A diabeteses láb szindróma a cukorbetegek lábán kialakuló, összetett patomechanizmusú tünetegyüttes, amely számos szövődménnyel jár. A nem megfelelően ellátott beteg életminősége romlik, csökken vagy elvész a munkaképessége, a családi kötelékeis és szociális kapcsolatai sérülhetnek.
A cukorbetegség, a cukorbetegek gondozása, de még inkább a betegséghez társuló szövődmények kezelése egyre nagyobb feladatot jelent az egyénnek, a családnak, az egészségügynek és a társadalomnak egyaránt. A terhet növeli, hogy a betegszám – mind a betegek zömét kitevő 2-es típusú diabetes (T2DM), mind az 1-es típusú diabetes (T1DM) esetében – az utóbbi évtizedekben hazánkban is jelentősen emelkedett.
A perifériás verőérbetegségek legsúlyosabb megjelenési formája a végtagvesztés fenyegetésével járó kritikus ischaemia állapota. A perifériás verőérbetegségről szóló hazai és nemzetközi irányelveket az elmúlt években publikálták. A jelen kézirat célja az ajánlások fontos üzeneteinek átadása a krónikus kritikus végtag-ischaemia / krónikus végtagot veszélyeztető ischaemia (KVI) területén.
Krónikus sebekről akkor beszélünk, ha elmarad a normális ütemű sebgyógyulás. A hozzájuk társuló morbiditás és egészségügyi költségek a prevenciós és terápiás irányelvek fontosságára világítanak rá. Az alsó végtag kisebesedésének hátterében artériabetegség, cukorbetegség, tartós nyomás vagy vénás elégtelenség állhat. Nem gyógyuló alsó végtagi sebek esetében nem mellőzhető az érrendszeri vizsgálat. Atípusos esetekben biopsziára is szükség van. Artériás fekély esetén a beteget haladéktalanul érsebészeti konzíliumba kell utalni. A vénás fekélyek terápiája a kompresszión és az alsó végtag megemelésén túl magában foglalja a testmozgást. Diabeteses lábfekély esetén biztosítani kell a láb tehermentesítését.
A vénás fekélyek elsődleges oka a vénás reflux vagy elzáródás okozta vénás hypertensio. Fizikális vizsgálat során a vénás fekélyek általában szabálytalanok és sekélyek, élesen határoltak, és gyakran csontos kiemelkedések felett helyezkednek el. A beteget fekélyek kezelésében jártas szakorvoshoz kell utalni, ha a fekély nagy vagy hosszú ideje áll fenn, illetve nem reagál megfelelően a konzervatív kezelésre.
Bőrgyógyászati szaktudás és tapasztalat nélkül egyáltalán nem könnyű a bőrbetegségek helyes differenciáldiagnosztikai megítélése. Még a jól ismertnek gondolt entitások esetében is gyakori a félreismerés – és azután a helytelen kezelés. Így pl. a sebgyógyulás feltételezett zavarának kezelése alapvetően különbözik a műtét után kialakuló pyoderma gangraenosum ellátásától. Ezzel és többi példánkkal a hasonlóságuk miatt gyakran félreismert kórképekre szeretnénk felhívni a figyelmet.
A cukorbetegség gyakori velejárói a lábproblémák. Nagy részük odafigyeléssel, lábápolással megelőzhető. Ha mégis kialakult a lábat érintő diabéteszes szövődmény, rendszeres lábápolással többnyire megakadályozható, hogy a kisebb kezdeti probléma súlyosabb állapotba menjen át. A cukorbetegek számára elengedhetetlen, hogy elsajátítsák és alkalmazzák az öngondoskodás és a megelőzés fogásait.
Kisebb esetsorozatok és elővizsgálatok alapján a közeljövőben előrelépés várható a majdnem kizárólag fiatal, dohányzó férfiakat érintő betegség terápiájában, így remélhetőleg egyre jobb eséllyel kímélhetjük meg betegeinket a minor vagy major végtag-amputációtól.
Amennyiben a képalkotó szakemberek számára rendelkezésre áll egy iPhone vagy egy iPad készülék, rengeteg minőségi radiológia-orientált alkalmazás közül választhatnak. A más operációs rendszert használók számára jelenleg sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
Úgy látszik, a fül- orr- gégészetet egyre szorosabb szálak fűzik össze a babasamponnal. Most kiderült, hogy alkalmas nasenendoscopia, azaz orrtükrözés során páramentesítésre is, legalábbis thaiföldi kollégák szerint.
Azok számára, akik tudják, mik a gyógyszer hatóanyagai, a mélyvénás trombózis miatti halálesetekről szóló hír nem annyira meglepő. A Diane kombinációban tartalmaz ciproteron-acetátot és az etinil-ösztradiolt.
Számtalanszor előkerült már a krónikus melléküreggyulladás kezelésének kérdése, és mindig az volt a végső konklúzió, hogy krónikus betegség esetén antibiotikumnak csak felülfertőződés esetén, alkalmilag van jelentősége.