A lap az onkológia gyakorlatával és elméletével foglalkozó eredeti, magyar nyelvű dolgozatokat közöl, melyek lehetnek felkért referátumok, szakmai ajánlások, eredeti közlemények, illetve ún. klinikopatológiai esetbemutatások. A benyújtott kéziratokat a szerkesztőbizottság szakértők bevonásával lektorálja. Hazai onkológiai tárgyú konferenciák kivonatainak közlésére is mód van, a szerkesztőbizottsággal történt előzetes egyeztetés alapján. 

A rendszeres alkoholfogyasztás több rosszindulatú megbetegedés kockázatát fokozza: emelkedik az aerodigesztív rendszer, a máj, a kolorektális régió és az emlő daganatainak gyakorisága. Az alkoholos italok legfontosabb karcinogén anyaga maga az etil alkohol, a hatás egyértelműen függ a napi/heti dózistól. Az etil-alkohol az alkohol-dehidrogenáz hatására acetaldehiddé metabolizálódik, ami egyértelműen karcinogén. A krónikus alkoholfogyasztás befolyásolja az endogén hormonok termelődését, hatással van az inzulinszerű növekedési faktor 1-re, megváltoztat számos biológiai jelátviteli utat, egyebek mellett oxidatív stresszt vált ki, és gének károsodását hozza létre. A napi kis mennyiségű alkohol is növeli az emlőrák kockázatát. Magy Onkol 62:68–71, 2018

Kulcsszavak: alkohol, acetaldehid, karcinogén, emlőrák

A korszerű képalkotó diagnosztikának köszönhetően az elmúlt években a metasztatikus daganatok korai felfedezése növekvő tendenciát mutat. Metasztázisképzés szempontjából a májnak kiemelkedő szerepe van. A gold standard a sebészi reszekció, azonban a májáttéteknek csak 10–20%-a műthető. Ilyenkor alternatív lehetőségek jönnek szóba, mint az RFA (radiofrekvenciás abláció), vagy a TACE (transzkatéteres artériás kemoembolizáció). Ezek sem végezhetőek mindenkinél, ezen felül invazív beavatkozások. A sugárterápiát korábban ritkán alkalmaztuk a májszövet sugárérzékenysége miatt. A sztereotaxiás ablatív sugárkezelés (SABRT) bevezetésével kis májvolumenre kuratív dózisú sugárkezelést adunk, a májszövet kíméletével. Intézetünkben 3, inoperábilis májáttétes betegnél végeztünk SABRT-t. Egy betegnél tüdő-, kettőnél rektumtumor volt a kiindulás. Az alkalmazott dózis 3×20 Gy volt másnaponta. A kezelés során egy, grade 1 mellékhatást észleltünk. Mindhárom áttét komplett remisszióba került, lokális recidívát, késői mellékhatást egy év után sem észleltünk. Egy beteg tumormentes, egy betegnél szisztémás kezelés mellett további progresszió nem észlelhető, egy betegnél 2 új májáttét jelent meg, mely miatt kemo-biológiai terápiát kap. Tapasztalataink alapján a májáttétek SABRT kezelése biztonságos és hatékony, várhatóan hamarosan a májdaganatok rutin kezelési eljárásai közé kerül. Magy Onkol 62:62–67, 2018

Kulcsszavak: májmetasztázis, oligometasztázis, sztereotaxiás ablatív sugárkezelés, SABRT

A hepatocelluláris karcinóma a leggyakoribb, májban jelentkező rosszindulatú daganat, világszerte növekvő incidenciával. Kialakulásában elsődleges szerepe van a krónikus májbetegségeknek, kiemelten a májcirrózisnak. Kuratív kezelés általában korai stádiumban lehetséges, azonban az esetek nagy részében előrehaladott formában kerül felismerésre a betegség. Mind ez idáig előrehaladott esetekben a szorafenib volt az egyedüli szisztémás gyógyszeres kezelési lehetőség, azonban az elmúlt években több új célzott, illetve immunterápiás szer bizonyult hatékonynak első-, illetve másodvonalban is. Magy Onkol 62:53–61, 2018

Kulcsszavak: hepatocelluláris karcinóma, szisztémás kezelés, célzott terápia, immunterápia

