Az agyalapi mirigy elégtelenségén azt értjük, hogy a mirigy egy vagy több hor­monjának elválasztása csökken vagy leáll, gyakran súlyos következményekkel. A cikk kóroktani és kórélettani alapokon ismerteti a kórismézés és a kezelés főbb tudnivalóit. A szerzők szeretnének hozzájárulni ahhoz, hogy a célszervek nem specifikus tünetekkel járó funkcionális deficitje esetén a nem endokrino­lógus kollégák gondoljanak a hypophysis elégtelenségének lehetőségére is.

A cirrhosis szövődményei közül a hepatorenalis szindróma jár a legrosszabb túlélési eséllyel. Már a diagnózis pillanatában korai kezelés bevezetése szük­séges a vesekárosodás egyéb etiológiai tényezőinek kizárását követően. Hepatorenalis szindróma esetén az albumin és terlipressin kombinált alkal­mazása jelenti az elsődleges kezelést, kontraindikációk kizárása és szoros monitorozás mellett.

A polyuria egyik oka az ozmotikus diurézis fokozódása lehet, különösen, ha a jelenség hirtelen alakul ki. Ennek hátterében a kiválasztott oldott anyagok (glükóz, urea stb.) megfelelő mennyiségű reabszorpciójának elégtelensége áll. A primer polydipsia, a centrális és a nefrogén diabetes insipidus állhat­nak a viszonylag híg vizeletelválasztással járó megnövekedett vízkiválasz­tás mögött. Primer polydipsiában a szervezet megfelelő válasza a fokozott vízbevitelre a polyuria, míg a diabetes insipidus bármelyik formájában kóros a vízvesztés. A cikkben a polyuria különböző formáit, majd az elkü­lönítő diagnózist tárgyaljuk.

A fibromyalgia szindróma olyan krónikus fájdalom szindróma, mely domi­nálóan diffúz mozgásszervi fájdalmak képében jelentkezik, ezért hagyo­mányosan a reumatológiához, a lágyrész-reumatizmusok közé sorolják, jóllehet a centrális szenzitizáció és a centrális fájdalom mechanizmusai állnak a középpontjában.

Egy virginiai intenzív osztályon sikerrel mentettek életeket a szepszisben adott vitamin- és szteroid koktéllal.

A szülésindukcióban és a laktációban betöltött szerepén túl az oxitocin az anya és a gyermek közötti erős kötelékekért is felelős. Szekrécióját befo­lyásolhatja egy ölelés vagy egy egyszerű beszélgetés, amelyben jelen van a bizalom érzése. Felelős lehet a társadalmi viselkedésért is, mert elősegíti az egyének közötti empátia fejlődését. Úgy tűnik, ez a neuropeptid meg­erősíti az emberi kapcsolatokat, ezzel pozitív társadalmi kölcsönhatásokat támogat. A plazma oxitocintartalmának mérése, az agyi képalkotás (f-MRI/ PET) és a genetikai/epigenetikai vizsgálatok új lehetőségeket kínálnak az oxitocin útvonal megismerésére, és segítenek megértenünk, hogyan élünk szerelem idején a saját mikrokörnyezetünkben.

Az endokrin diszruptorok (endocrine disrupting chemicals, EDC) olyan exogén anyagok vagy elegyek, amelyek beavatkoznak az endokrin rendszer funkcióiba. Több mint ezer anyagot neveztek meg mint lehetséges endokrin „rombolót”. Az ilyen vegyületekkel szemben védtelenek vagyunk, miközben azok szinte mindenütt jelen vannak, és egész életünkben folyamatosan ki vagyunk téve a veszélyeiknek.

Minden orvos, aki a klinikumban dolgozik, találkozik a víz-, az elektrolit- és a sav-bázis-háztartás zavaraival. Ezeknek az állapotoknak a felismerése, kórélettani alapjaik meghatározása és a megfelelő kezelés megtervezése bonyolult feladat. Ezen a szakterületen az informatív, gondosan feldolgozott esetismertetések a leghasznosabbak, a véletlen besorolásos kontrollcsoportos vizsgálatok ritkaságnak számítanak.

A genetikai eredetű vesebetegségek jobb megismerése az elmúlt évtizedben lehetővé tette a veseműködés pontosabb megértését. Ritka genetikai defektusok kutatása gyakori – öröklött vagy szerzett - vesebetegségek kórélettani alapjait világította meg, s kiindulópontként szolgálhat új terápiás stratégiák kidolgozásához. 

A major depresszió az emberiség kb. 21%-át érintő krónikus, visszaesésekre hajlamos betegség. Az összes betegségterhek világrangsorában 2004 óta a harmadik helyen áll, és húsz éven belül az első hely­re kerülhet. Gyakran „komorbid” állapotokkal társul, sú­lyos funkciókárosodással és szociális zavarokkal jár, ami az életminőség jelentős romlásához vezet.