A nappali álmosság veszélye
Egy nagyszabású megfigyeléses tanulmány eredményei szerint a túlzott nappali álmosság (EDS) szignifikánsan megnöveli az összes okból származó halálozás kockázatát a nőknél.
Az egészségügyi és demográfiai tényezők kiigazítása után az Epworth Sleepiness Scale (ESS) skálán magas pontszámot elérő 50 és 65 év közötti nők 16%-kal nagyobb valószínűséggel haltak meg bármilyen okból, mint azok a társaik, akiknek e skála szerint nem volt alvászavaruk. Ez az összefüggés nem volt megfigyelhető fiatalabb vagy 65 év feletti nőknél.
A fenti megfigyelés arra utal, hogy prioritásként kell kezelnünük az Epworth álmosság skála értékelését és a túlzott nappali álmosság kezelését az 50-es és 60-as éveik elején járó nők esetében” – írta Arash Maghsoudi (Baylor College of Medicine, Houston) az eredményeik bemutatásakor június 9- a SLEEP 2025 konferencián.
Adathiány a nők esetében
A túlzott nappali álmosságot korábbi, elsősorban férfiakra fókuszáló tanulmányok már összefüggésbe hozták az összes okból származó halálozással. Maghsoudi és kollégái 40 250 női veterán (átlagéletkor: 48 év) orvosi adatait elemezték 1999 és 2022 között, különös figyelmet fordítva az alvással kapcsolatos Nemzetközi Betegségek Osztályozása 9./10. kiadás kódjaival rendelkező személyekre, illetve azokra, akik klinikai alvásvizsgálatokat, illetve tanácsadásokat vettek igénybe.
Validált természetes nyelvfeldolgozó eszközt használtak az ESS-pontszámok kikeresésére a klinikai feljegyzésekből, ahol a pontszámokat normális (0-10) vagy magas (11-24) kategoriába sorolták. A résztvevőket három korcsoportba osztották: fiatalok (< 50 év), középkorúak (≥ 50 és < 65 év) és idősek (≥ 65 év). Az eredményeket az életkor, a faj, az etnikai hovatartozás, a BMI és a Charlson komorbiditási index figyelembevételével korrigálták.
A teljes kohorszban a magas ESS-pontszámmal rendelkezők összesített halálozási arányának korrigált esélyhányadosa a normál ESS-pontszámmal rendelkezőkhöz képest statisztikailag nem volt szignifikáns.
Az életkor szerinti rétegzésben azonban a magas ESS-pontszámmal rendelkező középkorú nőknél szignifikánsan magasabb volt az összes okból bekövetkező halálozás valószínűsége (korrigált esélyhányados: 1,16), míg a fiatalabb és az idősebb korcsoportokban nem volt szignifikáns összefüggés.
A kutatók szerint további vizsgálatokra van szükség a lehetséges mechanizmusok feltárásához, beleértve a nemekhez kötődő aluszékonyságra adott reakciókat és az életkor szerepét ebben az összefüggésben.
Az American Academy of Sleep Medicine (AASM) nemrégiben közzétett egy állásfoglalást, amelyben kiemelte, hogy az álmosság hogyan zavarhatja a mindennapi működést, és hogyan szolgálhat más állapotok, például mentális egészségügyi problémák, alvászavarok vagy gyógyszerek mellékhatásainak jelzőjeként. „Ezen okok miatt fontos, hogy az orvosok megkérdezzék betegeiket az álmosságról” – nyilatkozott az AASM szóvivője. „Az Epworth álmosság skála egy olyan módszer, amellyel gyors, szubjektív válaszokat lehet kapni, és amely segíthet a klinikai értékelés következő lépéseinek meghatározásában. Az álmosság csökkentése az alapvető ok kezelésével segíthet helyreállítani a nappali működést otthon és a munkahelyen, csökkentheti a krónikus egészségügyi problémák kockázatát és javíthatja az emberek életminőségét.
A középkorú nők álmosságának és halálozásának közötti összefüggés mechanikus okai továbbra is ismeretlenek. Mivel „a korrigált esélyhányados a középkorúak csoportjában éppen 1 felett van (átlagosan 1,16). Ha ez más vizsgálatokban is beigazolódik, akkor bár az egyéni szinten a kockázat kicsinek tűnik, az egész populációra vetítve a társadalomra nehezedő kockázati teher jelentős lehet”.
A tanulmányban veterán nők vettek részt, akiknél az álmosság és a halálozás kockázata eltérhet más populációkéitól. Ráadásul az eredmények nem feltétlenül általánosíthatók más csoportokra.
Forrás,
Sleep 2025 Conference Seattle, Washington
