hirdetés
hirdetés
hirdetés

Bevezetés
A köszvényes arthritis kezelése érdekében alapvető fontosságú a húgysavkristályok kimutatása, aminek standard módszere az ízületi folyadékból nyert minta mikroszkópos vizsgálata, mindazonáltal az arthrocentesisnek számos hátránya van (invazivitás, gyenge szenzitivitás), ezért fontos új, hatékonyabb diagnosztikai modalitások azonosítása. Az egyetlen sugárnyalábot alkalmazó CT-vel szemben a két eltérő energiájú sugárnyalábot használó CT (dual-energy CT, DECT) előnye, hogy képes különbséget tenni az ízület környéki lágyszövetekben lerakódott kalcium- és húgysavkristályok között, azonban eddig még nem elemezték a módszer hasznát a bizonyítékokon alapuló radiológia (EBR ) felsőbb szintjein köszvényes betegek esetében. Ezért Finkenstaedt és munkatársai azt a célt tűzték ki, hogy meghatározzák a DECT alkalmazásának diagnosztikai és terápiás következményeit az EBR felsőbb szintjeire jellemző minőségben olyan köszvénygyanús betegeknél, akik esetében sikertelen arthrocentesist hajtottak végre, attól függetlenül, hogy szerepel-e a betegek kórtörténetében köszvény vagy sem.

Bevezetés
A köszvény gyakorisága az elmúlt évtizedekben megháromszorozódott, és napjainkban férfiak és nők esetén egyaránt az ízületi gyulladások leggyakoribb formáját képezi, ezért különösen fontos a kórkép pontos differenciáldiagnózisa. Jelenleg diagnosztizálásának egyetlen biztos módja az ízületi folyadék (ÍF) vagy a szöveti aspirátum húgysavkristály-(nátrium-urát-) lerakódásainak azonosítása, azonban problémát jelent, hogy gyakran nehéz a mintavétel a kisízületekből, továbbá gyenge a minták elemzésére használt polarizáló mikroszkópos vizsgálat megbízhatósága. Bongartz és munkatársai vizsgálatának célja az volt, hogy megállapítsák, milyen pontossággal diagnosztizálja a kétcsöves (kettős energiájú, dual-energy) CT (DECT) a köszvényt, és feltárják, hogy a jelenleg használatos módszerhez képest (az ÍF polarizáló mikroszkópos vizsgálata) előnyt biztosít-e a DECT alkalmazása a klinikai döntéshozatalban.

hirdetés

Bevezetés
A köszvény patofiziológiai alapját a tartósan magas húgysavszint miatt lerakódó nátrium-urát kristályok képezik. Bizonyított, hogy populációszinten a szérum húgysavszintjének átlagértéke világszerte növekszik. Ennek hátterében több tényező is áll, többek között a túlsúlyosság és az elhízás járványszerű terjedése a fejlett országokban. A köszvényes betegeknél nem ritkák a társbetegségek, az obezitás, a kardiovaszkuláris kórképek, a magas vérnyomás, a cukorbetegség vagy a krónikus vesebetegség (CKD). Vannak arra utaló bizonyítékok, hogy az emelkedett szérumhúgysavszint a felsorolt kórképek szempontjából is kockázati tényező. A hyperurikaemia befolyásolása tehát kulcsfontosságú stratégia a köszvény, és valószínűleg a hozzá társuló betegségek kezelésében is.

Bevezetés
A köszvényes arthritis a gyulladásos ízületi betegségek közül a leggyakoribb, körülbelül 8,3 millió főt érint az Egyesült Államokban. Az urátkristályok ízületi lerakódása jelentős fájdalmat vált ki, ráadásul a betegség sokféle egyéb betegséggel társulhat, köztük krónikus vesebetegséggel (CKD). A becslések szerint a köszvényes arthritisben szenvedők 47−54%-ánál CKD is fennáll.

Bevezetés
A köszvény az egyik leggyakoribb gyulladásos ízületi betegség az iparilag fejlett országokban. A köszvény jellegzetességének számít urátkristályok felszaporodása, ezért a kezelés alapja a szérum húgysavszintjének csökkentése.

Bevezetés
A köszvény a leggyakoribb gyulladásos ízületi betegség, amely a felnőtt brit lakosság 2,4%-át érinti. Gyakran társul egyéb betegségekkel, így hypertoniával, cukorbetegséggel, metabolikus szindrómával, érbetegségekkel, és sokszor obezitással. A vesebetegségekkel és a vesekövességgel való kapcsolatát régen felismerték, de az ilyen irányú korai vizsgálatok a másodlagos ellátás szintjén végezték, s így azok nem reprezentálhatták a köszvényes populációt, hiszen őket elsősorban az alapellátás szintjén kezelik. A köszvény és a vesebetegségek, illetve vesekövesség összefüggéséről szisztematikus összegzést mindeddig nem közöltek.

BEVEZETÉS
A köszvény rokkantságot okozó betegség, melynek prevalenciája és incidenciája az utóbbi években folyamatosan emelkedett világszerte. Annak ellenére, hogy a betegség kezelésére hatékony módszerek állnak rendelkezésre, a köszvényt gyakran nem ismerik fel, és kezelése is elmarad az optimálistól. A helyzet ismeretében az eULAr (european League Against rheumatism) 2006-ban irányelveket tett közzé a köszvény terápiájára, melynek alapját a szakirodalmi adatok szisztematikus áttekintése és szakértői ajánlások képezték. Az azóta eltelt időben lényegesen bővültek ismereteink a köszvény patofiziológiájáról, és gyors előrelépések történtek a kezelés terén is. 

BEVEZETÉS
A köszvény diagnosztizálására, illetve osztályozására jelenleg alkalmazott kritériumok – amelyek a modern képalkotó eljárások kifejlesztése előtti időből származnak –specifikussága és/ vagy szenzitivitása nem elégséges, ami nehezíti az elmúlt évtizedben kifejlesztett új terápiás módszerek klinikai vizsgálatát, továbbá pontatlanná teszi az epidemiológiai vizsgálatok eredményeit is, ugyanis mindkét cél érdekében a köszvényes betegek megfelelő azonosítása volna szükséges. ezért egy nemzetközi szakértőkből álló csoport összetett mechanizmus alkalmazásával (a modern képalkotóknak a köszvény diagnosztizálásában játszott szerepével kapcsolatos szakirodalom áttekintése, diagnosztikus vizsgálat, amiben az urátkristályok ízületi folyadékban vagy tophusokban való kimutatása volt az aranystandard, esettanulmányokban szereplő köszvényes betegségek osztályozása, továbbá többes kritériumrendszeren alapuló döntéselemzési módszer) kifejlesztett egy új kritériumrendszert, majd egy független adatbázis felhasználásával ellenőrizte annak hatékonyságát.

hirdetés
hirdetés
hirdetés

books.medicalonline