Eritrit és szívinfarktus kockázat
Az édes ízt érzékelő ízlelőbimbók receptoraihoz kötődő édesítőszerek közé tartozó cukoralkohol, az eritrit egy új kutatás szerint növeli a szívinfarktus kockázatát.
A Nature Medicine egyik cikkének fenti állítására érkezett kommentár kiegészítő információi azonban más megvilágításba helyezik a cikkben közölt eredményeket.
Az eritrit nagyjából ugyanolyan édes, mint a szacharóz, alapvetően ugyanúgy, ugyanolyan mennyiségben használhatók. Az eritritből azonban energiát nem tudunk nyerni; bár gyorsan felszívódik a vékonybélben, nagy része változatlan formában ürül a vizelettel. A szájüregi baktériumok sem tudják metabolizálni, így nem okoz fogszuvasodást, és több tanulmány is kimutatta, hogy nem növeli a vércukor- vagy inzulinszintet.
A Nature Medicine című folyóiratban megjelent cikkből azonban kiderül, hogy hozzájárulhat a szívinfarktus kialakulásához. Kutatók valamivel több mint 1000 ember metabolizmusát elemezték kardiovaszkuláris szempontból. A modern metabolomikai vizsgálatok során a vérben keringő több száz, néha több ezer anyagcseretermék szintjét elemzik annak kiderítésére, hogy melyek hozhatók összefüggésbe egy adott betegséggel. Ebben az esetben, a cukor és cukorhelyettesítő anyagcseretermékekre összpontosítva, az eritrit végzett az élen. A vizsgálatban kimutatták, hogy azoknál, akiknél később súlyos kardiovaszkuláris esemény következett be, a kiinduláskor szignifikánsan magasabb volt az eritritszint.
A vizsgálattal azonban két probléma van. Először is, mivel a metabolomikai vizsgálatok olyan sok metabolitot vizsgálnak, lényegében garantált, hogy pusztán a véletlen folytán is előfordulnak jelentős találatok, ezért ezeket a vizsgálatokat validálni kell. A szerzők ezt megtették, és egy független amerikai adathalmazban kimutatták, hogy az eritritszint legmagasabb kvartilisébe tartozók sokkal nagyobb valószínűséggel szenvedtek el a későbbiekben súlyos szíveseményt. Itt azonban megjelenik a második probléma: önmagában az, hogy az eritrit szintje magasabb azoknál, akik később szívrohamot kapnak, még nem jelenti azt, hogy az eritrit okozza a szívinfarktust.
Azok az emberek ugyanis, akik édesítőszereket fogyasztanak, jelentősen különbözhetnek azoktól, akik nem élnek ezekkel az édesítőszerekkel; ilyenek lehetnek a cukorbetegség, a BMI, vagy akár a társadalmi-gazdasági státusz. A szerzők ugyan több ilyen tényezővel korrigáltak, de a tökéletes korrekció lehetetlen.
Megemlítendő, hogy kis mennyiségű eritritolt maga a szervezet is előállít, függetlenül attól, hogy fogyasztjuk-e.
A tanulmányban a szerzők egyértelmű bizonyítékot akartak szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy ha az eritrit ok-okozati kapcsolatban áll a szív- és érrendszeri betegségekkel, akkor mi lehet a mechanizmus? Azt találták, hogy a vérben lévő eritrit serkenti a vérlemezkék összetapadását, a véralvadást. Ha kísérleti körülmények között az eritrit koncentrációját 45 mmol fölé emelték, megindult a vérlemezkék összetapadása. Ennek valódi klinikai következményei voltak, legalábbis egerekben. A carotis artéria elzáródásának kísérleti modelljében az eritrittel kezelt egereknél gyorsabb volt a véralvadás.
Egy amerikai validációs kohorszban az eritritszint legmagasabb kvartilisébe olyan emberek tartoztak, akiknek az eritritszintje 6–46 mmol között volt. Ebből látszik, hogy a 45 mmol elég magas érték. Persze lehet, hogy nem kell, hogy az eritrit szintje állandóan 45 mmol legyen; előfordulhat, hogy csak rövid időre megemelkedő értékek is hozzájárulhatnak a fokozott véralvadáshoz. Ennek felmérésére a kutatók nyolc egészséges kontrollszemélynél mérték meg az eritrit szintjét 30 g eritrit elfogyasztása után, amikor az eritritszint a vérben jelentősen megemelkedhet, és 45 mmol fölött maradhat körülbelül 30 perctől 2 napig.
A szerzők egy FDA-dokumentumra hivatkozva állítják, hogy 30 g eritrit pontosan az a mennyiség, amit naponta fogyasztunk, de az Egyesült Államokban az átlagos napi eritrit fogyasztás 13 g, míg egy európai étkezési naplókból készült tanulmány a napi bevitelt 5-6 g eritritre becsüli a csak cukormentes élelmiszert fogyasztotók körében.
Az eredmények alapján tehát elmondható, hogy míg a cukorhelyettesítők ártalmai még mindig többnyire elméleti jellegűek, a cukor káros hatásai is nagyon is valósak.
