Az atópiás dermatitisz vagy ekcéma bőrszárazsággal, erős viszketéssel járó, gyakran fellángoló, idült bőrkiütés, amely sokszor már csecsemőkortól akár évtizedeken át komoly testi-lelki megterhelést jelent az érintetteknek. A bőrgyulladásnak ez a formája környezeti tényezők hatására jelentkezik az arra hajlamos – „atópiás alkatú” – gyermekeken és fiatalokon, de akár felnőttkorban is kialakulhat.

A vashiány a klinikai gyakorlatban sajnos napjainkban is az „aluldiagnosz­tizált” és „alulkezelt” kórképek csoportjába tartozik. Éppen ezért írásunk­ban szeretnénk felhívni a figyelmet a kérdéskör fontosságára, kiemelve a szubsztitúciós terápia szerepét a szövődmények megelőzésében és az életminőség javításában.

BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ VÁLASZ

A melatoninkészítmények segítik az elalvást, növelik a teljes alvási időt, és némileg javítják az alvás hatékonyságát (B szintű evidencia, elsősor­ban kis, randomizált keresztezett vizsgálatok metaanalízise alapján). Az elnyújtott hatóanyag-leadású melatonin segíti az elalvást idősebb felnőt­teknél, ugyanakkor a mellékhatások előfordulási valószínűsége hasonló a placebóéhoz (B szintű evidencia, egyetlen kutatócsoport randomizált, kontrollos vizsgálatai alapján). A melatoninreceptor-agonista ramelteon szintén lerövidíti az elalvási időt és növelheti a teljes alvási időt (B szintű evidencia, egyetlen kutatócsoport nagyszámú, randomizált, kontrollos vizsgálatai alapján). A ramelteon alkalmazása nem hozható összefüggésbe súlyos traumás balesetekkel (pl. elesések, fejsérülések, gépjárműbalesetek) (B szintű evidencia, egyetlen retrospektív kohorszvizsgálat alapján).

A krónikus szívelégtelenség kezelésében történt előrelépések ellenére a betegek optimális kezelés mellett is klinikai állapotuk és életminőségük romlására számíthatnak. Éppen ezért van kiemelkedő jelentősége minden olyan kiegészítő terápiának, mely javíthatja a prognózist és az életminősé­get. A magnézium-orotát súlyos szívelégtelenség adjuváns terápiájaként történő alkalmazása azt igazolta, hogy a magnéziumpótlás e módjával javítható a betegek állapota és csökkenthetők a halálozási arányok, ami az életminőség javulásával is párosul. Ez utóbbinak különös jelentősége van annak fényében, hogy a súlyos szívelégtelenségben szenvedő betegek részben vagy teljesen gondozó ellátására szorulnak.

A közlemény a gyermekgyógyászok figyelmét szeretné felhívni arra, miért érdemes a gyógyításban applikációkat használni. Miért lehet könnyebben partnerre találni a gyerekekben ehhez és mire lehet használni a többi orvos, többi hasonló gyerekbeteg kezelése során gyűjtött összesített adatokat az adott betegének terápiájában.

A III. fázisú CLARINET klinikai vizsgálat (NCT00353496) eredményei szerint a lanreotid autogel/depot kezelés a placebóval összehasonlítva szignifikáns mértékben javította a nem funkcionáló bélrendszeri vagy hasnyálmirigy eredetű neuroendokrin daganatokban szenvedő betegek progressziómen­tes túlélését (progression-free survival, PFS). A vizsgálat résztvevőinek lehetősége volt belépni egy nyílt elrendezésű kiterjesztett vizsgálatba (open label extension, OLE), melynek során a lanreotid hosszú távú biz­tonságosságát és hatásosságát értékelték. Az összesen 89 résztvevővel lefolytatott vizsgálat eredményei szerint az összes nemkívánatos esemény incidenciája, illetve a kezeléssel összefüggésbe hozható nemkívánatos ese­mények incidenciája alacsonyabb volt, mint az eredeti vizsgálat esetében, tehát a hosszú távú lanreotidkezelés jó biztonságossági profilt mutatott.

A szisztémás sclerosis (scleroderma) egy több szervrendszert is érintő kró­nikus autoimmun megbetegedés, mely a bőr és a belső szervek fibrosisa révén szervi elégtelenséghez, végül halálhoz vezethet. A szervi manifesztá­ciók egyik formája a pulmonális artériás hypertonia, mely egy progresszív kórállapot. A kimenetelek javítása érdekében alapvető jelentőségű a korai felismerés, mely a szisztémás sclerosis gondozása során rendszeres szűrő­vizsgálatokkal érhető el.

A pajzsmirigy papillaris carcinomája és annak sokszervi áttétei ellenére hosszú túlélést sikerült elérni. Több műtét, többszöri radiojód-kezelés, há­romféle besugárzás és éveken át tartó multikinázgátló kezelés történt. Az eset ismertetését a sokféle terápia, a hosszú túlélés és a felmerülő orvos­etikai kérdések indokolták.

A Guillain–Barré-szindróma és variánsai heterogén, akut neurológiai betegségcsoport. Patomechanizmusuk összetett és nem egyértelműen tisztázott. A diagnózist a klinikai tünetek, az azokat megelőző infekció, a liquor-vizsgálat és az elektroneurográfia segítségével állapítjuk meg. A kezelésére alkalmas immunmodulánsok adását javasolt mielőbb elkezdeni; de adható még IVIG és plazmaferezis. A betegség korai felismerése és kezelése, valamint a szövődmények gyors észlelése és ellátása meghatá­rozza a hosszú távú kimenetelt. 

A hipermobilis Ehlers–Danlos-szindróma (EDS) és a hipermobilitási spekt­rum zavarok a klinikai gyakorlatban leggyakrabban előforduló, tüneteket okozó ízületi hipermobilitási állapotok. A háziorvosok kulcsfontosságú szerepet játszanak az ilyen állapotú betegek ellátásában, a kezdeti diag­nózistól egészen a folyamatos gondozásig.