Napjaink lappangó járványainak egyikét egy klasszikus nemi betegség, a szifilisz kórokozója okozza. Az elterjedt tévhittel ellentétben nem a múlt század betegsége, sőt, korhatár nélkül fertőz. Már magzati korban is mind nagyobb számban követel áldozatokat. A fertőzés megelőzhető és gyó­gyítható, de ismernünk kell e betegség hátterét és a kockázati tényezőket.

A gyakrabban előforduló malignus bőrdaganatok mellett számos egyéb, ritkább fajtával is találkozhatunk. Közleményünkben ezen ritka kórké­pek közül válogattunk: a Kaposi-szarkóma, a Merkel-sejtes karcinóma, a dermatofibrosarcoma protuberans, illetve az eccrin porokarcinóma epi­demiológiáját, klinikumát, diagnosztikájának és kezelésének alapjait te­kintjük át.

Az obezitás prevalenciájának fokozódása az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb mértékű betegségterhet jelent. Az elhízással kapcsolatos mor­biditás és mortalitás kiemelt fontosságú a különböző kardiovaszkuláris betegségekkel összefüggésben. A folyamatosan bővülő kórélettani szak­tudás és terápiás lehetőségek ismerete meghatározó a hatékony megelőzés és kezelés szempontjából.

A kardiovaszkuláris kockázat jelenlegi becslése elsősorban a klasszikus rizikótényezőkön alapuló klinikai pontszámokra támaszkodik, ezek azon­ban csak mérsékelt pontossággal képesek megkülönböztetni a magas és alacsony kockázatú egyéneket. Az utóbbi években egyre nagyobb figyel­met kapott a koszorúér-meszesedés mértékét jelző koronáriakalcium-pontszám (CACS) és a koszorúér-CT-angiográfia (CCTA). Jelen közlemény célja, hogy összefoglalja a CACS alkalmazását a lipidszintcsökkentő és a trombocitaaggregáció-gátló terápiák során, továbbá megvizsgálja an­nak lehetőségét, hogy a CCTA a plakkterhelés és a plakkfenotípus részletes jellemzésével miként járulhat hozzá az ateroszklerózis elleni kezelések hatékonyságának monitorozásához.

Összefoglalónk aktuális szakmai információkat nyújt napjaink egyik letűnt­nek hitt fertőző betegségéről, a szifiliszről. Tabuk és tévhitek nélkül lehet csak eredményes küzdelmet folytatni a mindinkább elharapózó járvány visszaszorítása érdekében, melyet hazánkban nemcsak akvirált, de vele­született formában is rohamosan növekvő esetszám jellemez.

Számos publikáció jelent meg a különböző betegségek és a magnézium­hiány összefüggéseiről, azonban ma sincs általánosan elfogadott ajánlás a pótlására. A magnéziumhiánnyal összefüggő leggyakoribb kórok a cukor­betegség, a szív- és érrendszeri, légzőszervi, immunrendszeri és autoimmun betegségek stb. A több tízezer, évtizedekre visszatekintő publikáció alapján érdemes lenne megfontolni a rendszeres és elégséges magnéziumbevitelt.

A funkcionális diszpepszia (FD) a felső gasztrointesztinális traktus egyik leggyakoribb, ugyanakkor gyakran aluldiagnosztizált kórképe, holott a diszpepsziás tünetek populációs előfordulása elérheti a 20%-ot is. A pa­naszok korai felismerésével, a megfelelő diagnosztikai és terápiás algo­ritmusok alkalmazásával eredményesen kezelhető ez az életminőséget jelentősen befolyásoló kórkép.

Az obezitás a gasztroenterológus szemszögéből két okból lényeges. Egyrészt rizikótényezőként befolyásolja számos emésztőszervrendszeri benignus és malignus betegség kialakulását, rontja azok prognózisát és a kezelésre adott választ, ezért kihívás a mindennapokban a szakellátás so­rán. Másfelől a gasztroenterológus az egyre szélesebb körben elérhető en­doszkópos bariátriai módszereknek köszönhetően is részt vehet a testsúly­csökkentő kezelésben, a sebészi bariátriai eljárások alternatíváját kínálva.

Krónikus obstruktív tüdőbetegség (COPD) esetében adjuváns terápiás megközelítés a légzőizmok tréningje, amely – vizsgálatokkal igazolt mó­don – növeli a légzésben részt vevő izmok erejét, javítja a terhelési tole­ranciát és kapacitást, valamint a betegek életminőségét. Ma már ismert az is, hogy a légzőizmok edzése előnyös sejtszintű változásokat idéz elő a rekeszizom és a légzéshez kapcsolódó egyéb izmok, izomrostok szerke­zetében, funkciójában.

 Prof. Dr. Rózsa Balázs a BrainVisionCenter Kutatóintézet és Kom­petenciaközpont (BVC) társalapítója és tudományos igazgatója, a HUN-REN KOKI Kutatócsoport vezetője, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára. Munkásságát számos hazai és nemzetközi díjjal ismerték el. Az általa létrehozott kutatóintézet tevékenységének középpontjában az agykutatás, azon belül a látás helyreállítása és a központi idegrendszeri betegségek diagnózisa áll.