Depressziós betegek öngyilkossági késztetésének felismerése

A Translational Psychiatry folyóiratban december 15-én jelent meg a University of California, San Diego kutatóinak cikke, amelyben a depresszió új anyagcseremarkereit fedezték fel. A súlyos depresszió (MDD; major depressive disorder) becslések szerint csak az Egyesült Államokban 16,1 millió felnőttet érint, és a betegek kezelése évente 210 milliárd dollárba kerül. Bár a depresszió elsődleges tünetei pszichológiai jellegűek, mára elismertté vált, hogy ez egy összetett betegség, amelynek fizikális hatásai az egész szervezetre kiterjednek. A sejtanyagcsere markereinek mérése például fontos megközelítéssé vált a mentális betegségek tanulmányozásában, valamint a diagnózis, a terápia és a prevenció új módszereinek kidolgozásában.

A mostani tanulmányban a kutatók olyan új markereket tártak fel, amelyek kapcsolatot mutatnak az anyagcsere és a depresszió között. Megállapították, hogy a depresszióban és öngyilkossági gondolatokban szenvedő emberek vérében olyan, laboratóriumi módszerekkel kimutatható molekulák, vegyületek vannak, amelyek segíthetnek azonosítani az öngyilkossági hajlam magasabb kockázatának kitett egyéneket. Külön érdekesség, hogy a kutatók nemi alapú különbségeket is találtak abban, hogy a depresszió hogyan hat a sejtanyagcserére, így ezek a marker molekulák a férfiak és a nők esetében különböznek. A közzétett eredmények segíthetnek a mentális egészségügyi ellátás személyre szabásában, és új potenciális célpontokat azonosíthatnak a jövőbeli gyógyszerek számára.

Míg sok depressziós embernél a pszichoterápia és a gyógyszeres kezelés hatására javulás tapasztalható, egyesek depressziója a kezelésekre refrakternek bizonyul, ami azt jelenti, hogy a kezelésnek alig vagy egyáltalán nincs hatása. A refrakter depresszióban szenvedő betegek többsége öngyilkossági gondolatokkal küzd, és körülbelül 30%-uk élete során legalább egyszer valóban meg is kísérli az öngyilkosság elkövetését.

“Az Egyesült Államokban a középkorúak halálozási arányának jelentős növekedését tapasztaljuk, és ennek a tendenciának az egyik oka az öngyilkosságok gyakoriságának növekedése” -fejtette ki Dr. Rober Naviaux, a cikk egyik szerzője. “Minden olyan eszköz, amelynek alkalmazásával az öngyilkossági kockázat alapján rétegezni lehetne a depressziós betegeket, életeket menthet.”

A kutatók öngyilkossági gondolatokkal küzdő, refrakter depresszióban szenvedő 99 beteg, valamint ugyanennyi egészséges kontrollszemély vérmintáját vetették alá tüzetes metabolomikai elemzésnek. Összesen 448 különböző metabolit szintjét, jelenlétét vizsgálták végül férfiaknál és nőknél is öt olyan anyagcsereterméket találtak, amely biomarkerként használható a betegek öngyilkossági kockázat alapján történő osztályozására. Az azonban, hogy melyik öt metabolit használható erre a célra, eltérést mutatott a férfiak és a nők között, voltak viszont közös metabolitok is. Ezek közé tartoztak a mitokondriális diszfunkció biomarkerei, az FGF21 (fibroblast growth factor 21) és a GDF15 (growth differentiation factor 15), amelyek akkor mutathatók ki nagyobb koncentrációban, amikor sejtjeink energiatermelő struktúrái rosszul működnek.

“A mitokondriumok sejtjeink legfontosabb struktúrái közé tartoznak, és a megváltozott mitokondriális funkciók számos betegségre jellemzőek” - tette hozzá Naviaux. “A mitokondriumok állítják elő az ATP-t, minden sejt elsődleges energiahordozóját. Az ATP a sejtek közötti kommunikáció fontos molekulája is, és feltételezésünk szerint ez a funkció az, amely az öngyilkossági gondolatokkal küzdő embereknél a leginkább zavart szenved. Amikor az ATP a sejten belül van, akkor energiaforrásként működik, de a sejten kívül egy veszélyjelzésként, vörös zászlóként szolgál, amely valamilyen környezeti stresszor hatására védelmi anyagcsere-útvonalak tucatjait aktiválja. Feltételezésünk szerint a szuicid gondolatok, majd az öngyilkossági kísérletek valójában egy nagyobb fiziológiai impulzus részei lehetnek, amely a sejtszinten elviselhetetlenné vált stresszválasz leállítására irányul.”

A cikk másik érdekes eredménye, hogy a markerként azonosított, alacsony szintet mutató anyagcsere-származékok egy része olyan vegyület volt, amelyek egyszerű táplálék-kiegészítőként kaphatók. Ilyen volt például a folsav és a karnitin, de Naviaux szerint, ezeknek a pótlása nem tekinthető automatikus gyógymódnak.

“Egyik anyagcseretermék sem olyan csodaszer, amelynek pótlása teljesen visszafordíthatná valakinél a depressziót. Az eredményeink azonban arról árulkodnak, hogy lehetnek olyan módszerek, amelyekkel az anyagcsere működését a megfelelő irányba terelgethetjük annak érdekében, hogy a betegek jobban reagáljanak a kezelésekre, és az öngyilkossági gondolatok esetében ez talán már éppen elég lehet ahhoz, hogy megakadályozzuk, hogy a betegek átlépjék ezt a határt.”

Amellett, hogy a kutatás új megközelítést javasol a depresszió személyre szabott gyógyítására, segíthet a kutatóknak olyan innovatív gyógyszerek kifejlesztésében, amelyek célpontja a mitokondriális diszfunkció - ennek pedig további széleskörű következményei lehetnek más betegségek terápiájában is.

“Számos krónikus kórkép társbetegsége a depresszió, mert rendkívül megterhelő sok-sok éven át együtt élni egy betegséggel. Ha megtaláljuk a depresszió és az öngyilkossági gondolatok anyagcsere-szintű kezelésének módját, akkor van esély arra, hogy egyben segíthetünk javítani a depresszióhoz vezető számos betegség kimenetelét is. Sok krónikus betegség, például a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) és a krónikus fáradtság szindróma (CFS; chronic fatigue syndrome) önmagában nem halálos, hacsak nem vezet szuicid gondolatokhoz majd később öngyilkossági kísérletekhez. Ha viszont a metabolizmus eltérései alapján azonosítani tudjuk a legnagyobb kockázatnak kitett betegeket, azzal már életeket menthetünk meg.”

Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:

Blood testing identifies biomarkers of suicidal thoughts

Metabolic features of treatment-refractory major depressive disorder with suicidal ideation

Irodalmi hivatkozás:

Lisa A. Pan et al, Metabolic features of treatment-refractory major depressive disorder with suicidal ideation, Translational Psychiatry (2023). DOI: 10.1038/s41398-023-02696-9