A SELECT-COMPARE vizsgálatban az upadacitinib és az adalimumab hatásosságát és biztonságosságát hasonlították össze 48 hetes követés után. Az upadacitinib + methotrexat kombináció jobb klinikai és funkcionális kimeneteleket eredményezett, mint az adalimumab + methotrexat séma, és a strukturális károsodásokra vonatkozó preventív hatás tartósan fennmaradt.

Az upadacitinib megfelelő hatásosságot és gyors hatáskezdetet mutat a rheumatoid arthritis methotrexat adására nem kielégítően reagáló eseteiben. Az upadacitinib monoterápia megfelelő biztonságossági profil mellett jelentősen javítja a betegségkimeneteleket tükröző paramétereket.

Metaanalízisben a pregabalin és a gabapentin egyaránt hatásosnak bizonyult a gerincvelősérültek neuropathiás fájdalmának enyhítésében. A fájdalompontszámok és a biztonságosság terén nem igazolódott különbség a két szer között, de a fájdalom bizonyos aspketusaiban a pregabalin volt a jobb. 

Az új biológiai terápiák – így a tumornekrózis faktor-alfa gátlók és a chekpoint-inhibitorok – bevezetésével emelkedik a iatrogén demielinizációk gyakorisága. A iatrogén központi idegrendszeri gyulladások prognózisa azonban kedvező, mivel jól reagálnak az alkalmazott biológiai gyógyszer felfüggesztésére és szteroidra, de nekrózis faktor-alfa gátló kezelés mellett, illetve chekpoint-inhibitorok újraindításakor hosszú távú monitorozás szükséges. 

Nemrég napvilágot látott tanulmányok alapján elképzelhető, hogy a populáció egy része rendelkezik alapimmunitással – reaktív T-sejtekkel – a SARS-CoV-2 koronavírus ellen. 

A járványtan és a társtudományok harmincegy szakértője által írt John Snow Memorandum mint veszélyes téveszmét utasítja el a lakosság természetes immunitásának kialakulására váró, a fokozottan veszélyeztetett lakossági csoportok izolálását reális lehetőségként felmutató járványkezelési stratégiát. 

Rezisztens hypertoniában gyakoriak a neurokognitív károsodások, különösen a végrehajtó működés deficitjei. Az aerob fitnesz, a mikrovaszkuláris funkció és a cerebrovaszkuláris kockázati tényezők a neurokognitív funkció független befolyásoló tényezői. 

A DPP4-inhibitorok és GLP1-receptor-agonisták újrapozicionálása forradalmi áttörést jelenthet az idegrendszeri regenerációval, illetve a neuroprotektív aktivitással foglalkozó kutatások terén.