Az Amerikai Gasztroenterológiai Társaság frissített klinikai gyakorlati útmutatót adott ki a hepatitis B vírus reaktiválódásának (HBVr) megelőzéséről a veszélyeztetett személyeknél.

A kortikoszteroidok ismert gyulladáscsökkentő hatásuk révén számos betegség esetén játszanak fontos stratégiai szerepet azok kezelésében, azon­ban hosszan tartó használatuk jelentős mellékhatásokat okozhat. Jelen cikk a szteroidkezelés mellett előforduló infekciókra való fogékonyságról, valamint a leggyakrabban kialakuló fertőző betegségekről kíván átfogó képet adni.

Egy 55 éves férfi az ujján néhány héttel korábban kialakult erythemás, duz­zadt, fájdalmas elváltozás miatt fordult orvoshoz. 

Az Európai Bizottság engedélyezte a SKYRIZI^® (rizankizumab) alkalmazását közepesen súlyos, súlyos plakkos psoriasis kezelésére.

Adenovírusok élethossziglan lappanganak az immunsejtekben, külső vagy belső hatásokra aktiválódnak, tünetmentesen ürülnek, generalizált halá­los opportunista fertőzéseket okozhatnak. Kockázati tényező pl. a HIV-fertőzés és a terápiás immunszuppresszió. Génterápia céljára vektorként használhatók.

A szervátültetést követően hosszú távon az átültetett szervvel összefüggő szövődmény, kísérő betegség, valamint az immungátlással kapcsolatos mel­lékhatás egyaránt kialakulhat.^1–3 Főleg a kardiovaszkuláris és a metabolikus megbetegedéseknek, valamint a daganatoknak van jelentős prognosztikai szerepük. A hosszú távú gondozásban központi szerepet tulajdonítunk a szűrővizsgálatoknak, a következményes betegségek korai felismerésének.

A fertőzések elleni küzdelemben a vé­dőoltásoknak egyre jelentősebb szerepük van. A feketehimlő eradikációja sikertörténet, és ennek jelentőségét nap­jainkra már senki sem vitatja. Az Egész­ségügyi Világszervezet a járványos gyer­mekbénulás eradikációján túl a B vírus okozta hepatitisz eradikációját is célul tűzte ki. A fertőző betegségek azonban nem tűnnek el. Az elmúlt években az Ebo­la-vírus és a Zika-vírus okozta járványok kapták a legtöbb figyelmet, és máris meg­fogalmazódott az igény a védőoltásokkal történő megelőzésre.

A fertőzések növelik a gyulladásos bélbetegségek (IBD) morbiditását és mor talitását. Az IBD-ben fellépő opportunista fertőzések fő kockázati tényezői az alultápláltság, a kísérő betegségek, az idős kor és az immunszuppresszió. A kortikoszteroidok, tiopurinok és anti-TNF-α ellenanyagok infekciókra hajlamosító hatása egyértelműen tisztázódott, a szelektíven a bélre ható anti integrin ellenanyagoké kevésbé. A klinikai gyakorlatban igen fontos a fertőzések szűrése immunszuppresszív kezelés előtt és az IBD fellángo­lásainak elkülönítése a fertőzéses szövődményektől. 

Az autoimmun reumatológiai kórképekben a fertőzések ellátása nagy kihívás. A védőoltásokra vonatkozó irányelvek nem egységesek. A cikk újszerű megközelítésből részletezi az ellátó orvosok döntéshozatali lépé­seit, valamint röviden összefoglalja az ajánlott védőoltásokat.

A gyulladásos bélbetegségek kezelésében  polgárjogot nyert a tumornekrózis faktor-alfát (TNF-alfát) gátló biológiai szerek alkalmazása. A szerzők az esetismertetés után átfogó ismertetést adnak az eredményekről és buktatókról.