuló besorolását. Eredmények: A malnutríció magas rizikója került megállapításra 73 főnél (72%) a PG-SGA, 58 főnél (57%) a MUST és 8 főnél (8%) a BMI alapján. Következtetések: A magyar gyakorlatban is könnyen implementálható a PG-SGA módszer, mely hatékonyan kiszűri a malnutríció rizikóját a daganatos betegeknél. A kérdőív érzékenységét növelik a betegségspecifikus kérdések, melyek a táplálkozást befolyásoló tünetekre és az anyagcsereigényt meghatározó stresszfaktorokra kérdeznek rá. Továbbá ez a módszer a táplálkozási nehezítettség okaira rávilágítva segít a szupportív terápia szükségességnek megítélésében is. Daganatos betegségnél a malnutríció rizikójának korai kiszűrése és a táplálásterápia bevezetése kulcsfontosságú tényező az életminőség javítása és a túlélés növelése szempontjából.

Magy Onkol 69:77–79, 202

A betegek csaknem fele egy éven belül abbahagyja a GLP-1 terápiát. Az abbahagyást követő testsúlygyarapodás viszont ösztönzőleg hat az újrakezdésre.