Korunk népbetegsége a stressz, így igen gyakoriak az ezzel együtt járó problémák, a szorongás, az alvászavar, illetve a vegetatív idegrendszer zavarainak következményei (kardiovaszkuláris problémák, krónikus fájda­lom, hormonzavarok stb.). Nem véletlen, hogy a benzodiazepinek napjaink legelterjedtebb gyógyszerei közé tartoznak, elsősorban nyugtató és altató hatásuk miatt.

Kaliforniai kutatók metabolomikai módszert fejlesztettek ki az öngyilkosság legnagyobb kockázatának kitett depressziós betegek szűrésére.

Rövid áttekintő tanulmányunkban bemutatjuk az I. és II. típusú bipoláris zavar, a mániás, depressziós és kevert epizódok tünettanát, valamint az unipoláris, illetve bipoláris zavar klinikai tulajdonságokon alapuló elkülöní­tését. Vázlatosan ismertetjük az affektív temperamentumok patoplasztikus hatását, valamint a bipoláris spektrum koncepciót, illetve az affektív epizó­dok farmakoterápiáját, pszichoedukációját és pszichoterápiáját.

Az öngyilkosság és az erőszakos magatartás a pszichiátriai betegségekben előforduló legsúlyosabb szövődmények. Mindkettő sürgősségi állapotnak tekintendő, kimerítik a jogban ismert közvetlen veszélyeztető állapot ismérveit, és azonnali, akut beavatkozást igényelnek.

A betegek tájékozódása ma már mindennapos, hiszen az interneten (legalább is angol nyelven) mindenféle információ hozzáférhető. Ez kívánatos, de nem mindig hasznos. A modern média káros hatásának néhány példáját mutatjuk be.

A gyomor-bél rendszer mikrobiomjának befolyása a fiziológiai funkciókra olyan sokrétű, hogy a hatások feltérképezésének minden bizonnyal még csak az elején járunk.¹ A bélflóra szabályozó szerepe nemcsak az immunrendszer érésében és a bélfal permeabilitásának fenntartásában alapvető, hanem a központi idegrendszer fejlődéséhez is hozzájárul.^2,3 Sőt, mielőtt az utóbbira kitérnénk, meg kell említenünk, hogy számos tumorellenes szer kemoterápiás hatása nagymértékben a bélflóra közvetítésével történik.⁴ A mikrobiom közvetlen (humorális) kémiai hatásokkal befolyásolja a törzsdúcok, a thalamus, a hippocampus és az amygdala érését.^5,6 A bélbaktériumok közvetve (neurális úton) a n. vaguson keresztül is modulálják az agy működését.⁷

A COPD gyakran szövődik unipoláris major depresszióval, szorongásos megbetegedéssel, alvászavarral, nikotinfüggőséggel és kognitív hanyatlás­sal. A depresszió, szorongásos állapotok, függőség, alvászavar, kiemelten az obstruktív apnoé és a kognitív deficit felismerése, kezelése számos terápiás előnnyel jár. A szövődő krónikus betegségek kezelése során figyelembe kell venni a COPD súlyosságát. Az adott társbetegség kezelésében részt vevő szakterületek terápiás irányelvei, az evidenciák alapján történő komplex, csoportban végzett terápiás munka eredményezheti a leghatékonyabb kezelést. Az adott betegségcsoport aktuális terápiás gyakorlatát, dilemmáit foglaltuk össze a pszichiátria nézőpontjából, a társszakmák részére.

Az elmúlt időszak kutatásai jelentős változást hoztak a szkizofrénia terápiájában. A szkizofréniát ma fázisokra bontható idegfejlődési betegségként fogjuk fel. A fázisokat a tünetek sajátos konstellációja jellemzi, melyek eltérő patofiziológiai folyama­tokon alapulnak, és eltérő terápiás beavatkozásokat igényelnek. 

A gyakori előfordulás, az átláthatatlan terminológia, a diagnosztikai és kezelési bi­zonytalanságok miatt indokolt, hogy irányelvek segítsék a nem specifikus, funkcio­nális és szomatoform (NFS) panaszok körüli tevékenységet. Ennek érdekében új, át­fogó, széles körű konszenzuson alapuló, interdiszciplináris ajánlást fogadott el a két illetékes német szakmai testület. A tünet- és gyógyításorientált hozzáállás, az em­patikus kommunikáció és a következetes bio-pszicho-szociális diagnosztika lehető­vé teszi az NFS korai felismerését, a krónikussá váló, súlyos folyamatok elkerülését. Az enyhébb lefolyású esetek kezelhetők a pszichoszomatikus alapellátás keretein belül, a súlyosabbak koordinált együttműködést, olykor multimodális vagy stacio­ner kezelést igényelnek.

Az USA-ban 2004 óta fel kell tüntetni az antidepresszívumok termékkísérőjén, hogy ezek a szerek fokozhatják a 25 éven aluliak öngyilkossági késztetését. Nem került bele a szövegbe, hogy az antidepresszívumok szuicidprotektív hatása nagyságrendekkel nagyobb, mint az általuk okozott ritka állapotromlás, következ­ményes szuicidalitás.