Az invazív radiológiai eljárások egyre szélesebb körű terápiás lehetőséget nyújtanak a májdaganatban szenvedő betegek számára. Bizonyos esetekben ezek a korábban csak másod- és harmadvonalban használt kezelési módok mára széleskörűen, első vonalban alkalmazhatóak. Jelen munkájukban a szerzők áttekintik a leggyakrabban előforduló májdaganatok kezelésében használatos intervenciós radiológiai eljárásokat, a direkt daganatroncsoló (abláció) és éren keresztüli kemoterápiás és érelzáráson (embolizáció) alapuló kezeléseket. Az ablációs kezelések területén dinamikus fejlődés figyelhető meg, különösen a volumetriás tervezés, valamint a sztereotaxiás célzóberendezések megjelenése által. Ezeknek az eszközöknek a segítségével az ablációk megbízhatósága jelentősen javítható. Az embolizációk területén nagy elemszámú, randomizált vizsgálatok jelentek meg a közelmúltban, aminek segítségével meghatározható az a betegcsoport, akik valóban profitálnak a kezelésből. Az intervenciós radiológia helye nem kérdőjelezhető meg a májdaganatokkal foglalkozó szakembercsapatban. Magy Onkol 62:45–52, 2018

Kulcsszavak: májrák, intervenciós radiológia, ablációs technikák, kemoembolizáció

Több mint 9000 laparoszkópos májreszekciót végeztek világszerte benignus májelváltozások, malignus daganatok (elsősorban hepatocelluláris karcinóma és kolorektális rák májmetasztázisa) miatt és élő donoros májátültetés során. Habár nincs abszolút méretbeli kritérium, a kisebb (<5 cm), perifériás, az anterolaterális szegmentumokban elhelyezkedő, nagyobb érképletektől messze lévő elváltozások és az előre látható és tervezhető biztonságos reszekciós vonalak jelentik a leginkább alkalmas laparoszkópos indikációt, de ma már eltávolíthatók a kevésbé ideális poszteroszuperior lokalizációban levő elváltozások is laparoszkóppal. A hepatobiliáris sebészetben és a laparoszkópiában is kellő tapasztalattal bíró centrumok végeznek laparoszkópos major májreszekciókat is kiváló eredménnyel. A beteg számára nagy előny laparoszkópos műtéttel a kevesebb intraoperatív vérzés, a kisebb posztoperatív fájdalom és a fájdalomcsillapító-igény, a korai mobilizálás és rövidebb kórházban töltött idő, ugyanakkor a posztoperatív morbiditás és mortalitás hasonló, mint nyitott májreszekciónál. A nyitott és laparoszkópos májreszekciókat összehasonlító tanulmányok szerint nincs különbség hepatocelluláris karcinóma és kolorektális rák májmetasztázisa miatt végzett májreszekció esetén a reszekciós szél vagy a túlélés tekintetében. A HCC miatt végzett laparoszkópos májreszekció előnye továbbá a kollaterális vénák lekötésének elkerülése, a kevesebb posztoperatív májelégtelenség és a kevesebb posztoperatív adhézió, melyek megkönnyítik az esetleges későbbi májátültetést is. Magy Onkol 62:37–44, 2018

Kulcsszavak: laparoszkópia, májreszekció, hepatocelluláris karcinóma, kolorektális májmetasztázis

A májmetasztázisok sebészi kezelése – meghatározott feltételek mellett – része lehet egy előrehaladott stádiumú daganat multimodális terápiájának. Nem mindegy azonban, hogy metakron vagy szinkron áttétekről van-e szó. A műtéti indikáció a kolorektális és a neuroendokrin tumorok májmetasztázisai esetén a legegyértelműbben megfogalmazott és a leginkább elfogadott. Ugyanakkor a kolorektális rák szinkron májáttéteinek kezelésében változás, a hagyományos onkoterápia elemeinek sorrendi átrendeződése látható, az új terápiás megközelítés ugyanis a májmetasztázisok műtéti ellátását a primer tumor elé helyezi. Kevésbé egyértelmű és kevésbé definiált a sebészi terápia szerepe az egyéb, nem kolorektális, nem neuroendokrin tumorok májáttéteinek kezelésében. Az alapvető cél annak a megállapítása, hogy milyen feltételek esetén indokolt a májmetasztázisok reszekciója, milyen körülmények meglétekor adhat előnyt a műtét a betegek számára, növelve a túlélési esélyüket. Ezek a kritériumok a legtöbb daganat esetében ma még nem pontosan tisztázottak, meghatározásukhoz prospektív, randomizált vizsgálatokra van szükség. Azok eredménye alapján lehet konszenzuson alapuló szakmai ajánlásokat tenni. Magy Onkol 62:29–36, 2018

