Direkt orális alvadásgátlók (DOAC) mellett kisebb a rekurrens vénás thromboembolia (VTE) kockázata, mint dalteparin használatakor, de na­gyobb eséllyel kell számítani súlyos vérzések felléptére. A DOAC csoporton belül apixaban szedése mellett a legkisebb a VTE ismétlődésének veszélye.

Mayo Clinic Proceedings, 2019. 

A pitvarfibrilláció a klinikai jelentőséggel bíró arrhythmiák közül a leg­gyakrabban fordul elő és a prevalenciája a népesség öregedésével nő. Bár nem életveszélyes ritmuszavar, a morbiditást és mortalitást jelentősen befolyásolja, szívelégtelenséget okozhat, és markere egy organikus beteg­ségnek még akkor is, ha ezt bizonyítani nem tudjuk. 

Dr. Christoph Diener (Duisburg-Essen Egyetem, Németország) a neurológia témakörében 2019. szeptemberében megjelent hat fontos tanulmányra hívta fel a figyelmet.

A szisztémás sclerosis kórlefolyása és prognózisa igen változatos, az élet­tartamot nem befolyásoló mértéktől a belső szervi érintettség miatti korai halálozásig változhat. Bár egységes, mindent megoldó bázisterápia ma sem áll rendelkezésre, a szervi manifesztációk egyre korábbi, egyre hatékonyabb és célzott kezelésével a túlélés jelentősen javítható.

A beültethető kardioverter defibrillátor (ICD) a kamrai tachycardiák és a kamrafibrilláció kezelésének, a hirtelen szívhalál megelőzésének alap­vető eszköze. Az ICD megfelelő alkalmazásával a leginkább érintett beteg­csoportban, a középkorú, ischaemiás szívbetegségben szenvedő férfiak körében nemcsak életeket és életéveket mentünk meg, hanem jelentős nemzetgazdasági haszon is keletkezik a tapasztalt munkaerő munkaképességének megtartásával.

A pitvarfibrilláció orális antikoagulánssal (OAK) történő kezelése során a stroke-prevenció sikerességében a terápiahűség az egyik meghatározó tényező. A nemzetközi irodalomban számos „real-world” vizsgálat eredmé­nyeit ismertették már a különböző OAK-terápiák adherenciájával összefüg­gésben egy-egy egészségbiztosítási adatbázis vagy regiszter adatainak elemzésével, ugyanakkor hazai adatok sokáig nem voltak elérhetők.

Orvosi Hetilap, 2019. március

Meghatározott idejű kettős trombocitaaggregáció-gátló (TAGG) keze­lés elengedhetetlen coronaria-sztent-beültetés, valamint akut corona­ria-szindróma (ACS) eseteiben, függetlenül az alkalmazott invazív vagy konzervatív kezelési stratégiától. Jelen munkában a kezelés fejlődésével, jelenlegi helyzetével és lehetőségeivel foglalkozom, a világon már széles körben alkalmazott, de hazánkban csak mostanában hozzáférhetővé vált ticagrelorra fókuszálva.

Retrospektív adatbázis-analízis alapján a warfarinhoz képest a rivaroxaban 2 éves követés után szignifikánsan csökkentette a stroke/szisztémás embolizáció kockázatát fragilis, nem valvuláris pitvarfibrillációban szenvedő be­tegek esetében, míg az apixaban és a dabigatran nem mutatott ilyen szigni­fikáns összefüggést. A warfarinhoz képest egyik direkt orális antikoaguláns sem mutatott lényeges eltérést a vérzéses események számában.

Journal of the American Heart Association, 2018. július

A stroke és a szisztémás embolisatio (SE) prevenciója a pitvarfibrilláció kezelésének fontos része. Az alvadásgátlás hagyományos módja K-vitamin-antagonista, legtöbbször warfarin adása. Az utóbbi időben a nem K-vitamin-antagonista típusú orális antikoaguláns (NOAC) szerek fokozatosan átvették a hagyományos antikoagulánsok helyét, kiküszöbölve azok számos hátrá­nyát. A széles körű adatgyűjtésen alapuló ARISTOPHANES vizsgálat szerint apixaban, dabigatran és rivaroxaban szedése mellett ritkábban fordul elő stroke/SE, mint warfarin szedése mellett, a biztonságosságra vonatkozó adatok azonban nem egységesek.

Az új típusú orális antikoagulánsok korai stádiumú krónikus vesebetegségben szignifikánsan kevesebb kardiovaszkuláris kockázattal járnak, mint a K vitamin antagonisták.