Az elmúlt években több tanulmány vizsgálta diabeteses, pitvarfibrilláló betegek körében az új típusú antikoagulánsokkal (NOAC) történő véralvadásgátlásnak a stroke és a szisztémás embolisatio megelőzésére kifejtett hatását. A III. fázisú vizsgálatok utóanalízisei és a való élet vizsgá­latok eredményei egyaránt alátámasztják a NOAC-ok, köztük a rivaroxaban hatásosságát és biztonságosságát diabetes és pitvarfibrilláció eseteiben is.

Egy új randomizált vizsgálatban a rivaroxaban hatásosabbnak bizonyult az enoxaparinnál a közepes orthopédiai műtétek utáni vénás thromboembóliák megelőzésében.

Az Annals of Internal Medicine-ben 2020. március 10-én online megjelent megfigyeléses vizsgálat szerint nem billentyű eredetű pitvarfibrillációban az apixaban biztonságosabb volt a rivaroxabannál.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte a primer hiperkoleszterinémia kezelésére szolgáló Nilemdo (bempedoinsav) és Nustendi (bempedoinsav és ezetimib) készítményeket.

A modern gyógyászatban a gyógyszerkölcsönhatások nem kapnak mindig a súlyuknak megfelelő figyelmet. 

A pitvarfibrillációval kapcsolatos fokozott morbiditási és mortalitási ri­zikó hátterében kiemelkedő szerepet játszanak a ritmuszavar előidézte thrombemboliás események. 

Az 50 éven felüli betegeknek kis dózisú naponkénti acetil-szalicilsav- (ASA-) kezelés ajánlható fel a vastagbélrák prevenciója céljából.

A pitvarfibrilláció miatt orális antikoaguláns kezelésben részesülő betegekben az alsó gasztrointesztinális vérzés daganatot is jelezhet.

Direkt orális alvadásgátlók (DOAC) mellett kisebb a rekurrens vénás thromboembolia (VTE) kockázata, mint dalteparin használatakor, de na­gyobb eséllyel kell számítani súlyos vérzések felléptére. A DOAC csoporton belül apixaban szedése mellett a legkisebb a VTE ismétlődésének veszélye.

Mayo Clinic Proceedings, 2019. 

A pitvarfibrilláció a klinikai jelentőséggel bíró arrhythmiák közül a leg­gyakrabban fordul elő és a prevalenciája a népesség öregedésével nő. Bár nem életveszélyes ritmuszavar, a morbiditást és mortalitást jelentősen befolyásolja, szívelégtelenséget okozhat, és markere egy organikus beteg­ségnek még akkor is, ha ezt bizonyítani nem tudjuk.