A THALES vizsgálat legfrissebb eredményei szerint a ticagrelor plusz aszpirin kezelés előnyösebb az egyedüli aszpirin kezelésnél

Az egyik legtekintélyesebb orvosi szaklap szerint az apixaban hatékonyságát igazoló vizsgálat nyomán gyökeresen változott meg a pitvarfibrilláló betegek stroke-pevenciója.

A tranziens ischaemiás attakhoz (TIA) igen magas korai stroke-kockázat társul, ezen túlmenően myocardialis infarktusra és vaszkuláris eredetű halálozásra hajlamosíthat. A TIA gyors kivizsgálása és kezelése csökkenti a korai rekurrens stroke, a fatális vagy rokkantságot okozó rekurrens stroke és a 6 hónap elteltével fennálló funkciókárosodás
kockázatát.

A tranziens neurológiai deficitek (TND) gyakoriak a neurológiai sürgősségi ellátásban. A TND-ket gyakran TIA-nak (tranziens ischaemiás attak) tekintik, mivel TIA kapcsán a 30. napra 10% körül van a következményes stroke kockázata. Gyakori, hogy nem mutatható ki háttérben álló cerebrovaszkuláris betegségre utaló egyértelmű jel, különösen 55 évesnél fiatalabb betegeknél.

Az átmeneti ischaemiás roham (TIA, transient ischemic attack) definíció szerint olyan vaszkuláris eredetű neurológiai deficit, mely 24 órán belül teljesen rendeződik. A TIA az ischaemiás stroke kockázati tényezője: egy nemrégiben közzétett metaanalízis szerint TIA után a stroke rövid távú (7 napon belüli) kockázata 5% körül van. A TIA az extracranialis vaszkuláris események (EVE, extracranial vascular event) valószínűségét is növeli: a myocardialis infarktus kockázata egy év elteltével 2%. Öt éven túl nagyjából azonos gyakorisággal fordul elő cerebrális infaktus és EVE, ami alapján a stroke egy globális kóregyüttes részének tekinthető. Mindazonáltal kevés vizsgálat indult a nagy vaszkuláris események előrejelző tényezőinek azonosítására, és a szubklinikus extracranialis atheromatosis szisztematikus értékelése jelenleg nem szerepel a rutin ajánlásokban a tünetmentes stroke-túlélők esetében.

A RELY vizsgálat igazolta, hogy a dabigatran jobb eredménnyel és biztonságosabban alkalmazható a pitvarfibrilláció miatt állandó antikoaguláns kezelést igénylő betegekben, mint a warfarin. A dabigatran lényegesen nagyobb mértékben csökkentette a szélütés és a szisztémás embolizáció kockázatát, ugyanakkor súlyos vérzés vagy agyi haemorrhagia ritkábban fordult elő.