Testmozgás időskori depresszióban
Időskori depresszióban többnyire szükséges a gyógyszeres kezelés, de bevezetése előtt és hatásának kialakulásáig is feltétlenül javasolt az intenzívebb tastmozgás.
Egy randomizált vizsgálatban igazolódott, hogy ha az enyhe-közepes időskori depressziós zavarban szenvedő beteg ezzel a problémájával először keresi fel háziorvosát, akkor az antidepresszívumok adása, illetve az ellenőrzött csoportos tornaórák közel egyforma mértékben csökkentik a tüneteket a beavatkozás első hónapjában: Három illetve 6 hónap múlva viszont egyértelműen a gyógyszeres kezelés bizonyult előnyösebbnek.
Az eredmények szerint „bár a testgyakorlás önmagában nem olyan hatásos depresszióban, mint a gyógyszerek, de erősítheti az antidepresszívumok hatását” – kommentálta az eredményeket Dr. Lauren Gerlach geriátriai pszichiáter (Michigan Medicine in Ann Arbor), aki nem vett részt a vizsgálatban.
Dr. Jesús López-Torres Hidalgo (University of Castile-La Mancha and Albacete Zone VIII Health Center in Albacete, Spanyolország) és munkatársai az Annals of Family Medicine c. folyóiratban megjelent A DEP-EXERCISE vizsgálatukba a Kelet-Spanyol, 170.000 lakosú Albacete különböző háziorvosi rendeléseinek depresszióban szenvedő idősebb polgárai közül 374-et vettek be. A 65 évesnél idősebb (átlagosan 72 éves, kb. 80% nőbeteg) résztvevők jelentős depresszív periódust éltek át. A kutatók nem vettek be a vizsgálatba fizikai kontraindikációban, súlyos depresszióban szenvedőket és azokat, akik már egyébként is antidepresszánsokat szedtek. A háziorvosok az előírtaknak megfelelően két csoportot alakítottak ki: az egyikben irányított testedzés történt, a másikban antidepresszívumokat adtak. Kiinduláskor a Montgomery-Åsberg Depression Rating Scale (MADRS) érték a fizikális aktivitási csoportban 15,1, a gyógyszeres csoportban 15,9 volt. Az edzéseken hetente kétszer 1 órás, szakember által vezetett gyakorlatokat (aerobic, erősítés, hajlékonyság, egyensúly) kellett végezni, de a résztvevők megjelenése csak 19 alkalomra korlátozódott, ilyen módon a testedzés haszna alulértékeltnek nevezhető. A fizikális aktivitási programban résztvevő időseket egészségi problémák és funkcionális korlátozottság is akadályozta, részint ennek tulajdonítható, hogy 3 hónap és 6 hónap után ebből a csoportból többen léptek vissza (39,2% vs 22,6% és 58,2% vs 40%). Előbbi csoportból 66-an, utóbbi csoportból 93-an fejezték be kompletten a vizsgálatot. Egy hónap után a tünetek mindkét csoportban a MADRS szerinti 10-es érték alá csökkentek, a fizikai aktivitási csoportban 48,1%-kal, a gyógyszeres csoportban 54,2%-kal javultak. 3 hónap után az antidepresszívumokat szedőknél a testedzésest végzőkhöz képest lényegesen jelentősebb volt a javulás (60,6% vs 45,6%), 6 hónap után ezek az értékek 49,7%-nak, illetve 32,9%-nak adódtak. Ráadásul 6 hónapnál a MADRS score átlagosan 5,8 ponttal csökkent a gyógyszeres csoportban, míg a fizikális aktivitást végző csoportban a csökkenés mértéke csak 4,04 pont volt. A kiértékelésbe csak a vizsgálatot kompletten befejező résztvevőket vették be.
A tanulmány során nagyobb arányban adott antidepresszívumok a következők voltak: sertralin (26,5%), trazodon (14,8%), paroxetin (12,9%), mirtazapin (9%), escitalopram (8,4%), venlafaxin (7,7%), és duloxetin (5,8%), de a kezelt csoport résztvevőinek csak 78,1%-a szedte pontosan a gyógyszereket egy hónapig. A gyógyszeres csoportban a betegek 22,5%-ánál, a fizikai aktivitási csoportban csak a betegek 8,9%-ánál volt megfigyelhető mellékhatás. Gyógyszeres mellékhatások a szédülés (6,5%), epigasztriális fájdalom (5,2%), nappali álmosság (3,2%) voltak. A fizikai aktivitást végzőknél: csont-izomfájdalmak, enyhe contusiók, szédülés fordult elő gyakrabban, legsúlyosabb egy elesés utáni radius törés és egy ájulás volt.
Az időskori depresszió holisztikus, sokrétű kezelést igényel, amikor figyelni kell a betegek olyan tüneteit is, amik a nem megfelelően ellátott obstruktív alvási apnoe, a hormonális egyensúly felborulása, vagy a pangásos szívelégtelenség miatt alakulnak ki. A gyógyszeres kezelés mellett lehetőleg mindig növelni kell a fizikai aktivitást, hisz a testmozgás önmagában is jót tesz az egészségnek. A vizsgálat rámutatott arra, hogy nem mindenkit kell azonnal antidepresszívumokkal kezelni, a kezelést gyógyszerek nélkül is el lehet indítani. A testmozgás akkor is javasolt, ha gyógyszeres kezelést tervezünk, hisz az antidepresszívumok néha csak 4-12 hét múlva fejtik ki teljes hatásukat, ezért is mindenképp fizikai aktivitásra kell bíztatni a betegeket, és állapotuk jobbításában a pszichoterápiának és az életmódbeli változásoknak is fontos szerepük lehet.
Forrás:
Remaly J. Drug or exercise for geriatric depression? It depends. Medscape Medical News. August 02. 2021.
Hidalgo JL-T, Sotos JR and DEP-EXERCISE Group. Effectiveness of physical exercise in older adults with mild to moderate depression. The Annals of Family Medicine July 2021, 19(4):302-309