A Helicobacter pylori fertőzés korszerű kezelése

 A Helicobacter pylorinak a peptikus fekélybetegség kórokozójaként való azonosítása forradalmasította az orvostudománynak a betegség kezeléséhez való viszonyát.  Sok beteg még mindig a fekélynek tulajdonítja a diszpepszia tüneteit, a fekélyt pedig az étrend, a stressz és más életmódbeli tényezők számlájára írja, holott ma már bizonyos, hogy a H. pylori eradikációjának központi szerepe van a betegség kezelésében. Az alapellátásban dolgozó orvosok inkább nem differenciált diszpepsziás tünetekkel találkoznak, semmint igazolt peptikus fekélybetegséggel. A közlemény röviden bemutatja a diszpepsziás tünetek értékelését a H. pylori infekció epidemiológiájának ismeretében, és új információkkal is szolgál a speciális populációkról és a rövid távú kezelési sémákat alkalmazó eradikációról.

  Definíció és epidemiológia
  A diszpepsziákat három osztályba sorolják: az epigasztriumban összpontosuló fájdalmakkal járó fekélyszerű diszpepszia, az epigasztriális teltségérzéssel, korai jóllakottságérzéssel, puffadással, émelygéssel járó diszmotilitásszerű diszpepszia, valamint az egyéb tünetekkel járó nem specifikus diszpepszia csoportjába. Bár a gastrooesophagealis reflux betegség (GORB) és a diszpepszia tünetei között jelentős az átfedés, általában különböző entitásoknak tekintik őket. Észak-Amerikában a diszpepsziás betegek mintegy 30%-a H. pylori fertőzött,3,4 a fejlődő világban azonban 80–90%-os a prevalencia.  Az ipari országokban az új H. pylori infekciók éves incidenciája az arra hajlamos népességben körülbelül 0,5/100 fő, szemben a fejlődő országokkal, ahol 100 emberre legalább három új eset jut évente.