Kaliforniai kutatók metabolomikai módszert fejlesztettek ki az öngyilkosság legnagyobb kockázatának kitett depressziós betegek szűrésére.

Az édes ízt érzékelő ízlelőbimbók receptoraihoz kötődő édesítőszerek közé tartozó cukoralkohol, az eritrit egy új kutatás szerint növeli a szívinfarktus kockázatát.

A phaeochromocytoma kellő időben felismerve műtéttel gyógyítható, ellen­kező esetben gyakran halálos. A kórképről alkotott ismereteink az utóbbi két évtizedben ugrásszerűen bővültek, amihez döntő mértékben járult hozzá a genetikai háttér egyre mélyebb megismerése. A jelen összefoglaló közleményben áttekintjük a legfontosabb klasszikus ismereteket, és bemu­tatjuk azokat a változásokat, amelyek a betegség korszerű szemléletének kialakulásához vezettek.

A precíziós orvoslásban nem a tüneteket, hanem az azokat kiváltó biológiai folyamatokat kezeljük. 

Egy új vizsgálat szerint a fiatal felnőttek jelentős alkoholizálása megváltoztatja az anyagcseretermékek megoszlását, ami a központi idegrendszer szürkeállományának csökkenéséhez vezet.

A paracetamol befolyásolhatja a nemi hormonokat és a fiúmagzatokban urogeninális fejlődési rendellenességeket okozhat.

Az időskori macula-degeneráció minden stádiumában olyan biomarkerek mutathatók ki a vérből, melyek lehetővé teszik a korai felismerést és a pontosabb prognózist.

A dolgozat röviden összefoglalja a laboratóriumi medicina fejlődésének legfontosabb várható tendenciáit: a „point-of care” és a „lab-on-a-chip” típusú vizsgálatokat, a személyre szabott orvoslás laboratóriumi trendjeit, a laboratóriumok szerepét a betegellátás kimenetének alakulásában, az automatizáció, a robotizáció és a telemedicina lehetséges alkalmazásait.

Az obezitás a nyugati társadalmakban az öt legsúlyosabb egészségügyi teher egyi­ke. Jelentősen növeli a metabolikus, a kardiovaszkuláris, az ortopédiai, a pszichés és egyéb morbiditási kockázatot. 

A teljes genomra kiterjedő asszociációs tanulmányok és rendszerbiológiai isme­reteink lehetővé tették a 2-es típusú diebéteszre hajlamosító polimorfizmusok és biomarkerek felismerését. Ezzel új távlatok nyíltak meg a cukorbetegség személyre szóló gyógyszeres kezelésének farmakogenetikán alapuló fejlesztésében. A diabé­tesz kockázatát befolyásoló genetikai polimorfizmusok némelyike egyik vagy másik antidiabetikum hatásosságával is összefügg. Csökken a távolság a valóság és a dia­bétesz személyre szabott kezelésének víziója között.