Bevezetés Számos vizsgálat és demográfiai adat bizonyítja, hogy az alacsony társadalmi státusú, szegény népesség egészségi állapota az átlagosnál rosszabb, várható élettartamuk rövidebb, életminőségük kedvezőtlenebb, betegségben töltött idejük hosszabb. A társadalmi-gazdasági különbségek növekedése ma nemcsak a szegény és fejlődő, de a fejlett és gazdag országokban is kimutatható. Éppen ezért az Egészségügyi Világszervezet 1998 „Health 21” dokumentuma a különböző szocioökonómiai státusú csoportok egészségi állapotában mutatkozó különbségek nagyságának egynegyedére való csökkentését tartja szükségesnek.   Bizonyított az is, hogy számos országban a szegénység elsősorban a gyermeklakosságot érinti. A szociális egyenlőtlenség kérdéskörét érintő, gyermekkorúak körében végzett eddigi kutatások elsősorban a következő összefüggésekre mutattak rá: a szocioökonómiai státus (SES) és a csecsemő/ gyermek halálozás, a SES és a gyermekek testi-lelki fejlődése, bizonyos krónikus betegségek gyakorisága (elhízás, asztma, cukorbetegség), a SES és a balesetek (elsősorban az otthoni balesetek), valamint a SES és a környezeti károsító tényezők kapcsolata. A szülők iskolai végzettsége és a gyermekek testi fejlettsége közötti összefüggések vizsgálata több évtizede hazai kutatásoknak is tárgya. Ezek kimutatták, hogy a magasabban iskolázott szülők újszülöttjei és gyermekei jobb testi fejlettségűek, mint az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők gyermekei.   Bizonyított, hogy a szociális kockázati tényezők kumulatív módon fenyegetik a gyermekek fizikai és mentális egészségi állapotát. A gyermekegészségügyben dolgozó valamennyi szakembernek kiemelt figyelmet kell fordítania a gyermekek szociális státusára és a családban előforduló rizikófaktorokra.

Bevezetés A dohányzás a betegség és halálozás leginkább megelőzhető oka az Egyesült Államokban. A dohányzás megelőzésére és csökkentésére irányuló jelentős erőfeszítések ellenére továbbra is sok gyermek és serdülő szokik rá a dohányzásra. Naponta több mint 2000 fiatal válik rendszeres dohányossá, minden harmadik serdülő jelenleg is dohányzik, a középiskolások több mint 15%-a vallotta, hogy 2001-ben legalább egy alkalommal dohányzott, s az összes tizenéves 8%-a számolt be füstmentes dohányzásról (dohányrágás, szippantás). Ezenkívül sok gyermek egészségére hat a környezeti vagy passzív dohányzás. A dohány az egyetlen olyan legális szer, mely rendeltetésszerű használat során halált és betegséget okoz. Bár a dohányzás elkezdéséhez számos pszichológiai és érzékszervi tényező járul hozzá, a nikotin erős, gyógyszertani szempontból függőséget előidéző anyag. A dohányzáshoz való ragaszkodás jórészt a nikotin addiktív hatásának, valamint a folyamatosan érvényesülő társadalmi befolyásnak a következménye. A gyermekeknek leginkább a prae- és perinatalis időszakban, valamint életük első 7 évében - a tüdő fejlődésének legintenzívebb szakaszában - árt a passzív dohányzás. Az óvodások többsége felismeri a cigarettákat, és 55%-uk úgy gondolja, hogy felnőttként dohányozni fog. A gyermekek és serdülők számára életük második évtizedében legkárosabb a dohányzás, amikor a legtöbben elszívják életük első cigarettáját, és hozzászoknak a nikotinhoz. A középiskolások egyötöde vallotta be, hogy 13 éves kora előtt dohányzott először. A serdülők között kifejezett nikotinfüggőséget állapítottak meg, s a legfrissebb jelentések szerint a hozzászokás igen korán - akár már néhány szál cigaretta elszívását követően - fellép. Az újabb dohányos populáció kinevelésének kulcsa a korai hozzászoktatás.

FŐ SZEMPONTOK Az azonos neműek között folyó szexuális játékok a normális gyermekkori fejlődés részét képezik; a serdülőkorban a lányokkal és fiúkkal folytatott szexuális aktivitás célja a saját nemi érzések tesztelése. A fiatalok különféle forrásokból szerzik a nemi élettel kapcsolatos információikat: többnyire a barátokat említik, második helyen egyenlő arányban a testvérek és az unokatestvérek, illetve a világháló szerepel, ezt követik a szülők és az egészségügyi dolgozók. Bár a kockázatokkal járó nemi élet nem feltétlenül jelent általában is kockáztató életvitelt, mégis gyakran kíséri alkohol- és kábítószer-fogyasztás, erőszakos cselekedetek, gyenge iskolai előmenetel és egyéb nemkívánatos jelenségek. Egy adott viselkedésforma elsajátítására vagy elkerülésére irányuló motivációnak, illetve az önbizalom erősségének felmérése segíti az orvost abban, hogyan kezdeményezze a gyors rendelői tanácsadást. A jogszolgáltatásban elfogadottá vált, hogy a kiskorúak képesek – sőt jogosultak – arra, hogy saját egészségükkel kapcsolatban fontos döntéseket hozzanak. Bevezetés A serdülőkori szexuális viselkedést számos biológiai – ezen belül genetikai – tényező, valamint az egyéni felfogás, személyiségjegyek, szociokulturális normák és értékek komplex rendszere határozza meg. Cikkünk az egészséges serdülőkori szexualitás és reprodukció tendenciáin túl az Egyesült Államokban élő serdülőkorú fiatalok kockázatának csökkentésére és egészséges szexualitásának elősegítésére kidolgozott klinikai vizsgálatokkal és kezelési lehetőségekkel foglalkozik.