A funkcionális bélbetegségek jelentős életminőség-romlással járnak. A kró­nikus hasi fájdalom, a puffadás, valamint a székelési zavarok nagymér­tékben befolyásolják a mindennapi aktivitást, a munkavégzést és a társas kapcsolatokat. A stressz és az emésztőrendszeri tünetek között gyakran kétirányú kapcsolat figyelhető meg: a stressz fokozza a gasztrointesztinális tüneteket, míg a tartós tünetek további pszichés terhelést okoznak. Ez a circulus vitiosus (ördögi kör) jelentős szerepet játszik a funkcionális táp­csatornai betegségek krónikussá válásában.

A véralvadásgátló (antikoaguláns vagy trombocitaaggregáció-gátló szer) olyan gyógyszer, amely lassítja vagy gátolja a vér alvadási folyamatát, és fokozott trombózishajlam esetén megakadályozza a szívinfarktus, a stroke, a mélyvénás trombózis vagy a tüdőembólia kialakulását.

A prosztatarákban szenvedő férfiaknál alkalmazott androgéndeprivációs terápia (ADT) kardiovaszkuláris (CV) morbiditással jár, azonban ennek biológiai háttere még nem tisztázott. A legújabb vizsgálatok eredményei el­lentmondásosak a gonadotropin-felszabadító hormon (GnRH) agonisták és antagonisták CV-biztonságosságát illetően. A szerzők azt a hipotézist vizs­gálták, hogy a koszorúér-ateroszklerózis gyorsulása az ADT alkalmazásakor a GnRH-agonisták esetén jelentősebb, mint a GnRH-antagonisták esetében.

A lerkanidipin az újabb generációs kalciumcsatorna-blokkolók egyi­ke, amely hatékony vérnyomáscsökkentő tulajdonságairól és kedve­ző mellékhatásprofiljáról ismert. A jelen retrospektív, három dél-koreai kórház adatain alapuló vizsgálat célja annak tanulmányozása volt, hogy a lerkanidipin és az amlodipin milyen mértékben képes megelőzni a súlyos kardiovaszkuláris eseményeket (major adverse cardiovascular events – MACE) a hipertóniás betegek körében. A lerkanidipin hatékonysága a MACE prevenciójában összemérhetőnek bizonyult az amlodipinével, és tekintettel arra, hogy korábbi vizsgálatok alapján a mellékhatásprofilja kedvezőbb lehet, megfelelő alternatívát jelenthet a hipertónia kezelésében.

Az orális szemaglutid – a GLP-1-RA gyógyszercsoport tagjaihoz hasonlóan – kardiovaszkulárisan biztonságos, a mortalitási rizikót csökkenteni képes, a testsúlycsökkentés szempontjából is előnyös, nem hipoglikemizáló ke­zelést tesz lehetővé. A technológiai innováció révén új alternatíva T2DM-betegeink jobb adherenciájának eléréséhez.

A nikotinpótló terápiák régóta a dohányzásról való leszokás elsődleges eszközei, amelyek ugyanakkor szá­mos korláttal rendelkeznek. Az e-cigaretták – amelyek vaporizált nikotintartalmú folyadékbelélegzésével juttatják a nikotint a szervezetbe – ígéretes alternatívaként jelentek meg a nikotintartalmú tapaszokkal és rágókkal szemben. A JACC: Advances friss szerkesztőségi cikke az új bizonyítékokat értékeli, és amellett érvel, hogy ideje volna a klinikai irányelveknek is felzárkóznia az evidenciákhoz.

A genomszintű, nem invazív prenatális tesztelés (GW-NIPT) ritka autoszomális triszómiák kimutatására is alkalmas, azonban a pozitív ered­mények jelentős része diszkordáns. A közlemény a biológiai hátteret, a kromoszómaspecifikus kockázatokat és a gyakorlati teendőket foglalja össze.

A közelmúltban számos nemzetközi és hazai ajánlás jelent meg a hiper­tóniával kapcsolatban. Az amerikai ajánlás 130/80 Hgmm-nél határozza meg a hipertónia küszöbét, míg az európai irányelvek továbbra is a 140/90 Hgmm-t tekintik határértéknek. Eltér a határérték alatti besorolás és a diagnózis megerősítésének módja (rendelőn kívüli mérés preferálása), a célvérnyomások meghatározása, a béta-blokkolók helye az első vonalbeli terápiában, továbbá a kombinációs stratégia felépítése. Jelen dolgozat ezeket az eltéréseket tárgyalja.

A direkt orális antikoagulánsok (DOAC-ok) alkalmazásakor előforduló vér­zéses komplikációk a legsúlyosabb mellékhatások közé tartoznak. A vér­zések számának minimalizálását segíti a helyes indikáció, a rizikótényezők dinamikus újraértékelése score-rendszerek segítségével.