Aludja ki magát, a szíve hálás lesz érte

Az Inserm, a francia Nemzeti Egészségügyi és Orvosi Kutatóintézet egy csoportja egy teljesebb vizsgálat eredményeit tette közzé arról, hogyan befolyásolja az alvás a szív- és érrendszeri kockázatot. A tanulmány öt alvásmintát vizsgál, amelyek meghatározzák az alvás minőségét: az alvás időtartamát, az álmatlanságot, a kronotípust ("bagoly" vagy "pacsirta"), az alvási apnoét és a nappali álmosságot. Ezek a minták képezték az alapját a vizsgálatban résztvevőknek adott kérdőívnek, amely mindegyiküknek egy 0 (zavart alvás) és 5 (tökéletes alvás) közötti alváspontszámot adott. A tökéletes alvást az éjszakánkénti 7-8 óra alvás, a korai felkelés és lefekvés, az álmatlanság, az alvási apnoe és a túlzott nappali álmosság hiánya jellemzi.

Kardiovaszkuláris kockázat csökkentése

A kérdőívet két, lakossági felmérésben részt vevő kohorsznak adták ki. Az alvási pontszámot a vizsgálat kezdetekor, illetve az egyik vizsgálatban 2 évvel később, a másikban pedig 5 évvel később számították ki. A résztvevők egy alcsoportja poliszomnográfiás vizsgálaton is átesett. A vizsgálat célja az volt, hogy felmérje az öt alvásminta kardiovaszkuláris kockázatra gyakorolt általános hatását és azok időbeli változását. A vizsgálatban több mint 11 000 (53-64 éves) ember vett részt (44,6% volt a nők aránya), és a kardiovaszkuláris nyomon követést 8-10 éven keresztül végezték.

Az adatok elemzése három fő megfigyelést eredményezett: 1.) Minél magasabb a kezdeti alvási pontszám, annál alacsonyabb a kardiovaszkuláris kockázat. A kezdeti alváspontszám minden további 1 ponttal történő növekedés esetén kockázat 18%-kal csökken (hazard ratio [HR], 0,82). 2.) A kockázat a két időpontban végrehajtott értékelés között minden egyes további pontszám után 16%-kal csökken (HR, 0,84). 3.) A szerzők becslése szerint az összegyűjtött adatok azt bizonyítják, hogy az új kardiovaszkuláris balesetek 30-60%-a megelőzhető lenne, ha minden résztvevő legalább négy alvásjellemző tekintetében elérné a maximális szintet.

Van min javítani

Meg kell jegyezni, hogy 3 betegből 2 magas (hármas vagy annál magasabb) alvási pontszámot kapott az első értékeléskor, és ez a pontszám stabil maradt a nyomonkövetések között. A résztvevők körülbelül 8%-ának javult a pontszáma, míg 11%-uknak három alá csökkent. Néhány résztvevőnél (17,2%) a pontszám stabil maradt, de háromnál kisebb volt. A szerzők szerint a jövőbeni kutatásoknak erre a két utóbbi csoportra kell összpontosítaniuk, hogy megkeressék a potenciálisan módosítható meghatározó tényezőket e tendenciák megfordítása érdekében.

A jó alvásminőség és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkenése közötti kapcsolat erősebb a jó kiindulási pontszámmal rendelkezők esetében, ami jól mutatja a jó alvásminőség minél korábbi életszakaszban történő elérésének és hosszú távú fenntartásának fontosságát. Mindazonáltal a kezdetben alacsony pontszámmal rendelkezőknél a pontszám idővel történő javulásával járó kockázatcsökkenés azt sugallja, hogy sosem késő javítani az alvásminőségen.

A szerzők azt javasolják, hogy a közvéleményt már nagyon korán hívják fel a figyelmet az alvás minőségének és mennyiségének fontosságára. Javasolják továbbá a krónikus álmatlanság, a cirkadián ritmusú alvászavarok és az alvási apnoe minél korábbi szűrését és kezelését. A kognitív-viselkedésterápia hatékony az álmatlanság kezelésében, és az obstruktív alvási apnoe fenotípusának és súlyosságának megfelelően többféle hatékony terápiás lehetőség. A korán kelést és a késői elalvást valószínűleg nagymértékben befolyásolja a genetika, és inkább preferenciaként, mintsem módosítható viselkedésként fejeződik ki, bár a kronoterápiával (fényterápia, melatonin alkalmazása) kombinált viselkedésmódosítások alkalmazhatóak a biológiai órájuk és a környezetük ritmusának eltérése miatt szenvedő emberek cirkadián ritmusú alvás-ébrenlét zavarainak orvoslására.