Kulcsszavak: májáttét; májreszekció; kolorektális daganatok; neuroendokrin tumorok; nem kolorektális, nem neuroendokrin tumorok

A májátültetés indikációs területe az elmúlt évtizedek során általánosan elfogadottá vált. Az utóbbi évtizedben azonban ez a terület megváltozni, kibővülni látszik. Egyre több, korábban ellenjavallatnak minősülő terület vált javallattá, mint például a kolangiokarcinóma vagy a kolorektális rák májáttéte. A jelen irodalomkutatás során a régi és újabb onkológiai indikációk áttekintését végeztük el, melyek eredményeikkel már nem térnek el az egyéb okok miatt végzett májátültetésektől. Magy Onkol 62:26–28, 2018

Kulcsszavak: transzplantáció, máj, onkológiai, kontraindikáció, metasztázis

A rosszindulatú, primer májdaganatok előfordulása világszerte növekvő tendenciát mutat. A primer malignus májdaganatok 75–85%-át a hepatocelluláris karcinóma (HCC) alkotja. Az onkológiai terápiák fejlődésének köszönhetően számos eszköz áll rendelkezésre a daganat elleni küzdelemben. A betegség komplexitása és a széles terápiás paletta következtében a HCC ellátása nem egységes, számos vitás kérdés ma még megválaszolatlan. Fontos azonban megjegyezni, hogy korai tumorstádiumban továbbra is a sebészi ellátás a leghatékonyabb, ami tényleges kuratív kezelésként képes a hosszú távú túlélés biztosítására. A második leggyakoribb primer malignus májtumor az intrahepatikus kolangiocelluláris karcinóma (iCCC). A technikai fejlődés ellenére az iCCCben szenvedő betegek túlélési esélyei rosszak. Sajnálatos módon az egyetlen kuratív terápiát jelentő sebészi kezelés (az 5 éves túlélés elérheti a 40%-ot is) – a késői diagnózis következtében – többnyire nem kivitelezhető. Ez esetben az alkalmazott palliatív terápiák mellett az átlagos túlélés nem éri el a 7–12 hónapot. A jelen összefoglaló közlemény célja a primer malignus májdaganatok sebészi kezelésének áttekintése. Magy Onkol 62:14–25, 2018

Kulcsszavak: hepatocelluláris karcinóma, kolangiocelluláris karcinóma, sebészi kezelés

A jóindulatú májdaganatok leggyakoribb formái a hemangióma, a fokális noduláris hiperplázia és a májadenóma. Célunk az EASL Clinical Practice Guidelines és a szakirodalom áttekintése alapján a jóindulatú májdaganatok korszerű diagnosztikájának és ellátásának bemutatása. A széles körben elterjedt rutin képalkotó vizsgálatok használatával jelentősen megemelkedett a felismert benignus elváltozások száma. Általában atípusos hasi fájdalom kivizsgálása során vagy mellékleletként kerülnek felismerésre. Túlnyomó többségben 30–40 év körüli nőket érintenek. Végleges diagnózis legnagyobb eséllyel kontrasztanyagos MR-vizsgálattal nyerhető, további bizonytalan megjelenés, nem kizárható malignitás esetén szövettani mintavétel lehet indokolt. Klinikai relevanciája a panaszt okozó, vérzéses szövődménnyel vagy nyomási tünetekkel járó, valamint a malignus transzformációt mutató eseteknek van, mely főképp a férfiaknál előforduló béta-katenin-pozitív adenómára jellemző, hemangiómánál és FNH-nál nem ismert. Kezelésében a konzervatív tüneti ellátás és betegkövetés, radiológiai intervenció, onkológiai kezelés is helyet kaphat, végleges megoldás sebészi úton nyerhető. Magy Onkol 62:5–13, 2018

Kulcsszavak: jóindulatú májtumorok, kontrasztos MR-vizsgálat, malignus transzformáció, reszekció